Mickey webnaplója

Ülök az erkélyen és nézelődöm.
Olykor feltűnik egy-egy távoli repülőgép.
Lehet tőlünk vagy harminc kilométernyire.
Arra kanyarodik, ahol az a nagy nyárfa álldogál.
Eltűnik mögötte a szemem elől, és többé nem mutatkozik.
Vajon hová lesznek ezek a gépek?
Tudva tudom, hogy nem kallódnak el, de mégis: Mintha a fa nyelte volna el őket.
Olyan látomásszerű az egész.
De hát a látomás az egészen más. (Az egy szójáték tárgya. Látom: ás.)
***
Az inflációra adott válasz.
Kétségtelen, hogy infláció van.
Az árak durván változnak. Amikor ránézek egy ártáblára, ösztönösen morgok látva az ár emelkedett voltát.
Valamiért törekszem rá, hogy a szokott áron vásároljak.
Ez talán természetes törekvés, vagy mégse?
Ha kapott jövedelmem stagnálna miközben az árakat megnövelték, akkor teljesen magától értetődő lenne gyakorlatom. De hát a jövedelmünk is megnövekedett.
Azt gondolom, hogy bátrabban el kellene fogadnom a magasabb árat, hiszen lehet, hogy nem buktam semmit., merthogy több lett a nyugdíjunk is. 
Persze, nem új a drágulás mint olyan geopolitikai terünkben.
Volt már ilyen a háború után, de volt a XX. századforduló idején is.
Molnár Ferenc ráérzett. Ezért írta le A Pál utcai fiúkban az olasz törökmézes dialógusát a gyerekekkel.
A gyerekek reklamációjára ezt válaszolta az olasz: „Hát most kisebb, hát most drágább…” (a levágott törökméz).
Jobb megenni a savanyú almát, mert akkor sem lesz édesebb, ha fanyalgunk.