Mickey webnaplója

Délelőtt esett rendesen.
Élénk szél fújta el a felhőket.
Süt a nap, ahogy csak tőle telik.
Kinézek az ablakon.
Hatalmas nyárfák leveleit vibrálja a szél.
A falevelek még vizesek. Fényesen hunyorognak.
Minden ízében mozog a lomb.
Hát hogyne.
Rezgő nyár a neve.
Ezért.
Utoljára Münchenben láttam ilyet a Deutsches Museum ablakából. A múzeum tövében egy Schöffer Miklós alkotta mobilszobor végzett izgága rezgést-mozgást. A lemezkékkel teleaggatott „szobor” hunyorgott ilyen állandósult vibrálásban.
Egyébként kell is a szép idő.
Zs. most utazott haza övéitől övéihez: HÉV-vel, villamossal, busszal, vonattal, szgk-val.
Ő volt az első látogató a héten, és az utolsó is, aki elhagyta kies lakunkat.
Azért még nem „árva a ház, ahol „nincs kacagás…” Jóllehet T. nek továbbra is nehézségei vannak a menéssel.
De holnap minden megváltozik.
Jön hozzá gyógytornásznő. Vele mindent megtárgyalnak tárgyilagosan, hozzáértő módon, s remélhetőleg mindenféle jó tanáccsal ellátja a továbbiakat illetően.
A múlt héten nagy volt a forgalom.
Kilencen látogatták meg a lábadozót.
Talán az ért is emlegetem újra, mert igen kontrasztos a csend a tőlünk távozók után.
Mindössze egy jelzés érkezett mobilon, az gondos óra dicsérete.
Hogy milyen jó is az.
Ha téves a riasztás, akkor is udvarias hang szól az éterből.
Nem tudom.
Most, hogy nincs gondos órám, nem szól senki semmit.
Nem is jön értem mentő, ha rosszul volnék.
Ne legyek rosszul!
De ha mégis, akkor gondos óra nélkül is jöjjön a mentő.
Tessék mondani: Akinek gondos órája van, az örökké élni fog?