Mickey webnaplója

Ma nem az erkélyen üldögélve, hanem a vonaton üldögélve töltöttük az időt, hogy aztán meg Piliscsabán üldögélve ünnepeljenek utólag engem, előlegben T.-t, hogy hát Isten éltessen minket!
Zömmel karosszékben üldögéltünk, majd az ünnepi ebédnél, (volt mákos rétes és sok egyéb finomság).
A fiúk fociztak, több ízben a piros lapot is kockáztatva.
M. megerősített egy zsanért a faházikó ajtaján.
Én bújócskáztam.
Úgy elbújtam, hogy a lánykák az udvart körbezsongták azzal a szöveggel: „Piroskabátos nagypapa, hová bújtál el?”
A garázsukba bújtam.
Nem tudom, M. kit sajnált meg, az unokákat, hogy nem találnak, vagy engem, hogy ne unatkozzam tovább remek búvóhelyemen, mindenesetre az infoátadás megtörtént, s a lányok példás gyorsasággal rám akadtak.
L. eltrombitálta korábbi és újabb darabját. Ügyesen fúj a fiú.  
D. kirakta a számítógépén születésnapi köszöntőnket. Jó fej.
Így üldögéltük, álldogáltuk végig a napot, nem úgy mint tegnap, amikor Salgótarjánt céloztuk meg, hogy kamara jelleggel (Gá-Mi-Il-Ág-Zo-Ka-Da) ünnepeljük a két-három érintettet.  
Miután közöltem, hogy már a világon semmire nincs szükségem a jó társaságon kívül, két kezemben hoztam haza az ajándékokat.
Ma utolért egy email, miszerint az egyik még ott maradt.
Nem is baj, írtam vissza, így az élvezetek ideje kitolódik, amíg utol nem ér az az ajándék is.   
Érdekesen alakult az oda-vissza vezető út. Az M3-on persze lehet haladni a hatvani leágazásig. Onnan a 21-es út is kétszer kétsávos. Lehetne is rendesen nyomulni rajta, de hát a kb. 50 km-es szakaszon tizenkét körforgalom töri meg a felvett tempót. Visszafelé ugyanennyi.
Márpedig 24 db még gombócból is sok.