Mickey webnaplója

A reggeli rutinok közül érdekesebb, hogy kidob az ágyam hajnalban. Cukrom 8,5; súlyom 102kg. Póbálok több vizet (kávét) inni, próbálok keveset enni. Próbálom megoldani a szózat játékokat. Jelentem, ma is sikerült mind a hármat kitalálni, de a szókacifántoknak nem akar vége lenni. A mai megfejtés KOINÉ. Összejött, kizárásos alapon. A szó meglétéről fogalmam se volt. A wikipédia ismeri. Az ógörögség közös nyelvének a neve.
Ilyen alapon igaztalanul meg lehet buktatni bárkit, aki nem ismer minden lehetséges ötbetűs szót. Mert kupálhatja az ember magát kedvére, nincs tökéletes tudás. Én is tudnék olyan ötbetűs szót feladványul adni, amit a rejtvénykészítők nem ismernek.
Ide biggyesztem (újra) Korzenszky Richárd perjel megfogalmazását, mert igaz, mert általános érvényű: „Én, a tanár tudom, hogy te, a diák tudod, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy lehetetlenség megtanulnod mindazt, amit feladtam neked.  Mégis úgy teszek, mintha tudnám, hogy tudod, amit feladtam... pedig lehetetlen megbirkóznod azzal, amit megkövetelek tőled.”
Amit a rejtvénykészítőknek is tudniuk kellene: lehetetlen megbirkózni a mindentudással, amit megkövetelnének tőlem, tőled és a tegnap emlegetett kvízjátékosoktól.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki tanul, ne törekedjék a teljességre, csak azt, hogy eme törekvése sose lesz 100%-os.
A 66 éves Weöres Sándor említi, hogy
…amikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog,
ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni.
Koromnál fogva mélyen átérzem a kötő igazát. A kopásoknak ellen kell állni, amíg lehetséges. De tudomásul kell venni azt is, hogy képességeink fogyatkozóban vannak.