Kánikula idején fiatalon alighanem feltarisznyáztunk, s ha tehettük, strandra mentünk. Ma nem egészen ez a helyzet. Nekünk már komfortnélküli a gyepre terített pokrócon ülni. Szinte szúr az erős UV, azonkívül tönkreteszi a bőrt, hamar kikészíti az embert. Fiatalon nem igazán emlékszem ilyen kellemetlenül forró nyarakra. (Ajjaj, két hete a hidegre panaszkodtam.)
Na, de koromnál fogva már semmi sem mindegy. Így hetvenöt felé mindenesetre megütötte fülemet a hétfőn misén hallott olvasmány szövege. A Teremtés könyvéből vétetett a perikópa:
»Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek… Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött… 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt, és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek… Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét. Majd tovább vonult a Negeb felé.« (Ter 12,1skk.)
Hetvenötéves lévén életkorunk hasonló. Érdekes szembesülni azzal, hogy abban az időben talán hetvenöt év még jó erőben érte azt, aki egyáltalán megérte. Lehet, hogy Ábrám nem szedett egy maroknyi gyógyszert, mint én. Viszont alighanem sok bárányhúst evett, tejet ivott, tiszta levegőt szívott. Sokat gyalogolt a jószág előtt járva, rendszeresen fizikai munkát végzett, mint tudjuk, utóbb, még éltesebb korában nemzette Izmaelt, majd még utána Izsákot. Volt felesége, mellékfelesége (szolgálója), jó néhány embere, akik az állatait legeltették, neki szolgáltak.
És az elvándorlás…
Amijük volt, azokat szamarak hátára tették, illetve az állatállományt lábon elhajtották.
Ma egy költözés még egy fiatalnak is fáradságos. Rendezni kell a bürokratikus elemeket, fuvart bérelni, megszervezni a jószágok átvitelének minden csínját-bínját. Eltervezni, mi melyik helyiségbe kerül, mit visz az ember magával, mit hagy hátra, mit selejtez ki.
Ami még figyelemreméltó: Az Úr megszólítja Ábrámot, s ő veszi is az adást. Tisztán érti az Úr kívánságát. Tudja, hogy tőle jön a kérés, s nyomban hozzáfog a végrehajtásához. 
Valóban nagy néppé lettek.
***
Végignéztem a horvát-skót meccset. A horvátok bőségesen adakoztak, három gólt rúgtak. A skótok csak egyet. SKÓTOK. A horvát Luka Mondric egy gólt rúgott és egy gólpasszt adott. Őrá is hasonlít Matyi unoka fizimiskája.