Mickey webnaplója

Ma elég sokat írtam, ezért eddig nem értem rá írni. E
z épp olyan jól hangzik, mint hogy „egész nap az életről olvastam, ezért nem értem rá élni”.
De félretéve a viccet, megírtam egy cikket, megfejtettem számos rejtvényt, volt amelyiket fejben, a kulcssort nem kellett apránként beírt szavakkal kihámozni. Azonnal beláttam.
Egyébként érdekes tapasztalatom van a mozaik típusú keresztrejtvényről.
Ameddig össze nem áll a betűcsoportokból álló szókép-háló, addig értelmezhetetlen betűhalmazok csupán. Értelmet akkor nyernek, amikor megfelelő sorrendben kerülnek a helyükre.
Ehhez hasonló élmény a kirakós játék elemeinek képpé varázslása. A szín- és formapacnikból tárgyak emberek, tájak alakulnak harmonikus rendet alkotva.
Elbűvölők a nagy költők nevével lepra-sebeséggel terjedő bénácska netes idézetek.
Nincs kedvetek gyártani efféléket?
Rontsuk el jól a klasszikusokat! – kéri fel olvasóit keringőre Lackfi János, a költő.
Volt kedvem.
Sebtében ezt írtam:
Elhull a virág, el is romlik az étel,
felhagyhatna már a covid a léttel.
Ilyet számtalant lehetne írni, de igazán jókat csak az arra születettek képesek összehozni.
Karinthyról beszélek.
Az Így írtok ti tele van zseniális versparódiákkal. Ilyenre csak az képes, aki ismeri a költők műveit, és bele tud állni észjárásukba.
Itt csak egyet írok ide tőle. A kínai versírást karikírozza függőlegesen lepergő szavakkal (s hogy mi is értsük, magyarul). 
Most
abbahagyom 
a
versírást,
mert
eszembe
jutott valami.
Ezt überelje valaki, ha tudja.