Van ám banán! Parancsolsz narancsot? – szoktam kérdezni az unokáktól.
Mit parancsolsz? – kérdezzük udvariasan, akik azt fejezzünk ki vele, hogy az illetőnek alázatos szolgái vagyunk.
Igen.
Van parancs és van engedelmesség. A feljebbvalónak engedelmeskedünk, a feljebbvaló pedig az ember fölött az Isten.
János apostol azt deklarálta, hogy az Isten szeretet. És ez nem attribútuma, hanem az Ő lénye az.
Istenes Szent János pedig ki is íratta hospitálja kapuja fölé: Itt a szeretet parancsol.
Krisztus-király ünnepén, így ma is elhangzott a
Christus vincit,
Christus regnat,
Christus, Christus imperat! – himnusz.
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Ám ha a földi valóságunkra tekintünk, hamar szembe találkozhatunk azzal, hogy egyes emberek, embercsoportok istennek képzelve magukat más embereknek önkényesen és ellentmondást nem tűrő módon parancsolni akarnak. Ne kerülgessük a forró kását, ők imperialisták.
Nem is kell a régmúltban keresni őket. Bőven jelen vannak mindennapjainkban is.
Eszméletlen eszméiket erőszakkal le akarják nyomni a torkunkon. Kategóriáik részigazságokat hordoznak, vagy még azokat se. Néven se kell neveznem őket.
Mindenki tudhatja, hogy kik ők, mit akarnak, s miért bevethetetlen az az elméletrendszer, amelyet sulykolnak – reméljük, eredménytelenül.
Gárdonyi megfogalmazása jut eszembe, amit regényében, az Egri csillagokban a fakezű Ceceyvel mondat ki:
„Nem kell [nekünk] török szabadság, jó nekünk a magyar is.”
Ma ugyanitt tartunk.
Nem kell nekünk birodalom, jó nekünk Magyarország is a többi szuverén állammal barátságban.
Utolsó kommentek