Mickey webnaplója

Katalizátorokkal először a kémiaórán találkoztam, mégpedig a kontakt kénsavgyártás kapcsán, amelynek során vanádiumpentoxid katalizátort alkalmaznak a kémiai folyamat felgyorsítására. A katalizátor maga – mint tudjuk – nem változik a reakció során, csupán elősegíti a folyamat végbemenetelét.
Nos, nemcsak a kémia területén használatos a katalizátor.
- Teszem azt, az összes labdasport labdája katalizátorként hat.
Ki a csoda volna hajlandó összevissza futkosni a kézilabdapályán, a kosárlabdapályán vagy a futballstadionokban, ha nem volna ott a katalizátor-szerepet betöltő labda (a labda nem vesz részt a folyamatban, csak mintegy serkenti a labdakergetőket).
Gyerekkorom egyik humoros könyvét az osztrák operaénekes írta: Leo Slezak. Egy helyen említi, hogy hajóval kelt át az óceánon, s mielőtt New Yorkban kikötött volna a hajó, elévezettek egy kecskét. Kezébe nyomták a kötőféket, s paparazzók fotózták agyba-főbe. Mint említi a kamaraénekes, semmi köze nem volt ahhoz a döghöz, de kit érdekel egy énekes érkezése? Senkit. De ha „kedvenc kecskéjével” utazik, az már hír értékű kecskével már hírértékű.
Vannak turisztikai katalizátorok is.
- Sidney egy kikötőváros. Na és!
Sindey a kagylóhéjjellegű operaházával már valami.
- Nápoly tengerparti város. Na és!
Nápoly a Vezúvval, különösen, ha aktív, az már valami.
- Párizs hatalmas város, tele szürke házakkal. Na és!
Párizs az Eiffel-toronnyal, Párizs a Notre Dame-mal már valami.
És így tovább, és így tovább.
Így van ez a posztírással is.
Ha akad valamiféle katalizátor, amire fel lehet fűzni a mondandót, az már valami.
Jelen posztom katalizátora – nem nehéz kitalálni – maga a katalizátor lett.