Mickey webnaplója

A tegnapi posztomat törölte az erre felbérelt társaság. Hogy miért? Igazán csak találgathatok. Sorolom a tegnapi témákat: születésnapi rokonlátogatások, az ufo-jelenség kritikája, egy Bárdos Lajos-motetta szövegének idézése. Utóbbi: „Azt hirdeti, a nap, azt hirdeti a hold, azt hirdeti a csillag, felhő, virág, szivárvány és pacsirtadal”, hogy Istentől jön az áldás és minden szépség.
Nos, vagy harminc éve a Rádió kuratóriumában vettem részt. Ott említette valaki, hogy a rádió archívumából törölték az összes Bárdos Lajos-felvételt. Szép – mondhatom. Mintha ismétlődne a történelem.
Igaz, hogy a pun háború is azzal ért véget, hogy a rómaiak lerombolták Karthágót, majd a helyét felsózták. Utóbb szétesett maga a Római Birodalom.
Khm, a történelem folyton ismétli önmagát.
Azért megismétlem a tegnapi posztot, mert azt írja a cenzor, hogy lehet, hogy átállítódott a láthatóság szűk rétegre.
***
Azt hirdeti a …
Elmúltak a rokonlátogatós napok, el az utazások, elfogyott a torta, el a mákosrétes, azaz visszatértünk a rendes kerékvágásba.
De van-e kerékvágás – esetleg taposómalom.
Lényegesen kevesebbet fotóztam útközben, mint szoktam. És a vendégségben is csak keveset. Elmondtam volna mindent a korábban lőtt képekkel?
Kifogytam volna a témákból?
Lehetetlen.
Nem is tudom az okát az átmeneti pangásnak.
***
Kora reggel a fb-on láttam egy állítólagos ufót. Egy halvány kör, amelynek az alsó peremén pontszerű erős fény látszott. Hogy valójában mit fényképezett le, aki ufót akart látni a jelenségben, nem tudom.
Viszont reggel a templom virágaira néztem, amelyek az ambó előtt díszelegetek. Nem volt különösebb a felhozatal, mégis a teremtés egyedülálló gazdagságára nyitotta a szememet.
Az a valóság, hogy élettelenből élőt a teremtés kezdete óta senki fiának-lányának nem sikerült előteremteni. Az orrom előtt viruló növények formagazdagsága, biokémiai léte, felépítésének erőssége, tartóssága, színeinek tobzódása sokkal bonyolultabb szisztéma, mint egy esetleges nyavalyás ufo.
Mit nekem ufo, mikor sokkal csodálatosabb a valóság. Sokkal gazdagabb, sokkal bonyolultabb, sokkal zseniálisabb.
Olyan csúcsteljesítmény, amely állandóan arról üzen, aki elképzelte, kitalálta, megteremtette, létben tartja, újjá teremti, pallérozza, Salamonnál is ékesebb ruhába öltözteti és nekünk adja, hogy gyönyörködjünk bennük.
Végig is kíséri életünket az első leszakított ibolyától kezdve a végső búcsú koszorújáig.
„Azt hirdeti, a nap, azt hirdeti a hold, azt hirdeti a csillag, felhő, virág, szivárvány és pacsirtadal”, hogy Istentől jön az áldás és minden szépség. Folyamatosan záporozza ránk az élőkön keresztül üzenetét, hogy akinek füle van, hallja meg, akinek szeme van, lássa meg a teremtés hatalmas tényét, valóságát.