Hajnalban kapom a hírt, hogy Keith Jarrett (anyai ágon magyar származású) amerikai pianista két stroke után hihetőleg többé nem léphet fel, nem adhat koncertet. Halványan pedig arra emlékszem, hogy magyarországi koncertet is tervezett mostanában. Ő volt az a szóló jazz-zongorista, aki úgy nyilatkozott évtizedekkel ezelőtt, hogy egy jó koncerthez három dolog kell, egy jó zongora, egy jó akusztikájú előadóterem és lelkes, értő közönség.
A családunk szívébe a Kölni-koncert hanglemezével lopta be magát. Számos alkalommal végighallgattuk a folyamatos improvizálásokból álló korongot.
Már valamikor megírtam, hogy egy időszakban évenként egyszer lebicikliztünk Paksra Bp.-ről. Csakugyan le, hiszen a Duna folyása mentén kerekeztünk lefelé. Jól elfáradva érkeztünk sógorékhoz, húgomékhoz, ahol minden alkalommal halászlével fogadtak, s a megérkezéskor fáradalmainkat a Kölni-koncert meghallgatásával próbáltuk feledtetni.
Hogy vártuk, hogy végre hanyatt dőlhessünk, s átadjuk magunkat a játékos hangzás élvezetének. A lemezen Jarrett felkap egy-egy témát és boncolgatja, körbeírja, megmutatja közelről – változatokkal. Nem mindenki szereti ezt az ostinato-szerű lépegetést hangvirágról hangvirágra. Mi szerettük.
***
Zene.
Legyen a Kölni-koncert. Eredetiben nem megy, mert nem engedi a youtube, csak másnak az előadásában. De hát az is visszahozza a hangzásvilágát. Hallgassunk bele.
https://www.youtube.com/watch?v=onhM1YUJiKs
Utolsó kommentek