Mickey webnaplója

Szeretem, hogy süt a nap.
De a termőföldek egészen másnak örülnének.
A májusi eső aranyat ér.
A márciusi nem tudom hogy mit ér.
Valaha alighanem elég volt a hólé megolvadása a földek megöntözésére, de idén nem is esett, legalábbis itt és elegendő hó nem esett.  
Na, ezért volna fontos a kiadós eső.
Nekem meg azért, hogy a port letakarítsa az autónkról.
***
A fürtös gyöngyike és a nárcisz összes hagymája megérett lassan arra, hogy cserépmagányukból felszabadítsuk őket, és kiültessük az erkélyládákba.
***
Az összegyűlt száraz zsemlék meg megértek arra, hogy zsemlemorzsává daráljam őket.
A nap egyik alkalmi munkája előállt ilyenformán. Megyek is őrölni, csak még egy szellemességet ide másolok.
Most kaptam, sebtében továbbítom is.  
***
Brit tudósok megállapították, hogy a férfiak esetében a nőzés nem ugyanazt jelenti, mint a nők esetében a hímzés.
Szeretnék olyan okos lenni, mint a brit tudósok, mert mostanában megtáltosodtak.
Minden valamire való dolgot ők állapítanak meg.

Egy régi szójáték szerint a vadász csak guggolt a bokorban, de nem jött semmi…
A balladai homályú kijelentés értelmezését az ismeretlen szerző az olvasóra bízza. A mindennapi poszt megírása olykor hasonlatos a vadásszal előfordult történéssel. Az író csak ül a klaviatúra előtt, de nem jön semmi.
Illetve ami jön, az jórészt közhely. Igaz. De…
Az interneten szidom az internetet, a FB-ot, az okos telót. Igazam van és nem vagyok vele egyedül. Ma hasonló anyagot olvastam a neten, és azt a hírt is, hogy az osztrák iskolákban is tilos a mobilhasználat az órák alatt és a szünetekben egyformán, mert tönkreteszi a gyerekeket. Magamnak is mondom tehát az alábbiakat:
Egy tréfás dal refrénje épp azt a képet mutatja, mint a FB és társai: a káoszt. Így szól.
…petróleum, főzőkanál, liszt meg cukor, szóda,
szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van szórva.
Hát ez az.
A FB-ot, az okos telót nézhetem reggeltől estig, alvás helyett szörfözhetek a neten éjszaka is akár. Olyan, mint a cukros kaja. Minél többet eszek belőle, annál jobban kívánom a folytatást. Egészen a rosszullétig. Nem érdemes nagyon belemerülni. Több a kára, mint a haszna. Társadalmakat atomizál.
*** 
Tegnapelőtt este hallgattam egy öreg slágert. Mintha azt mondanák benne, besamel, besamel, mucsó…
De nem. Utánanéztem. Semmi köze a besamelhez. Spanyol nóta, amelynek a szövege: (csókolj meg, csókolj meg nagyon…)
Bésame,
bésame mucho —
como si fuera esta noche la ultima vez.
Bésame,
bésame mucho —
que tengo miedo a per-derte,
perderte después… 
Érdekes, mert a szöveg előhívja bennünk a dallamot.
Így jártam Adamóval is.
Tombe la neige
Tu ne viendras pas ce soir
Tombe la neige
Et mon coeur s'habille de noir
Ce soyeux cortege
Tout en larmes blanches
L'oiseau sur la branche
Pleure le sortilege…
Ugye, megvan a dallam?

A pajkos gyerekdalnak már csak a refrénjére emlékszem vissza. De hát az is annyira tanulságos, hogy eddig az évtizedek során öt ízben vezettem elő. Ez most a hatodik alkalom. Jó okom van rá. Épp azt a képet mutatja, mint a FB és társai, a káoszt. De hogy valójában miről is emlékezem meg, ide másolom újra, hogy mit is tartalmaz egy rendetlen konyha vagy kamra.
…petróleum, főzőkanál, liszt meg cukor, szóda, szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van szórva.
Hát ez az.
A FB-ot, az okos telót nézhetem reggeltől estig, alvás helyett szörfözhetek a neten éjszaka is akár, csak a  káoszt növeli agyamban. Nem old meg semmit, nincs benne rendszer, olyan, mint a cukros kaja. Minél többet eszek belőle, annál jobban kívánom a folytatást. Egészen a besokallásig. Nem érdemes nagyon belemerülni.
*** 
Tegnapelőtt este hallgatom az öreg slágert. Mintha azt mondanák benne, besamel, besamel, mucsó…
De nem. Utánanéztem. Semmi köze a besamelhez. Spanyol nóta, amelynek a szövege: (csókolj meg, csókolj meg nagyon…)
Bésame,
bésame mucho —
como si fuera esta noche la ultima vez.
Bésame,
bésame mucho —
que tengo miedo a per-derte,
perderte después… 
Érdekes, mert a szöveg előhívja bennünk a dallamot.
Így jártam Adamóval is.
Tombe la neige
Tu ne viendras pas ce soir
Tombe la neige
Et mon coeur s'habille de noir
Ce soyeux cortege
Tout en larmes blanches
L'oiseau sur la branche
Pleure le sortilege…
Ugye, megvan a dallam?

