Mickey webnaplója

Csocsó volt a seregben annak idején.
Csocsó volt Zamárdiban.
Csocsó volt Szentendrén.
Csocsó van Piliscsabán.
A csocsó fogalom, a csocsó tárgy, a fiúk kedvence.
A csocsó szobafoci.
A csocsó asztali foci.
Rossz időben is lehet vele játszani, felvillanyoz.
Nem írnék róla, de ismerősünk gyerekei kinőtték, unokáink belenőttek.
Így került hozzánk, így került a garázsunkba a csocsó.
Nálunk járt a fiatal család, megtekintették pénteken, és megállapították, hogy nem fér bele az autójukba lévén tele ülésekkel, az ülések pedig tele gyerekekkel.
Hazaautóztak hát csocsó nélkül.
Eltelt egy nap.
Telefonhívást kaptunk, hogy eljönnének a csocsóért.
Alighanem a fiúk rágták szüleik fülét, hogy fuvarozzák haza a csocsót… Most.
Hiszen nem élet az élet csocsó nélkül.
És lőn.
Tegnap (szombat) este ketten jöttek a csocsóért. Helyet csináltak neki az autóban.
M. felkapta, L. világított mobiljával a sötétben, én örültem örömüknek.
Még az este összeszerelték a csocsót.
Küldek a működő játékról két fotót.
A két fiú csocsózik.
A két lány drukkol nekik.   

- Vannak nagyon szép dizájnú autók, és vannak bumfordiak. Az autó karosszériája az, ami tetszetős, szemrevaló vagy sem, amelyben kedvét leli az ember, vagy sem.
Egy Chevrolet Impala minden kétséget kizáróan szebb, mint egy Zaporozsje. Belül azonban az autók nagyon hasonlítanak egymásra. Ottómotorosak, dízelek vagy – ma már egyre inkább – elektromosok, netán hidrogénhajtásúak. Ami a karosszérián belül van, azt leginkább az autószerelők értékelik, vagy épp ellenkezőleg. A többi ember nem is „látja”.  
- Melocco Miklós egy régi előadásában arról beszélt, hogy mekkora fontosságú egy szoboralak feje. Az arc fejezi ki, hogy mi lakik az emberben. A test sokkal kevésbé. Van két lába nadrágba bújva, kabátja és kész. Erre a törzsre lehet Lenin-fejet tenni, lehet Napóleonét. A fejtől lesz kifejező a szobor.
Persze igaz ez az élő emberre is. A szem a lélek tükre, az arc számos mimikai izmáról mindent kifejez, az arcról minden leolvasható.
A test egyéb részei részben nem is látszanak a ruha takarása folytán, a belsőségek pláne nem a bőr mögött. Legfeljebb a röntgen szeme és az ultrahang, amely bevilágítja ezeket.
- A civilizálatlan természet nem feltétlenül mutatja, hogy hol vagy.
A civilizáció kisajátítja a természet egy-egy darabkáját, és a saját ízlése és szükségletei szerint öltözteti fel ilyen-olyan épületekkel, közösségi terekkel és egyéb olyan építményekkel, műtárgyakkal, amelyek a természetben nem fordulnak elő.
A természetnek mintegy arcai lesznek a települések, városok.
Olyanok lesznek a városok, amilyenre építik a benne lakók. A Big Ben csak Londonban van otthon. Az Empire states building csak New Yorkban. A kagylóhéj opera csak Sidneyben. Az Erzsébet híd csak Budapesten. Ezekről a sajátos építményektől lesz arcuk a városoknak. Találkozunk az Eiffel-toronnyal, és tudjuk, hogy Párizsban járunk.
Ezért sem lehet egyetérteni a korunkban egyre-másra felhúzott üvegfalú, jellegtelen térmértani formákat megvalósító építményekkel. Mindenütt ugyanolyan elvek szerint épülnek, mindenütt éppolyan jellegtelenek, éppolyan arctalanok. Az ember nem tudja, hogy a világ melyik városában jár.
Ne veszítsük el az arcunkat, ne veszítsék el a városok se az arcukat!

Az ég borús, kedvem derűs.
- Már tegnap kezdett derűs lenni, mert kaptam egy képet Piliscsabáról, ahol este járt a Mikulás. A kép szövege:
„Mikulás járja az utcákat nálunk.
Mári (3,5 éves unokánk) szerint
nagyon kedves. Nem is harap.”
Ez hát a nap vicce. Nemde?
- É. írja többek között:
Mindenki örül a nevetek napján.  
Csak úgy zabálják a sok csokit.
- Zs. írja:
Hajrá Miklósok,
sok ma a dolgotok.
Mi már jól jártunk,
megtelt a kis zsákunk.
Forró szívetek
hoz ma sok örömet.
Én meg itt rímelek,
Isten veletek!
- A nap során nonstop érkeznek a jó kívánságok, s futnak rá a válaszok.
- Megettem már az első csokimiklit, pedig még reggel van.
- Hej, amikor gyerekek voltunk. Piros zacskót kaptunk, benne térkitöltő alma, mogyoró, néhány szem szaloncukor, Bohóc csoki, Sportszelet, MTK-szelet. Zizi.
Nem kellett volna biztatni bennünket, hogy együk meg az édességeket. Apánk valamiért mégis ösztökélt rá mondván: Nincs dugdosás! Aki eldugja a csomagját, azét megesszük.  
- Hol eredménnyel, hol hiába írtuk fel az iskolai fekete táblára a rigmust:
JÓ MIKULÁS AZT ÜZENI
NE TESSÉK MA FELELTETNI
AKI EZTET MEGSZEGI
AZT A KRAMPUSZ ELVISZI.
Még a gimnáziumban is próbálkoztunk.  
- 1962-ben matematikaórával indult a tanítás. Berobogott a tanárunk, Pogány János, rámeredt a táblára, a tőle szokott harsány hangon így szólt:
Nem félünk a krampusztól!
Táblát letörölni!
Ketten Laricsevet írnak,
egy kijön a táblához, a házi feladatot bemutatja,
egy pedig felel.
A krampusz pedig alighanem fülét-farkát behúzva elsomfordált még a környékről is.

Nem tudok róla, hogy a nyelvészek felfigyeltek-e vajon a keresztrejtvények világára, nevezetesen arra a szókincsre, amelyet csaknem kizárólag a rejtvényszerkesztők használnak.
Mire gondolok?
Arra, hogy a keresztrejtvények legkülönfélébb típusai abban megegyeznek, hogy a sok betűből álló szavak nem igazán uralhatják a rejtvényt, lévén hogy a szavak szövetként keresztezik egymást széltében-hosszában, vízszintesen és függőlegesen, ezért rendre meg kell tűzdelni a rejtvényt „fekete kockákkal”, ill. rövid szavakkal.
Így alakul ki egy konok szóhasználat, amely a két és hárombetűs szavakkal vissza-visszatérően él.
Ki tudja a rejtvényfejtőkön kívül, hogy az IDO mesterséges nyelv, az IBO nigériai népcsoport, az ALM alpesi legelő, az ALA nyitott folyosó.
Olyannyira külön nyelvhasználat ez, hogy a közéletben sose találkozhatsz velük.
Persze a szerkesztők esetenként kifejezetten arra szállnak rá, hogy sose hallott szavakat kelljen kitalálniuk a fejtőknek. Így fordulhat elő, hogy egy ötbetűs rejtvény megoldása SPEJZ. Öt betűből négy mássalhangzó! Ráadásul a SPÁJZ alak az elterjedt forma, és nem e spejz!
***
Egyebekben
- jaj annak, aki nem ismeri a filmcsillagokat, a 20. század futballistáit, a neves színészeket, az operaszerepeket, a kémiai rövidítéseket és a vegyületek nevét.
- Jaj, azoknak is, akik nem ismernek sokféle nyelvet. Hiszen, ha a szükség úgy hozza, tudni kell, hogy a ritka németül rar, a csak = nur, az igen lengyelül tak.
- Jaj, azoknak is, akik nem ismerik a világ országneveit, a fővárosokét, a folyókét (akár van bennük víz, akár nincs, akár kiszáradt medrek, akár lefolyástalan vizek).   
Könnyítésül a kezdőknek elárulom, hogy a 13 betűs függőlegesek legyakoribb megoldása a katonazenekar, vagy kamarazenekar. De gyakori az imperializmus is.
A verscímek ügyében nem tudok segíteni, mert magam is hadilábon állok a több ezer cím bevésésével.  
 

