Mickey webnaplója

Szegény, mint a templom egere – tartja a szólás, és nem is téved. A templom egere vagy éhen pusztul, vagy elrágcsálja a gyertyát, tudom is én, mit, és
folyamatosan kopog a szeme az éhségtől, amíg csak él,
vagy amíg ki nem slisszol a bejárati ajtón
(esetleg amíg meg nem fogja a pap macskája). 
Megfigyelésem szerint az állatvilágban akad koplaló társa, éspedig úgy vélem, hogy a pók-fauna az.
A pókok jelenetős része éhen pusztul, és még az is lehet, hogy ezek a nyolclábúak járnak jobban.
Az idei év különösen is irgalmatlan a pókokhoz. A több mint fél éves szárazság ellehetetlenítette a pókok eledeléül szolgáló apró szárnyasok szaporodását.
Ilyen évre nem emlékszem korábbról.
Idén alig láttam szúnyogot, a legyek is kisebb létszámban szemtelenkedtek.
Ami meg a pókokat illeti, dolgavégezetlenül gubbasztottak gonddal szőtt hálóikban, egyre slankabban, el a kiszáradásig.
Hogy miért jártak ezek jobban?
Azért talán, mert póknak lenni halálosan unalmas.
A pók magányos, mert vadászterületén nem szívesen lát idegent.
A pók a telefonja a háló, amivel a sarkokat telefonja.
A pók egész nap unatkozik, mint a vadász, amelyik „csak ül, csak ül a bokorban, de nem jön semmi”.
Mivel éhes a pók, egyre kevésbé van kedve mozogni. Nem tudom, hogy létezik-e az a pillanat, amikor már hiába kerül a hálóba apró rovar, miegyéb, a póknak már arra sincs ereje, hogy ledöfje mozgó ennivalóját.
Nem irigylem a pókokat.
A hímeket különösen nem.
A nőstényhez közeledés sokuknak az életébe kerül, mert a nőstény végez velük. Kell a fehérje az utódoknak, és saját magának is. A hím ez okból néha eltakaríttatik.
A pókok úgy viselkednek tehát, mint az imádkozó sáskák.
Jelszavuk: Úgy szeretlek, majd megeszlek.
Illetve eksztázistól remegve: MEGZABÁLLAK!
***
Gárdonyi Egri csillagok c. regényéről így nyilatkozik Balázs Géza nyelvész:
„…mesterien felépített, a figyelmet fönntartó fordulatos kalandregény, sőt ennél is több: hősregény, Bornemissza Gergely és egy kicsit Dobó István regénye, valamint: magyarság-regény. Ezért kell minden felnőttnek is el- vagy újra olvasnia.” 
Váli Dezső nem kedveli: „Egri csillagok. Diákkrimi; olvastatja magát. Azonos önmaga szövegével, nem több. … Elcsesztem egy hetet meg ezerötszáz forintot evvel az Egri csillagokkal. Illetve csak 750-et, mert a felét elolvastam. Valami padon ott kell felejteni. Úgy olvastatja magát, ahogy a cukrosdobozra szoktak rájárni. Suhogó kaftánok, csillogó kardlapok, lódobogás.”
Én nagyon becsülöm.