A Regnum Marianum szervezete nem szerette, ha valaki fényképezett abban az időben, amikor üldözést szenvedett. Könnyen a nyomozók kezébe kerülhettek egy házkutatás során a fényképek, vagy esetleg éppen az előhívásra eladott filmekről készíthettek kópiát. A titkolódzásnak megolt az alapos oka. A fiatalokkal foglalkozó papokat három hullámban rendszerellenes összeesküvés vádjával perbe fogták és börtönbüntetésre ítélték.
Ha azonban a múlt dokumentációjában kutatunk, rájöhetünk, hogy a nyomozóhatóságok így is számos felévételt készítettek táborokról, utazásokról, foglalkozásokról. A papok lakásait „bepoloskázták”, telefonbeszélgetéseiket lehallgatták.
Mégis készítettek a regnumiak néhány képet titokban, s őrizgették évtizedekig. Ezekből került hozzám elektronikus úton néhány tucat. Mivel a múlt század hatvanas éveiből valók a képek, valósággal visszafiatalodtam nézegetésük közben. Egyik nyáron Bakonybél legelőin vertük fel sátrainkat, másik évben pedig Regéc mellett. Egyik képen egy laputengeren keltünk át. Emlékszem, dög meleg volt, de a hatalmas levelek közötti ösvény lényegesen hűvösebb. A nagy levelek jóságosan csillapították a hőséget. A fotón látszik, hogy éppen káros szenvedélyemnek hódolok. Kezemben egy cigaretta.
A másik képen kezemben gitár, s köröttem ülnek vagy nyolcan. Énekelnek. Én meg hangszerrel kísérem őket. A képeken szereplő fiatalok tele vannak életigenléssel. Makkegészségesek. Én is felhőtlen önfeledtségben éltem. Talán egyetlen problémám az volt, hogy feltörte cipőm a talpamat, mert nem telt túrabakancsra. Próbáltam nem törődni a vízhólyagokkal.
Rég volt, szép volt, igaz volt, hiszen nyűhetetlen korban voltunk mindahányan.
Akkor.
Merthogy a fotókon szereplők közül immár sokan elhunytak. Mások különféle nyavalyákkal bajlódnak. Talán mégis maradt bennünk valami abból a magafeledtségből.
Remélhetően igen.
„Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” – ajánlom figyelmébe még élő társacskáimnak Oliver Cromwell elhíresült mondását.
Magamat is plagizálhatom: „Örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.”
***
Esztendőnként visszatérő feladat az év szavának a megtalálása. Még nincs vége 2021-nek. Ki tudja, mit hoz még a kiszámíthatatlan jövő. Ha most kérdeznék, ilyeneket jegyeznék fel: oltópontok, oltakozás, vakcina, pandémia. Jut eszembe: Mi a neve a világszerte nyomuló vírus ellen beoltottak tömegének?
- Vakci „náció”.
***
Ha a LED-kijelzős számokban gondolkodunk, akkor az ezredforduló után ilyen nevekkel találkozhatunk:
2020=ZOZO … 2021=ZOZI … 2022=ZOZZ
2021.03.17. 13:08 emmausz
1966 – 2021
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8316468048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek