A mai perikópa ismert példabeszéd. Lehet, hogy korabeli közmondás megidézése? Nem tudom. „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” (Lk 6,41.42)
Mai megfordításai is alkalmasak arra, hogy élesen lássuk a jelenséget és a belőle következő feladatot.
- Mert te mindig… (vagy mert te soha se…) a szálkakeresés kifejezései.
- Az a baj, hogy nem a szeretetparancs szerint élünk. Másokat kellene szeretni és magunkat megrendszabályozni, ám mi másokat akarunk visszafogni, edzeni a jóra, és magunkat szeretjük.
- Az a baj, hogy nem fogadjuk el a másikat jelenvalóságában, hanem elvárásokat támasztunk másokkal szemben.
- Az a baj, hogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a mi módszereink mellett más jó cselekvésmódok is létezhetnek.
- Eddig nagyképűek voltunk, de most már tökéletesek vagyunk – gondoljuk -, s ennek megfelelőlen viselkedünk – bátran hibáztatva a tőlünk különbözőket.
- Hajlamosak vagyunk magunkat tökéleteseknek látni, amihez a többieknek asszisztálniuk illik.
- Ránk nehezedik a hatalom szeretete, a szeretet hatalma helyett.
- Inkább arra érzünk késztetést, hogy „megmossuk a fejét” a tőlünk különbözőnek, s nem a lábmosó alázatával közelítünk társainkhoz.
Biztos van még néhány ide vonatkoztatható kitétel, kapásból ezek jutottak eszembe.
***
Ha az ember tejeskávét készít, jól teszi, ha odafigyel ténykedésére. Ma életemben harmadszor fordult elő, hogy a narancsital dobozából akartam tejet önteni a kávémba. Alig különbözik felülnézetben a tejes doboztól. Szerencsére most hamarabb észrevettem, hogy a tej nem sárga, s másik dobozt nyitottam ki. Azért lett némi gyümölcsös bukéja a hosszú kávémnak.
***
Ebédre lecsót ettünk. Ez a lecsó nem az a Lecsó. Nem egyik barátom beceneve. (Meglepő módon fia beceneve Óma, azaz alma palócosan ejtve.) Mindenkinek van egynéhány beceneve. A családunkban ilyenek fordultak elő: Kaponya, Békanyúzó Jabagyel, Mizás-kazás-pókos-dadás, Uzsorás, Szitakötő, Csia, Kokes, Nyuszi, Nyúlbéla, Ostoby, Katincó-batincó, Kazittyó és még ki tudja, hány.
***
Zene: ABCD, rajtam kezdé… https://www.youtube.com/watch?v=0NGTO-fkJ-o
2020.09.11. 13:31 emmausz
Én, te, ő
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr616197922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek