Mickey webnaplója

Mára elfogytak az írásos adósságaim.
Tegnap megírtam a havi rendszerességű kommentárt.
Ma aztán igazán lógathatom a lábam.
Igaz, a háziorvos azt javasolta, hogy inkább tartsam a dohányzóasztalon, vagy másképpen polcoljam fel a lábamat. Jót tesz a szívnek, jobb a vérellátásom.
A népdal szövege jut eszembe:
Ez a lábam, ez, ez ez,
jobban járja, mint emez.
Édös lábam jól vigyázz,
mert a másik meggyaláz.
Persze hamis a nóta az én számból, mert mindkét lábam hamar elfárad.
***
Mint korábban írtam, csaknem állandóan a fülemben cseng valamilyen zene: jazz, opera, nóta, sláger, szimfónia, uram bocsá’, olykor még esztrád is – akármi.
Reggeli közben egy angol slágert elevenített meg a fülem a hatvanas évek közepéről. Akkor jártam főiskolára. NL barátom olykor behozta méretes orsós magnóját, és a szünetekben körül ültük-álltuk, úgy hallgattuk legújabb felvételeit. Többek között azt is, ami most a fejemben szól. Mono magnófelvételei voltak, egészen biztos, mert Szokol rádióból vette át a kipécézett slágereket. Márpedig a Szokol igencsak mono rádió volt. Mégis jó kópiákat produkált, talán a jó vételkörzetnek köszönhetően.
NL volt az a diáktársam, akivel rendszeresen sakkoztunk a hátsó padok valamelyikén.
Sakkoztunk órák alatt,
sakkoztunk szünetekben,
sakkoztunk a menzára való levonulás alkalmával.
Rég volt.
Szép volt, egészséges volt, könnyed volt az az időszak a vizsgaidőszakokat leszámítva.