Mickey webnaplója

Ránéztem a naptárra, és rájöttem, hogy igen szalad az idő.
- Három hét múlva itt a Matyi unoka, ha nem jön közbe semmi gátló tényező.  Négy hét és itt nyaral a teljes család. Közben valamikor itt a redőnyszerelő, hogy a lila szobában is sötétet lehessen csinálni. A franciák ahhoz szoktak, hogy éjszaka a spaletták zárva vannak.
Ha pedig itt a Matyi, akkor lehet, hogy kell neki bérletet csináltatni, lakcímkártyát és előbb-utóbb az autóját is honosítani (súlyadó). Elindul a nyelvtanfolyamra. Közben fel kellene vennünk azokkal a kapcsolatot, akik talán el tudnák indítani a filmes szakmában. M. végzett filmes, filmeket készít társaival, de végzettsége szorosabb értelemben metteur, azaz vágó.
- 22-én Zs-ék nagykorú házasok.
- 28-án Matyi unoka 24. éves. 
- Kezd összeállni, hogy mi legyen az ő szobájában, s minek kell helyet találni máshol, mit lehet kidobni. Egy gardrób már szabad az ő ruhatárának.
Akiknek közük volt vagy van a médiához, filmhez: W. Á, Kati filmesei, D. Endre, Lázár Kovács Á., Czigány Gy., Mica ismerőse, Sz. F., Széll P., MTVA itt a Kunigunda u.-ban (utóbb archívumukba kerestek felvételre munkatársakat).  
Nyitottak vagyunk minden ötletre, mert ismereteink szerint Matyi profi módon kezeli a kamerát és hivatásának tudja a szakmáját. Persze egy ember nem egyféle tehetséggel rendelkezik, és még nyithat bármi felé, amihez kedve van. Meg kell ismernie az itteni valóságot, lehetőségeket. Mi van akkor, ha pl. a Francia Intézet keres valamilyen munkatársat? 
Nem töröm előre a fejemet mértéken felül. Majd ha itt van, kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
Hátha szívesen venne részt valamilyen OKJ tanfolyamon?
***
Mától három napig vörös hőségriadó. Elég ijesztően hangzik még a klímaberendezések árnyékában is.  Mindig elképedek, amikor a kibírhatatlan melegekről tudósítanak, bárhol van is a világon. Szegény India, szegény sivataglakók.
Éjjel villámlott valahol északon, de csak a fény jött el hozzánk. A hang nem. Legalábbis nekem nem.