Apám még csak udvarolt, vagy már férjként akart bemutatkozni apósa bátyjának.
Bekopogott a Dél-Alföldön lakó Farkas Pál ajtaján.
A feleségét találta otthon. Az végignézett apámon és így szólt:
- Nincs itthon a ló!
Apám nagyon elképedt ezen az összefüggéstelennek ítélt mondaton, aztán megértette az asszony kijelentését.
A nő idegen, ismeretlen, pantallós urat látott maga előtt, és azt feltételezte róla, hogy hatósági ember, akit a lovuk eredete, az adásvétel papírjai vagy a csoda tudja mije iránt érdeklődik.
És ezzel a mondattal hárította a sose látott ember közeledését, mielőtt még amaz bemutatkozhatott volna.
Lehetett valami kovászos a ló körül, de sose derült ki igazán, hogy mitől tartott Pali felesége.
Mindenesetre a ló csakugyan nem volt otthon. Talán szántottak vele, elbitangolásról nem szól a fáma.  
Hanem végül is jót nevethettek a történteken.
***
Fogyókúrám állása. Mínusz tizenegy kiló, és mintha csak sztrájkolna a természetem, súlyom egy hete nagyjából változatlan. 
Ez nem ad okot önmagában aggodalomra.
Azt hiszem, nem jó a rapid lefogyás, de azért lassan elmozdulhatna a könnyebbedés irányába.
Az ellenkező irány sincs kizárva, ám annál nincs hervasztóbb, mint amikor az ember tapasztalja, amint legjobb erőfeszítései kárba vesznek, és hiábavalónak bizonyulnak.
***
Ildikó nap van! Isten éltessen minden Ildikót!

Nincs új a nap alatt. Gyerekkorom olvasókönyvének egyik novelláját Móra Ferenc írta. Petőfit diáknak mutatja be és hozza össze egy kevély falusi bíróval, aki arra akarta rábírni, hogy tisztelje meg köszönésével. Előbb ad neki 50 aranyat, majd 100 aranyat, de a költő nem törik meg, hanem egyre magabiztosabban ellenkezik: „A diák eltette a másik ötven aranyat is, és ráförmedt [a kevély] Kerekire:- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?! Aki pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le süvegét a magamformájú módos ember előtt.”
Eddig a mese. A valóság meg az, hogy bár másfél évtized alatt az orvosok bére megötszöröztetett, tegnap mégis jó okot találtak a kormányellenes tüntetésre mind az orvosi kamara, mind pedig az orvosok szakszervezete.  A kevély Kereki kutyafüle a kielégíthetetlen tüntetők fellépéséhez képest.
***
Zűrös éjszakán vagyok túl. Elég az hozzá, hogy túl vagyok rajta.
Azért a reggeli rutinok megmaradtak.
Háromféle játékon csiszolom fantáziámat (Szózat, Szózat extra, ill. szóreggelt), amikor is az ötbetűs szavakat ki kell találni max. hat-nyolc próbálkozással. Ez elég jó arányban sikerül is, noha elég vad dolgokat kapunk megfejtésre. 
Két dolog segíthet.
Az egyik, hogy a magyar kerüli a mássalhangzótorlódást, így az ember megpróbálja a hangzókat a fejében elosztani. Ez hol sikeres, hol nem. A mai feladvány egyike a KREPP szó megtalálása, a másiké KLOTT. Nem mondom, hogy szép magyar szavak, és azt se, hogy nincs bennük mássalhangzótorlódás. De hát nem is azért adják a fejtörőket feladatul, hogy zavartalan sétagaloppban sikerüljön megfejteni őket.
A másik segítség lehet a magyar nyelvű szövegekben előforduló hangzók gyakorisága. Az öt leggyakrabban előforduló hangzóból álló ötbetűs szót alkottam: TEKLA. Ez hol segít, hol nem. Pl. KREPP, pl. KLOTT. Ugye az azonos hangzók sem könnyítik meg a megoldást. Itt: TT, PP.
A Szózat egy hangónak ismeri el a kétjegyű mássalhangzókat. Így adódik az, hogy a mai harmadik „öt”-betűs megoldása: VÉSZEL.