Vannak, akik azt mondják, enyhék a telek, minek a nyári gumit lecserélni.
Mások azt mondják, hogy a legjobb a téli-nyári gumi, mert azt nem kell cserélni.
Megint mások azt mondják, az autó nem tud korcsolyázni, a kritikus időben át kell állni a tömegközlekedésre.
Van aztán egy makacs réteg, amelyik azt mondja, hogy a négyévszakos gumi igazán nem alkalmas télen a közlekedésre, jobb télire cserélni a nyári gumikat.
Ha a csere elhagyása miatt karambolos lesz a kocsi, a javítás sokba kerül.
Ennélfogva azt a megoldást választom, hogy inkább csere.
Ezt teszem évek óta.
Nálunk a négy kerék cseréje 8400.-
Mostani autónkon nem kell a felniről lefejteni az nyári gumit és rávarázsolni a télit, hanem a felniket kell kicserélni a rajta lévő gumikkal együtt.
Ez könnyebb is és nehezebb is.
Az acélfelniknek jó súlyuk van.
Még jó, hogy van helyük a garázsban.
Közel van a gumis hozzánk, egy perc alatt ott termek.
Aztán az időpontra érkező autóval be kell manővereznem a szerelőpadra.
Irányítgatnak, kicsit balra, kicsit előre, most jobbra.
Megoldottam a kérdést.
Előbb odaálltam az autóval az műhely elé az utcán, és megkértem a mestert, hogy vigye be a kocsit, ha sorra kerül.
Benedek(?) úr készségesen ráállt.
Én meg majd csak a kitolatott kész autóval fogok találkozni.
Ha nem lyukad ki a gumi, fél évig nincs vele több macera.

Tegnap sok-sok témáról esett szó.
Most egyet ragadok ki közülük: az adventet, mint olyat.
Igazán nem várakozást jelent a szó, nem is készületet, hanem úrjövetet. Mégis az előzőeken van a hangsúly. A várakozás és készület pedig arról szól, hogy a születendő Istenfia nagy ünnepére összekapjuk magunkat, hogy méltóképpen álljunk az ünnep elé.
A magunkba nézés csendességet feltételez, a felesleges ingerektől való szabadulást, arra való fókuszálást, hogy kik vagyunk, hova tartunk, kell-e korrigálni életünk vezetésén.
Ha a nyugati civilizációt tekintjük, nem igazán kedvez az elcsendesülésnek. Nagy a sürgés-forgás. Sok a tennivaló. Ki kell pucolni a lakást, a házat, fel kell újítani a karácsonyi eszköztárat. Mindenekelőtt négy gyertyára van szükség. Három lilára és egy rózsaszínre. Az adventi koszorút el kell készíteni, a rózsaszínnel szemköztit kell először meggyújtani.
Na és az üzletközpontok.
Minden kirakatból ordít, hogy vegyél meg engem, ajándékozz csilivili dolgokat, cseréld le, már elavult, de most egy soha nem volt modernet kínálunk.
Az Illés-sláger jut eszembe:
Vegyen ma még, vegyen ma még, ne szórja szét az életét.    
Advent. Szó esett arról is, hogy vajon az évtizedek alatt megélt adventek által jobbak lettünk-e, vagy egy helyben topogunk. 
Nem mertem állítani, hogy jobbak lettünk, csak annyit jegyeztem meg, hogy senki nem tudja, mivé lettünk volna az adventi összeszedettségek nélkül.
Aki nem akar jobbá lenni, hamar visszacsúszik.
Gyerekként hallottam: Ne akarj a tisztítóhelyre kerülni, mert lehet, hogy nem sikerül. Akarj csak üdvözülni, legfeljebb a purgatóriumban kötsz ki.
***
Egy barátok között folytatott beszélgetés során jött elő a téma: Az öreganyámtól kapott kámeát sose viselte anyám, aki átadta nekem, én se viseltem, hanem nekiadtam a lányomnak.
A mesélő a dologgal nincs egyedül.
Legtöbbünknek vannak olyan dolgaink, kacatjaink, lomjaink, dísztárgyaink, féltve őrzött vackaink: vázák, nippek, sose használt eszközök, sétabotok, nem is sorolom tovább, amiknek a további sorsát nehéz megjósolni. 
Ugyanis ha mi nem használtuk, esetleg már elődeink se, hihetőleg utódaink se fogják használni. Elajándékozzák vagy a kukába dobják, vagy őrizgetik tovább.  (Vö. Örkény I. egypercesét: Túlélsz pöcök.)

