Elmúlt már dél. Megittam negyedik bögre tejes nescafémat, megettem a grenadírmarsot ebédre. Magyarul gránátos kocka a neve, alias ez maga a prózai krumplis cvekedli. Erdélyiül nem pityókás laska?)
Innen a Boráros tér északi oldalán egykor működő önkiszolgáló étteremre asszociálok. Ide jártam gimnazista koromban ebédelni. Napi öt forintot tudtam e célból magaménak. Ez a pénz néha másra kellett. A Természettudományok zsebkönyvére á 70 ft. Az Én múzeumom képelemző füzeteire á 16 ft. Meg is kellett ebédelnem. Emlékezetem szerint a sárgaborsó főzelék volt a legolcsóbb 1,60. De a gránátos kocka se került csak tán 4,60-ba. Nem emlékszem rá, hogy ezen a helyen valamiféle drága ételt vettem s ettem volna egyszer is. Később, immár dolgozó koromban kedvencem a szalontüdő volt zsemlegombóccal. Nem volt egészen 30 ft. De a hentesnél is szerettem enni, talponálló módon; rendes méretű sültkolbászt mustárral és friss kenyérrel. Rég volt. Nem is tudom, miért jön ez elő. Ja, igen, krumplis cvekedli volt az ebéd. A pálmát egy balatoni csárdában fogyasztott szarvaspörkölt vitte galuskával. Az se tegnap volt, de már abban az időben, amikor 1200 ft-ot kértek érte.
A négy bögre kávé 1 liter. Mellé megittam fél liter tejjel készült banánturmixot. A mapi folyadékbevitelem nem látszik veszélyeztetve. És még nincs is vége a napnak.
Megírtam a közös blognak szánt cikkemet: mulasztások. Két dolgot azonban „elmulasztottam”. Megírni, hogy lehettem volna slágerszerző is. Nem lehet akkora ügy négysoros dallamperiódust összetákolni anélkül, hogy ismert melódiákra hasonlítson. Hiszen csaknem mindig zenék szólnak bennem. Későn kezdtem ezen gondolkozni, de akkor se a kibontakozás igényével, inkább csak mint egyfajta lehetőség kihagyásával. (Nem ismertem s ma sem ismerem a divatos könnyűzenei műfajok százait.)
A másik vonal az íróvá levés lett volna. Magam elég elveszettnek éreztem magamat a gimnáziumban ahhoz, hogy szemet szúrt volna írásbeli kifejezőkészségem. Tanárom inkább mérges volt rám, amiért nem jelentkeztem magyarszakkörre. Így az ő pozitív kritikája elmaradt. Belőlem meg nem tört ki mint a tűzhányó, ellentmondást nem tűrő módon az írhatnék. Csak valamikor a negyvenes éveim közepén. Azóta sem hunyt ki.
Ha akad téma, szívesen megírom.
2026.06.02. 13:05 emmausz
Delet harangoztak
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8119112837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek