Mickey webnaplója

Újdondász koromban a főszerkesztő, P. Szabó Ferenc SJ nemegyszer azzal sarkallt bennünket tempós munkára, hogy „jön a lapzárta, húzzatok bele, majd utána lógathatjátok a lábatokat”. Ez olykor igaz volt, máskor meg nem. Mert korán érkezett a következő munka.
Jelentem, hogy tegnap belehúztam, és az egyik könyv lektorálását befejeztem este kilenckor. Még utána küldtem egy kísérő levelet a késő esti órákban benne tapasztalataimat megfogalmazva. Most, május elsején Munkás Szent József ünnepén lógathatnám a lábamat, ha kellő mértékben felemelném forgószékemet. De nem teszem. Lábaim jó helyen vannak a földet söpörve is. Amit megfogadhatok, hogy pihenéssel töltöm a napot (ha ugyan nem jön közbe semmi).
Olvasom Czakó Gábor könyvét, aminek már a címe is kuriózum. Mindössze: „+”
Érdekel, hogy miket írt az a mesterem, aki állította: naponta egy oldal összehozása alapból szükséges, mert az újságírás gyakorlati mesterség. A blogírásról nem szólt, mert 1993-ban még nem létezett ez a műfaj.
***
Szép napos időre ébredtünk. De majd meggebedünk, mindössze 6 fok volt reggel, a nap inkább csak világított.
Tegnap É-K-Mo.-on az egyik településen éjszaka -5 fokot mértek. Ilyen hideg emberemlékezet óta nem volt. Most van. Vajon milyen lesz idén a termés?
Azért még reménykedek.   
***
Ami pedig a gépkocsibiztosítást illeti, néhány nap alatt annyi bükkfanyelven összetákolt zagyva levelet kaptunk, hogy – mint mondtam a feleségnek – ha valahogyan lóba oltanák, az biztos megdöglene.
Hosszas életem során kétféle ügyintézővel hozott össze sorsom. bonyolítókkal és lebonyolítókkal.
A bonyolítóktól mindenkit mentsen meg az Isten. Elolvassák beadványodat, megkeresik benne az esetleges hibát és könyörtelenül visszadobják kérelmedet, beadványodat, okirattervedet.
A lebonyolítók pedig türelmesen meghallgatják, hogy mit szeretnél elintézni, és szaktudásukat, bevetve megelégedésedre keresztülviszik az adminisztrációs dzsungelben, és eredményesen befejezik ügyedet.
Nagy szerencséd van, ha utóbbiak veszik kezükbe beadványodat!
Az Isten áldja meg őket!
***
A szokásos május elsejei tojásos galuska helyett idén lecsót eszünk – tájékoztat róla Tücsi.
PS. Ebben a percben érkezett meg emailben a másik könyv javítgatásra.
Láblógatás?????
   
    