Hajnalban az Abonyi mise szólt bennem.
Ébren voltam, és egymásután szólaltak meg bennem a tételek.
Az benne az érdekes, hogy belső hallásom frekvenciahelyes.
Ha ugyanezeket lemezről hallanám, hamisnak érzékelném, mert egyes felhangok vennék át hangosságban a szerepet, s ettől kakofóniába menne át a kiválasztott opus műélvezet helyett.
Sokszor gondolok Beethovenre, aki süketsége ellenére komponálta a szebbnél szebb muzsikákat.
Belül tisztán éltek benne a dallamok, a szólamok, az összhang.
Így élhetik meg látásélményüket azok is, akik gyengénlátók lettek.
Agyuk emlékezhet a korábbi éles képekre, a színekre, kontúrokra...
***
A sebesen elrepült év utolsó hónapjában bizakodással tölt el bennünket, hogy még húsz rövidülő nappal következik. Aztán fordul a kocka, és a nappali rövidülés átcsap hosszabbodásba.
Dec. 21. lenne az inflexiós pont, ahol a vízszintes tengelyhez hajlás átmegy a függőleges felé hajló ívbe, ha mindezt trigonometrikusan ábrázolnánk.  
És aztán… jön a Jézus születése: a karácsony.
Helyi templomunk titulusa ez.
Az országban talán egyedülállóan az.
***
Tegnap Rita rajzolt nekem 12 szívecskét.
A hátoldalára további hármat egy jövőbe vivő napocskával.
Mári is rajzolt, de az övét még nehéz értelmezni.
Kell ennél több?
Nem kell.

P. Mócsy Imre könyvében találtam a „mindenki imáját”.
Istenem, mutasd meg akaratodat,
és adj erőt, hogy azt végrehajthassam. Ámen.
Mellé írtam néhány kétsoros imát.
Hitetlenek imája:
Isten, ha vagy,
segíts, ha tudsz!
Együgyűeké:
Uram, tudod, hányan vagyunk,
azt is tudod, mit akarunk. Ámen.
Primitív gyónóé:
Rosszalkodtam, káromkodtam,
Minden rosszat kigondoltam.
Az igen időseké, akik belezuhannak az ágyukban este:
Jézus,
segíjj! Ámen.
***
Következik négy okosság P. Szilágyi Szabolcs könyvének (Isteni és emberi) hátlapjáról.
- Ha Isten kevéssel bíz meg, akkor magunktól miért várunk el sokat?
- Aki kér, kap –, de lehet, hogy nem azt kapjuk, amit kérünk.
- Az Istenről szóló kételkedés nem akadálya az Istennel való kapcsolatnak.
- Ha kizárólag a boldogságot célozzuk meg, könnyen lehet, hogy elveszítjük Istent.
Az ádventbe lépés elején legyen elég ennyi okosság.