Már vagy 100 albumban sorakoznak a képeim. Egyetlen fotóm alatt sincs szöveg.  Van viszont a FB-nak egy Emlékek rovata, amelyben a FB-ra a korábbi évek azonos dátumával felrakott képeim megjelennek. Ezek ritka kivételtől eltekintve szövegekkel együtt szerepelnek.
Talán ezek a legtünékenyebb műveim, mert évente egyszer láthatók, nekem, másoknak meg csak akkor, ha megosztom őket.
Amire ki akarok lyukadni: A fotók megmaradnak, a szövegek nem igazán.
Ma – többek között – az alábbi három szöveg jelent meg:
1. (hat éve): „Minden embernek két élete van igazán. a második azt hiszem, akkor kezdődik, amikor ráébred, hogy csak egy van.” Tom Hiddleston
2. „Minden kedves férfi ismerősömnek boldog nőt kívánok.” XY
3. Képaláírásaim Pósa Lajosnak a Duna parton sétáltam k. nótájára:
Esett, mikor sétáltam,
hej, gyerekek, mit láttam?

Pocsolyában ezt láttam:
Vízbe lógó élő fát,

alámerült ágacskát,
vízugató botocskát,

vízre néző szállodát,
néhány fehér karikát,

hórihorgas kopasz fát
kutyapásztor apókát.
Most persze a tíz kép nem látható, amelyek alatt egy-egy versrészlet mutatkozott.
Miből is látszik, hogy komfortunk még nem tökéletes. De ez nem baj.

Érdekesen alakul napunk.
Piliscsabára akartunk menni unokázni, de mégse.
Gyengélkednek.
Valamit hazahoztak az oviból.
Így maradunk. 
Maradásunk összecseng azzal, amit a mai nap olvasmánya kínál Izajástól. Ezt üzeni többek között a próféta:
Ha óvakodsz attól,
hogy járj-kelj szombaton,
és a hasznot hajhászd szent napomon;
ha a szombatot gyönyörűnek nevezed,
és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek;
ha megtiszteled azzal,
hogy tartózkodsz a jövés-menéstől,
a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:
akkor boldog leszel az Úrban… (Iz 58.13)
Így hát tartózkodunk a jövés-menéstől, maradunk.
***
Meghalt egy öregasszony. 101 éves volt a templombejáratnál olvasható partecédula tanúsága szerint.
De nem is ez az érdekes, hanem az asszonyneve: Nebenführerné.
Igazi óbudai származék, őslakó.
A Goldberger gyárban Oszival dolgoztam, aki szintén a Nebenführer névre hallgatott.
Oldalági rokona hunyhatott el idén.
***
Kiültem az erkélyre. Egy nagytestű madár vitorlázott körbe-körbe. Ragadozó lehetett, az alatta elterülő mozgásokra lesett éberen. Feltehetően még nem reggelizett.
Viszont egyre távolodott. Tűnő röpképe alapján nem tudtam beazonosítani.
***
Mindenki nőnapon született?
A FB legalább öt ismerős, barát és rokon nevét dobta fel, akik ma születtek, ha nem is idén.
Boldog születésnapot!!!
5-ször.
Ide írom M. szellemes köszöntőjét: Kedves Á. A nemzetközi Zoltán napon  Isten éltessen!
***
Istgen éltesse a Zolikat is! 

Évekkel ezelőtt írtam (most felböfögte a FB): HASAD A HAJNAL, HÁTAD AZ ALKONY. Alighanem az én leleményem volt. Mindenesetre vállalom.
Böjt van. A nagylelkű lemondás időszaka.
Lemondanék a böjt szóról is. Nekem valahogyan olyan idétlen, mint a bödön, a bőg, bőgő, a böfög, a bök, börtön, a Björn hangzásvilága.
Megnéztem a szinonima szótárt, mit ajánl helyette.
Semmit. Illetve azt, hogy, hogy koplalás.
De az nem böjt (legfeljebb egyik megnyilvánulása), hanem leginkább fogyókúra.
Nincs tovább.
Marad a böjt szó, akár tetszik, akár nem.
***
Az általam játszott háromféle szózat játék a legnagyobb meglepetésemre bizarr megoldásokat eredményezett. Az ötbetűs megfejtések rendre: KAKÁL, MARHA, TEMPÓ.
Hát nem marha tempó az ilyen?
Bajom van a sikeresség számlálásával. Tartok tőle, hogy egyáltalán nem stimmelnek a kimutatott % értékek.
***
Egy abszurd: A Fradi-szurkolók a háború, az Újpest-szurkolók a béke hívei. Ez persze nem igaz, csak azt szeretném vele kifejezni, hogy könnyebb egy fradistát rávenni, hogy az Újpestnek szurkoljon, mint egy háborúpártit rávenni arra, hogy békepártivá váljon.
Mondanom se kell, hogy fordítva is igaz.
***
Meghiúsul egy rokoni találkozás fertőző betegség okán. Ha nem csal emlékezetem, ifjúkoromban sokkal ritkábbak voltak az influenza-félék okozta fertőzések. Pedig nem laktunk ritkábban, mint ma.
Nincs ebben a gyakoriságban valami tudatosság?
A covid óta megbomlott a társas találkozások rendje. Nálunk pl. az agapé szűnt meg, a kézfogás gyakorlata szűnt meg.