Ma a kormányablak előtt tettük tiszteletünket, mert üzembentartói nyilatkozatot akartunk hivatalossá tenni. Szó szót követett, ami végül abban kulminált, hogy az általunk jegyzett időpontban nem lehet ilyen nyilatkozatot tenni, különben is, egy vonallal áthúzott javítás van az egyik példányon szignálva, ahogy kell, de okirat nem tartalmazhat hibát. (Úgy tudtam, hogy csak a Tóra-tekercsekre áll a hibátlanság kötelező jellege. A tekercsmásolást elölről kell kezdeni, ha hibát ejtett a másoló.) De hát ez csupán egy formanyomtatvány. Az ember pedig olykor belebonyolódik a számsorokba, amelyeket egy nyomtatványon ki kell tölteni. Mondják, a kézi csomós perzsa attól egyedi, hogy mintájában hiba van. 100 000 csomó/m2 esetén óhatatlan a tévedés.
Itt lehet, ott nem megengedett a tévedés?
Azonnal az jutott eszembe, hogy a jaltai értekezleten Sztálin Európa térképére ceruzával húzott egy vonalat. Itt lesz az új határ. A nyugatiak rábólintotta és… Ott lett a határ.
Zs. története pedig arról szól, hogy a CERNt kiszolgáló kft. Amerikából megrendelt egy csak ott gyártott alkatrészt. Az USA-beli partner a megrendelést visszaigazolta rájegyezvén, hogy OKÉ.
És a kért alkatrész rendben megérkezett.
Egyszer már foglalkoztam azzal, hogy a bükkfanyelven szerkesztett szerződések nagybetűs és kisbetűs feltételrendszere úgyszólván áttekinthetetlen az állampolgárok részére. Előfordulásukat az a mérhetetlen bizalmatlanság okozza, amely az érdekek mentén fennáll.  Be akarják biztosítani a sikert, megtámadhatatlanná téve és rettenetesen bonyolulttá téve a megfogalmazásokat.
Mivel családtagé lesz az üzembentartás, ingyenes volna az átírás, feltéve – ha születési anyakönyvi kivonattal igazoljuk, hogy gyermekünk valóban a gyermekünk.    
Ha a születési dátumra és  az illető nevére rákérdez az előadó, az anyja neve is stimmel, akkor mi a fészkes fenének kellene a „háló”  egy másik pontjáról előbirizgálni a kivonatot?  Minden adatunk a gépeken van.
De nagyfokú a merevség. Nincs mód eltérni a szabályoktól. S az egész társadalom benne forog ezekben a mókuskerekekben.
Várom a világvégét!

A beléjük írt programnak megfelelően zöldbe borult a rét, megtelt a levegő apró és nagyobb szárnyasokkal. A flaszteren bogarak szaladgálnak; kutyák is, és kisebb számban macskák. Mivel szeretek csendben feloldódni az erkély magányában, nyitott szemmel falom az eseményeket.
Balkonunk ugyanolyan famellvéddel van ellátva, mint az alattunk és felettünk lévő. A felettünk lévőbe fúrtuk az árnyékolót tartó kampót. Ha nincs leengedve a három bambusz roló, akkor a zsinórok a két emelet között feszülnek a mellvédek között.
Ezt használják ki a mindenhová behatoló hangyák. Két sávban közlekednek a két emelet közötti zsinóron. Azt lehetetlen megakadályozni, hogy a betonon mászkáljanak, bár nyáron elviselhetetlenül forró tud lenni, de azt meg tudom akadályozni, hogy a zsinórt kétirányú útként használják. Az a lényeg, hogy az alsó véget úgy kötöm fel, hogy ne érintkezzen az alsó mellvéddel. Így a szorgos hangyák csapdába kerülnek. Nem értik, hogy mi állította meg őket, de kénytelenek visszafordulni, ha életben kívánnak maradni.
Megfigyeltem, hogy egy cinkepár a panelhézagot kitöltő gumiszerű anyagot kicsipkedte, és az így keletkezett nyílásba beköltözve a panelek között fészkelnek. Biztonságban érezhetik magukat, mert nagyobb testű élőlény nem fér át a lyukon. Meglehetősen sűrű ingajáratban vannak a cinkeszülők. Egyikül a vadszilvafáról visz valamit a fiókáknak, másikuk odavissza röpköd kis rakéta módjára a fészek és a szemközti fenyőfa között. Fenyőmagot viszeget csőrében a szentem-lelkem.
Szokott madaraink egyébként leginkább a galambok, de a nagytestű dolmányos varjak is sűrűn röpködnek. Valamivel ritkábbak lettek a szarkák, csak néha találkozom szajkók megjelenésével.
Égi ajándékként ünnepelem, ha egy-egy tőkésréce áthúz a légtéren. Ma is megörvendeztetett egy példány látványa.
Kedves röpködéssel keresi helyét olykor egy kékdongó (vagy fadongó).
Nincs okom panaszkodni.
Ha túlságos a meleg, leengedem a bambuszrolókat.
Ha elviselhető, akkor átadom magamat az áldott napsütésnek.   

MP hazaáruló!
OV MP legszorosabb barátja, aki az Eu-t jól átverte. Ez aztán a mesterterv!
OV a világ egyik meghatározó politikusa. Zseni.
OV nem mer beülni a parlamentbe.
OV nem bújik mentelmi joga mögé.
MP nem dolgozott meg a pénzéért, hanem országjárásba kezdett.
MP még jobban fogja vezetni az országot, mint OV.
A Fidesz harcosan jelen lesz ellenzékként a parlamentben.
A Tisztelet és Szabadság pártja részéről MP tiszteletlen hangot enged meg magának.
OV távozik az országból.
MP ellehetetlenítette miniszterelnöki kinevezését alkotmánysértő nyilatkozatával.
MP felszólítja az ország elnökét, hogy nevezze őt ki, utána mondjon le. Ez aztán a fából vaskarika.
Most megkapunk minden visszatartott milliárdot az EU-tól.
Most nem kapunk meg semmit, az EU követeléseinek véghezvitelére túl rövid a határidő.
Éljen vagy féljen OV?
Éljen vagy féljen MP?
Itt abba is hagyom. Nehéz ép ésszel követni a politikai artikuláció csapongásait.
***
De mit is várok az egymásnak uszított választóktól.
Az Adoremus szerkesztőinek jó tíz éve felhívtam a figyelmét arra, hogy az egyik János-evangéliumból vett perikópában két mondat – tévesen – kétszer szerepel. Azóta is konok következetességgel vonakodnak a hiba kijavításától.
Igaz volna az az anekdota, amelynek asszonya egy bizonyos ételt kis lábosban készíti, hogy majdnem kifolyik a matéria az edényből, mert azt úgy látta anyjától és nagyanyjától is.
Még élt az öregasszony, akit felkeresett a sajtó munkatársa: – Árulná már el, hogy azt az ételt miért kell kis lábosban készíteni.     
Már hogy kellene kis lábost használni? – kérdezett vissza az öregasszony.
- De hát magára hivatkoznak a fiatalabbak. Miért készítette kis lábosban annak idején?
- Csak, mert nem volt nagyobb lábosom.

Lakásunk olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál többet ér. Vettük 2,5 mó ft-ért. Most jócskán veri a 125 mót.
A nappali 25 m2 ével kedvező. A mellékhelyiségek célszerűek. A konyha csak konyha, főzéshez, sütéshez bőven elegendő. Két félszobája a barna (háló) és a lila (vendég) félszoba jellegéből adódóan éppen csak teljesíti, amire szántuk. A hátsó szoba, nem félszoba, hanem szobácska a maga 12 m2-ével.
Mivel ketten lakjuk a lakást, ha nem is egészen, mert van egy egyetemista unkokánk is (lilaszoba). Igen kényelmes komfortot ad a kégli távfűtésével, klímaberendezéseivel.
Persze nem mindig csak ketten-hárman tartózkodunk benne. Anyák napján legalább még hat emberrel számolhatunk. Nagyobb vendégség esetén ez tizegynéhány főre gyarapodik, de legtöbben a közös karácsonyokon ünnepeltünk együtt. Emlékeim szerint három-négy korosztályból álló negyvenöt fő próbált meg nem egymás sarkára lépni. Mivel a létszám továbbra is felfelé ívelt, a közös karácsonyozást egy ideje már nem lehet nálunk lebonyolítani.
Tudom, hogy a lakásról kezdtem írni, pedig alapötletem a hátsó szoba ajtaja lett volna.  A hátsó szoba az enyém. Itt van a billentyűs hangszerem, itt a számítógépem, itt a kézi könyvtáram. Itt egy asztal, amin írok. Itt egy varrógép, amit Tücsi használ. Itt egy heverő, amit több-kevesebb időre hozzánk bekopogó rokonaink vesznek igénybe. Nos, az ilyen alkalmakkor én megszűnök itt kellemetlenkedni.  
Tudom az ajtóról akartam írni, nem a szobámról.
Az ajtó kellemes fotótéma, amennyiben aranysárga körmintás üvegezése van. Harminchét év alatt nem tört ki soha az üveg, pedig sokszor csapódott már be a huzattól. Egyszer vagy 35 éve a szomszéd kisfiúcska jött át hozzánk, és szerencsésen magára zárta a hátsószobát. Ez önmagában nem gond. De a kulcsát kivette, és amikor távozni készült volna, nem találta sehol. Talán kidobta az ablakon, mert mi se találtuk meg többé.
Nem horror a történet vége. A gyerekcse kiszabadult, mart a garázsban őrzött sperhaknival kinyitottam az ajtót.
De nem ezt akartam írni, hanem azt, hogy az aranysárga üvegen megtalálható egy CAVALLI felirat, arra utalva, hogy lakott már  itt Cavalli unoka. Található egy PURITÁN felirat. Ez rám utal. Apró öntapadós MICA felirata szerint M. fiúnak is szolgált már szobául. Sőt átmenetileg kis családjának is, lakásvásárlásuk előtt.
Van még rajta egy nagy Kanga matrica is, a Micimackó figurája. De az idei naptár jóságosan eltakarja.
De nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy az ajtófélfa tele van rovátkázva. A vízszintes rovások mellett egy-egy név, egy-egy dátum. Ki mennyit nőtt s mióta.
Hogy lássák: ki a főnök, magamat is reprezentáltam.
Húztam egy vonalat kb. két méter magasságban, s mellé írtam: NAGYPAPA 2050-ben.
Ha nem hiszed, járj utána!
Mindenesetre itt a vége, fuss el véle!   

Fura időket élünk. A frontok általában hatalmas felhők megjelenésével érkeznek. Most nem ezt történik. Élénk szél fúj, éles napsütésben. Felhőknek nyoma sincs. A meteorológia szerint nem is várható eső. Nem hát, mert más van megírva a nagykönyvben. Inkább felöltözős hűvösség uralkodik.
Akinek nem tetszik, annak üzenem: a kánikula idején még vissza fogjuk sírni.  
***
A FB rendszeresen feldobja a korábbi években az adott napon készült fotókat. Így karácsony táján a feldíszített fát, húsvétkor valamiféle utalást a feltámadásra, a tavaszi napfordulót követően jó hónapra rá azt, hogy az északi fekvésű szoba ablakán beköszön a hajnali nap. Mivel ma hajnalban láttam a korábban készült képeket, magam is kíváncsivá lettem, vajon a nap keringése mennyire hű önmagához. Szerencsém volt, mert borús időben nem sugározna értékelhető módon. Ám belépve egy vertikális fehér csak igazolta, hogy a nap nem tétlenkedik, óramű pontossággal üzemel.
***
A tétlenkedik szóról ugrott be a településnév: Kőröstetétlen. Mivel Nagykőrös közelében fekszik, innen az előtag, de mitől tetétlen (Te? Tétlen?)? Az etimológiai szótár fellebbentette a titkot. A helység közelében lévő domb tetétlen. Alighanem lapos, nincs teteje, tetőtlen, tetétlen.
Az etimológiai szakszótár elismeri, hogy sok a bizonytalanság a helységnevek egy részénél. A Palkonya helységnévhez pl. a következő értelmezést rendeli: Talán az orosz puljkina [egy malom a Kurdjum folyón] a szó eredete.
Hát akkor már inkább nézzük Karinthy Frigyes etimologizálását, aki azt írta, hogy a róka szó etimológiája a következő:
a görög „alopex”-ből rövidült lopex-re,
ebből tovább rövidült pex-re,
majd egyes tájnyelvekben puxnak ejtették,
ebből jön a német Fuchs,
melyet aztán egészen egyszerűen lefordítottak magyarra:
RÓKA