Nagyanyám azt mondta, hogy kétféle regény létezik.
Az egyikben megtalálják a kincset, a másikban nem találják meg a kincset.
A jó regényben megtalálják.
Igazának megfelelően először a könyv végére lapozott, s ha megtalálták a végén a kincset, akkor hozzáfogott az elolvasáshoz. Ha nem, akkor mellőzte.
Hát én nem lapoztam a könyv végére, hanem a jó góbésággal megírt Tamási Áron kötetet (Hazai tükör) végigolvastam.
Madár Vince szegény székely elvégezte a gimnáziumot, részt kért magának az 1848-as szabadságharcból, jól ismerte Gábor Áron ágyúöntőt. A bukás után bujdokolt, aztán rátalált a kincsre (Zizina), és esszeházasodtak. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Most itt állok megfürödve, egy újabb nekilendülés előtt, s még nem tudom, hogy az általam kiszemelendő kötet végén megtalálják-e a kincset, vagy sem.
***
Reggelre virradva az éjszaka hullott csapadék jégpáncélként ült az autó karosszériáján.
Az ablakok is alig mozdultak elektromos nyitásra.
Ma ugye vége lett az egyházi évnek, november 30-a van.
Isten éltesse az Andrásokat, Endréket, Andikat, Endiket, Andókat, Andorkákat, Bandikat, Dandókat.
(Adódik a „névike”: Andó-Bandó, kész-e már a beadandó?)
   

Nem akarok leragadni a korábbi idők dalainál, de fiatalkorom egy tréfás balladáját megismétlem. Megismétlem, mert 2010-ben már közzétettem. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy szabályos vásári képmutogató történet. Megtaláltam azt a táblát, amelyekre festve volt a sztori. (A képsorozat több nethelyen látható. Pl.:
http://www.bibl.u-szeged.hu/oszikek/ciklus/jegyzet/kepmutogato.htm)
Először egy kirándulás alkalmával hallottam S. S. előadásában. Kétbükkfanyereg mellett járunk, amikor is nagy eső kezdett esni, s ezért tető alá menekültünk. S., a vezetőnk előadta a históriát, majd közkívánatra megismételte. Mivel az első közlésem óta eltelt tizennégy év, most én is megismétlem.
Közkívánatra?
Talán.
Gulyás Míska és Kapuszta Sára története

Idefigyelj mostan minden ember,
minden szájnak legyen pofa kuss,
Mert amit én ít elmondok néktek
egy szomórú széptörténelem

Gulyás Míska, meg Kapuszta Sára,
etyik a másik natyon szeretik
etyik a másik kitör a nyavalya
etyik a másik mégsem lehetik.

Kapuszta Pál ety ígen püszke paraszt
felesége néki szép Szabó Kati
kínálkattyák övék Sára lánya,
főleg kéri szép Csikós Pali. 

De a Sára jasztat nem akarja
Inkáb a kútba peleugrik zsupsz.
Gulyás Míska onnat meg kihúszta
És a száján megcsókolta: cupp. 

Mety a násznép a naty esküvőre
mety násznép templompa pele
A menyasszony szép Kapuszta Sára
a völeeegény meg Csikós Pali. 

Gulyás Míska lopta lovon nyargal
és ellópta szép menasszonyot
Csikós Pali meg utána kapott
de nem fógott mást csak lofarkot

Gulyás Míska meg Kapuszta Sára
Ety erdőben pihennek ledül
Csikós Pali fogtat ety naty púska
És lelőtte. Míska neked puff. 

Kapuszta Sára eszeveszet jajkat
édes Mískám, jaj de meghaltál
és azútán jöttek a zsandárok
és elfógták szép Csikós Palit. 

Gyulyás Míska, mert volt jó szerelmes,
antyalókkal a mennybe visznek.
Csikós Pali mert volt rossz szerelmes,
ördögökkel pokolra visznek.

Ebből tanujjato kapá-kanyák,
Kit lány szeret, annak adoda,
mert a lány egy olyan buta fajzat,
magát könnyen megbolondulja.
(versszakonként váltakozva a dallam az alábbi
s,s, d d mm s mm r
l l t, t, t, t,l, t,d
s,s, d d mm s mm r
l l t, t, t, t,l, t,d

s s d’ s l s f m m r
s s t l s f m r m
s s d’ s l s f m m r
ll t,t, t,t,l,t,d

Egy másik változat szerint ilyen a vége.
JETZT KOMMT DIE MORÁL
Tanuljatok ebből anya apák
Kit lán szeret annak add oda
Mert ha lán olan naton szeret
Iken könen mekpolondulja
Gulás Miska hüséges szeretöt
Angyalok a menbe felviszik
Csigos Pali tyilgos az ebadtát
Ördögök pokolba peteszik………
prószit.