Mickey webnaplója

Magyar Hírlapbeli cikkéből idézem Kondor Katalin viccét, akinek ugyan nincs szüksége reklámra, mégis ideírom: a cikk egésze is remek, olvassátok el az egészet:
(https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20240716-a-viccek-ereje:)
Jeruzsálemben egy öregúr mindennap kimegy a siratófalhoz, immár hatvan esztendő óta. Tudomást szerez erről a CNN riporternője, aki megkeresi a bácsit, s megszólítja:
– Bocsánat uram, Rebeka Smith vagyok. Önt hogy hívják?
– Móric Fischbein – válaszolja az ember.
– Mióta jár a falhoz imádkozni?
– Körülbelül hatvan éve.
– Hatvan éve!? És miért imádkozik?
– Imádkozom azért, hogy a zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, hogy ne legyenek háborúk, és legyen vége az emberek közötti gyűlöletnek. Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség az egész világon.
– És mit érez most, hatvan év után?
– Mintha a falnak beszélnék…
Nincs mit hozzáfűzni, illetve tán annyit, hogy reménylem, hogy jobb a helyzet már most vagy csak később lesz azzá.
***
Örömömre szolgált, hogy éjféltájban kellemes szellő fújdogált, a léghőmérséklet is alábbszállt, így nyugodtan tudtunk aludni nyitott ajtónál kereszthuzatban.
***
Úgy látszik, ez egy ilyen nap. Elém jött még egy poén.
A birkózó éjjel érkezik haza. A hálóban egy idegennel hempereg a felesége. Elkapja hát a férfi nyakát, és kilógatja az ablakon a tizedik emeletről.
- Kérem, ne bántson – így a fickó –, családom van.
- Na, jó – enyhül meg a birkózó –, most az egyszer elengedlek.
***
Ma választják meg újra (vagy ejtik) Ursulát az EU elejére.
Tudnám nélkülözni.