Egy Avilai Szent Teréznek tulajdonított intés zúg a fejemben taizéi dallamostul:
Ne félj, ne aggódj,
ne sírj, ne bánkódj,
ha tiéd Isten,
tiéd már minden
…elég ő neked.
Persze hogy elég.
Kemény lecke ez nekünk ma, amikor a kötelező gk-biztosításunkat évi 162 e-ről 853 e-re emelte a magasságos biztosító. Ha jól számolom, ez kb. ötszöröse annak, amit évente fizettünk. Reklamációnkra az AI-ra bízott ügyfélszolgálat egyre azt hangoztatja, hogy a kalkulátor ezt dobta ki. Ha teszem azt a kalkulátor kétmilliót dob ki, azt is meg kellene fizetnünk?
Nem értem a biztosítót sem, amely nem részletezi, hogy mi történt itt, hogy ilyen irdatlan emelést dobott ki a gép? Akiket megkérdeztünk, öreget és fiatalt, egyikük se fizeti töredékét sem annak, amit ránk zúdít a „kalkulátor”. Jelzem azt is közli, hogy B1-ből B3-ba sorolt.
Ami igaz, az igaz. Öreg az autónk és öreg vagyok magam is.
Vegyes érzelmekkel indulunk hát neki a hétvégének.
Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj…
Hol már ember nem segíthet…
Óvatos reményekkel indulunk a MABISZ-irodába hétfőn, ahol minden előfordulhat.
***
Egy Móra-novella alakjai elevenednek meg bennem. A tanyán élő ember bekopog feleségével Móra igazgató úrhoz, mert kaptak egy levelet a hivatalosságoktól, amely jogi nyelvben íródott, többek között megnevezve, hogy „ügye folyamatba tétetik”. A bácsi meg van rémülve, hogy a Tiszába vetik, és kéri Móra közbenjárását.
A fenti esetben mi is kérnénk közbenjárást, de nincs Móra Ferencünk, AI van, egy lelketlen gép, amelyben sem empátia, sem megértés nincs, csak üres szajkózása a szabálynak.
Das Befehl, ist Befehl. A szabál, az szabál.      
A folytatásról majd beszámolok.

Írni csak írva lehet. Úgy látszik, nem tudom abbahagyni a grafománia témában fölvetett fonalat. Tovább gondolom. Megakadt a szemem VD. naplójában Tóth Árpád-cikkén, amit a Nyugat hozott le annak idején. Fennkölt gondolatai helyett most inkább a citált folyóirat oldalszámán akad meg a szemem. 485. oldal! A keletkezés éve pedig 1923. Több mint száz éve nem volt tévé, mobil, sőt tán stabil se, okos eszközök meg pláne nem. Nem volt még rádióadás se. Élő szót csak az alkalmanként szóló szónokoktól lehetett hallgatni. Aki töltődni akart, legjobban azt tette, ha olvas. Hosszú regények születésének volt itt az ideje, vastagra írt folyóiratoknak volt sikere. Olvasott az emberiség, terjedelmes munkákat írtak, akik ezzel foglalkoztak.
Nem így van ma. Hosszúak csak a hivatalos szerződések, mert általánossá vált a bizalmatlanság. Az emberek pedig ösztönösen a rövid írások felé fordultak érdeklődésükkel, „mert gyors az élet”.
Ilyen szempontból szerencsém van, mert Karinthy figurájával szemben (Mily csodaszépen látjuk itt  ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!!... Skurek Ferenc VI./B. o. t.) én csakugyan kerülöm a bőbeszédűséget. Ez szerencséje az olvasónak, és természetemnek is, mert nekem ez felel meg.
Még megemlítem az író kudarca és sikeressége között lévő inflexiós pontot, mert érdekes lehet, hogy mi történik ott. A kezdő írónak vagy van mecénása, vagy nincs.
 Vagy vannak lapokban korábban elpöttyentett dolgai, vagy nincsenek.
Vagy van pénze a kiadás finanszírozására, vagy nincs.
Mórát kiküldték egy temetésre, majd visszatérve cikket kértek az eseményről. Ő fejből leírta az ott elhangzó beszédet. Ez nyerőnek bizonyult. Később egy írása billegett, vajon befér-e a lapba? A főszerkesztő elolvasta a cikket, és azt mondta, hogy nemcsak befér, hanem ha a lapban csak az ő cikke jelenik meg, már elég a kiadáshoz.
Aztán egy karrier elindul, mert nepotizmus van, mert mecénást talál az író, mert átütő erő van írásaiban.
A semleges pont a nincs és a van között áll fenn. A siker felé való átbillenést segíti a jó stílus és a jól megválasztott, sokakat érdeklő téma. Segíti, ha valamiért már ismert vagy ő vagy a családja (nepotizmus?), segíti, ha hitelességet mutat egy mecénásnak. Segít, ha rokona van a szerkesztőségben.
Ami biztos. Ma nincs százkötetes író, kevesen élnek meg írásaikból, sokba kerül a kiadás, bizonytalan a könyvfogyás. Ennek ellenére sok az író, s viszonylag visszafogott az olvasók száma.       
Tulassay Zsolttal készült interjúból emelem ki az emeritus orvosprofesszor egy gondolatát, aki azt mondja: csak magyar írók és költők munkáit olvassa, különösen is a XX. sz. első felében keletkezett műveket – szép magyarságuk miatt. Külföldi szerzők munkáival csak saját nyelvükön hajlandó megismerkedni. Tapasztalata szerint a műfordítások a fordító gondolatvilágát tükrözik, nem adják vissza az eredeti mű zamatait. Van igazsága.

