Mickey webnaplója

Nekiveselkedtem elolvasni Lackfi János #jóéjtpuszi kötetét. Ceruzával megjelöltem azokat a nyelvi leleményeket, amelyek olyan egyedülállóvá teszik a költő opuszát. Elhatároztam, hogy a számomra legérdekesebbeket megosztom egy posztban.
„Ja, nem”.
Amikor a
Ja, nem
c. fejezet végére értem, előrelapoztam, és megakadt a szemem egy rigorózus kitételen:
„E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.”
(Csak remélem, hogy ez a megidézett közleményre nem vonatkozik, mert íme, nincs írásos engedélyem a kiadótól, és posztom elektronikus formában jelenik meg.) Pedig milyen érdekes lett volna, ha közzéteszem szókincse sajátos képviselőit, nemde?
Ja, nem.
Vagyis… egyetlen szót nem értettem. Egyik költeményében ez szerepelt: pölö. Ilyen szó nincs is a magyarban (A szóvégi ó, ő mindig hosszú – szól a szabály).
Kérdem feleségtől:
- Mi az, hogy pölö?
- Nem érted? – így ő. – A pölö a például rövidítése.
- Ahá!!!  
*
Azért mégis érdekelne, hogy hány recenzió fog készülni a Szent István Társulat publicisták számára összeállított könyvcsomagjának e jeles darabjáról, azaz hány újságíró veszi a fáradságot, hogy írásos engedélyt kérjen a kiadótól a kötet megidézésére.
Magam – törvénytisztelő ember lévén – leteszek a szavakban-kifejezésekben való mazsolázásról.
Különben is: Jó bornak nem kell cégér. Mindenki vegye csak meg a könyvet.
Nem drága: 3500 Ft.
***
A mmóvári látogatásunk utóhangja: „Jöhettek báárrmikorr!!!! Mi is nagyon jól éreztük magunkat. Még egy napig tartott utána az öröm, amikor egymásnak beszámoltunk róla, hogy ki kivel miről beszélgetett M. unoka! Szóval duplán jó volt.”