Az okos ember a jelenben fürdeti meg magát, a jelenben él, s jelen valóságát fogja és alkalmazza a jelen őrá vonatkozó történéseit. Én meglett korom ellenére még nem tartok itt, legfeljebb, ha törekszem rá. Könnyen ráhangolódom a múlt emlékeire. Lám, ilyen a Maresi is, amely a kávénkat megselymesíti, lévén márkázott tejszín.
Az üzletben járva tekintetem ráesik a Maresi-re. Egy tízdekás Maresi ma 520 ft. Hej, amikor aktív dolgozó voltam ennyi pénzért 20 dekásat kaptam (és akkor is sokallottam az árát).
Ha már itt tartok, felidézem az egykkor volt szerkesztőségi kávézást. Az ebéd utáni kávézás az emeleten történt fotelokon és kereveten üldögélve. A szerkesztőség minden tagja részt vett rajta. A Lavazza-kávéhoz Maresit töltöttünk, utána pálinkát ittunk. Cenzorunk gyakorta megjegyezte, hogy egy stampó pálinka jár a koldusnak, kettő a barátnak. És ő barát volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy hol tejszínt kért a kávéjához, hol cukrot. A kettőt együtt sose. Azt valamiképpen luxusnak tartotta.
A főszerk. Sz. F. szintén a múltra emlékezve felidézett néhány humoros epizódot saját életéből. Majd sóhajtva megjegyezte, hogy ezek a történetek a semmibe hullanak, mert nincs senki, aki csokorba fogná és lejegyezné őket. Nem tudom, hogy odaátról hogyan ítéli meg, hogy vajon emez óhaja teljesült-e, mert számos könyv keletkezett saját életéről. Ezek egy részhét maga írta, más részük interjúk formájában keletkeztek. Egyik interjúkötete anyagának összegereblyézése után megjegyezte, hogy legalább a dupláját mesélte el annak, mint ami a kötetben megjelenik. Kérdésemre, hogy a magnókazettára felvett anyagot miért nem kérted el: Egy laza szálakra fűzött könyv kerekedhetne belőlük. Utána járt a dolognak. Az interjúvoló válasza: Rég letöröltem, mert szükségem volt más felvételhez a kazettára.
Visszatérve a kávézásra: Ha tanításból megérkezett, vagy elszunyókált délután a főnök úr, kb. fél négy és négy óra között jelent meg a szerkesztőségben. Kávézásra invitált. Menekültem, ha tudtam, mert fél óránál rövidebben nem úsztam meg a szertartást. A vége bőven munkaidőn kívülre esett. Nem mindig sikerült idejében eliszkolnom. Hiába mondtam, hogy köszönöm az invitet, de ebéd után már ittam nescafét. Lepergett róla a kifogásom: A nescafé az semmi, az nem kávé – hangoztatta fitymálva.
Én másképpen gondoltam.
Utolsó kommentek