Mickey webnaplója

Egy kezdeményezést támogatva fiunk annak idején több, általunk már nem használt kerékpárt adott át annak a fiatalembernek, aki ezeket felújította, használhatóvá tette, és odaajándékozta beteg gyerekeknek és egyéb rászorulóknak. Nem győzöm dicsérni az eszét.
Parkolóban várakozva azt láttam, hogy minden egyéb autó rendszáma frissebb a mienkénél. Valamikor ez nem így volt. De most így van.
Kocsim 26 éves én hetvenhat.
Két évenként megmérettetünk úgy, mint Charlie fiú Algernon egérrel a labirintusban. Eddig az autó átment rokoni javítások és levizsgáztatások után, hála Ferinek és mindazoknak, akik az autót a helyszínre segítették.
Ami az én megmérettetésemet illeti, tele volt macerákkal, bár így vagy úgy, eddig végül is megkaptam a kétéves folytatást.
Még háromnegyed éve van az autónak, még bő egy évem nekem magamnak. Hogy aztán mi lesz, csak a jó Isten tudja.
Mindenesetre felmerül bennem, hogy egy statisztikai elemzés szerint az idősek nem okoznak több balesetet az egyéb korosztályoknál, sőt, általában óvatosabban vezetnek ismerve lassúdó reflexeiket.
Azon gondolkoztam, hogy mekkora társadalmi hasznossága volna, ha a biciklikhez hasonlóan az öregek kocsiját is megreparálnák azzal a szándékkal, hogy a már nehezebben mozgó emberek mindennapjait megkönnyítsék lehetővé téve, hogy eljussanak a boltokba megvenni a szükséges napi élelmiszereket, eljussanak az orvosi rendelőbe, a patikába és a templomukba is.
Lehet persze mondani, hogy menjenek taxival, hogy kérjenek házhozszállítást, hogy hívják ki a házi orvost s nézzenek on-line misét.       
Ehelyett én megengedném nekik, hogy a kétévenkénti hercehurca helyett folyamatosan vezethessenek, ameddig jól érzik magukat a bőrükben. Ha valaki rosszul van, úgysem ül a volán mögé. Nem is olyan Istentől elrugaszkodott felfogás ez. A világnak van olyan része, ahol a vezetést nem kötik hivatalos egészségügyi vizsgálatokhoz.