Talán feltűnt, hogy a Gulagról szóló Szolzsenyicin-könyvet olvastam – újra. Magam se tudom az okát, hogy miért szeretem a fogolytémájú könyveket. Meglehet azért, mert ezek olvastán óhatatlanul eszembe jut: Milyen jó dolgunk is van nekünk.
Valószínűleg nem fog minden ide vonatkozó témájú könyvcím eszembe jutni, mégis megpróbálom összeszedni, hogy miket is olvastam.
Mojmir pokla
A Gulag-szigetcsoport
Üldözött jezsuiták vallomásai
Mindszenty: Emlékirataim
Faludy: Pokolbéli víg napjaim
Konok Tamás: Emlékkövek
Cziffra Görgy: Ágyúk és virágok
Hetényi Varga: Akiket üldöztek az igazságért
ugyanő: A horogkereszt és a vöröscsillag árnyékában, i-V. k.
Magyar jezsuiták vallomásai
Kuncz Aladár: A fekete kolostor
Mócsy Imre: Nyitott szívvel, Beadványom
Tomka: Halálra szántak, mégis élünk
Regőczi: Isten vándora
Nádasy Alfonz: Hadifogolynapló
Márton Marcell: Szépszeretet
Darvas Iván: Lábjegyzetek
…és a felsoroltak csak töredéke az ilyen témájú köteteknek.
A szabadság nagy kincs, mely az emberben belül van leginkább, de az se baj, ha kívüle is mutatkozik.

Ritkán fordul elő, hogy egy könyvet ismételten elolvassak.
Most ez történt.
Tegnap a könvmegállóból elhoztam A. Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja c. kötetet.
Valaha már olvastam.
Most meg újra.
Olyan életszagú, életszerű leírás, hogy az ember alig tudja letenni a kisregényt.
Csakugyan egy nap eseményeiről szól.
A fogolytábor (gulag) lakói egy napjáról.
Akik rohadt hidegben kora reggeltől késő estig húzzák az igát. Legalábbis a nagy többség.
A lógósak, a köztörvényes dörzsöltek pedig megpróbálnak a maguk javára kihasználni minden lehetőséget.
Talán azért is tetszik módfelett, mert 25 hónapot magam is lehúztam a seregben közkatonaként.
A mi viszonyaink kedvezőbbek voltak amannál, pl. nem volt soha 30 fokos hideg, de olyan előfordult, hogy vízhiány miatt az építkezés japánerjéből szedtünk vizet borotválkozáshoz. Akkor nekünk is a jég alól kellett kibányászni a vizet.
Kopaszként én is sok cigarettát vettem (Munkás), hogy ne ácsingózzanak a csikkekért a többiek (a rigót lövöm felkiáltással).
A mi időnk se telt gyorsabban, csak nem tíz-húsz évet kaptunk, hanem kettőt.
Mi is megragadtunk minden adódó lehetőséget, ami elvisehetőbbé tette a laktanyai életet.
Nem is folytatom.
Érdekességként még megemlítem, hogy Solohov (Csendes Don) egyik epizódja a kozákoknak magyar huszárokkal való csetepatéjáról szól.
Nos, Szolzsenyicin könyve is tartalmaz magyar vonatkozást. Ezt írja:
„A moldovai (elítélt kém) megtántorodik, s ekkor kiugrik egy magyar a 32-es brigádból, s jól fenéken billenti, egy jó nagyot rúg a hátuljába!”
Feltételezem, hogy nem tűnhet fel egy ilyen elejtett mondat senkinek, de egy tízmilliós náció olvasójának igen.
Rólunk is szó van!
Mi is jelen vagyunk a történelemben, súlyunk akkora amekkora, de tudnak rólunk, és írnak is.