  

Hajdanában danában, a szoc. időkben vállalatunk párttitkára kijutott Párizsba hivatalos útja során. Mint elmesélte, repülőgéppel jutott ki, szovjet repülőgéppel. Az akkor új De Gaulle-reptéren landoltak. Kiszálltak volna, azonban az utasokat a reptér épületébe szippantó harmonika elkúszott a gép fölött. Nem tudott olyan alacsonyra hajolni, ami a gép ajtajának megfelelő lett volna. Így nem maradt más hátra, mint hogy az utasok gyalog jöttek ki a gépből és a betonon sétáltak a személyzet felvezetésével addig, magnem találtak egy „művészbejárót”, ahol végre is behatolhattak az épületbe.
Szép új világunk tele van meglepetésekkel.
Aki elég koros már, az talán nem is kívánkozik megismerni technikai bravúrjait. (Emlékeztetőül: J. S. Bach tudott a crescendo és a vibrato létezésével, de nem kívánt változtatni szokott stílusán.)  
Így valahogy vagyok vele én is. Kezdetben a PC-khez volt a Basic-alapú szoftver, aztán a winword, aztán a pentium, s a jó ég tudja, még hány fejlesztés. A korábbi programokat frissítették, majd cserélni kellett a szoftvert. Ma nem is tudom, hogy melyik a legmodernebb íróprogram. Talán a google-doc. A gépemre rakott szoftver legalább 12 éves. Alighanem úgy járok vele, mint az orosz gép a francia reptéren. Elvonul a gépem feje fölött az új technológia, olyannyira, hogy a régi és az új közötti átjárás veszélybe kerül.
Megjegyzem, hogy nem ismerem saját gépem rengeteg funkcióját, számtalan szolgáltatását sem. Az a baj, hogy már nem is akarom megismerni.
Van mobilom is, az újabb fajtákból.
Talán, ha tízszer telefonáltam vele az évek során. Fotózni szépen tud. Arra használom leginkább. De hát az a masina is százszor annyit tud, mint amire használom.
Az idősebb korcsoportban nem vagyok egyedül a technikai gadgetektől való ódzkodással.
VD mesélte, hogy az egyik boltocskában megemlítette, hogy olyan telefont szeretne vásárolni, ami csak telefonálni tud. Majdnem kinevették. Mosolyogva adták tudomására, hogy ilyen készülék egyáltalán nem kapható.
Marad a szakadatlan tanulás, vagy az arról való lemondás kellő mértékű visszafogottsággal párban.
Én nem kívánok már a megszokott dolgaimon változtatni.
Tapasztalom, hogy a világ egyre bonyolultabb, egyre kaotikusabb. Nem kellene megállni néha?
Bródy J. szövege jut eszembe: „Csak annyit kérek tőled, ha érted, hogy ne vágj ki minden fát!
Legalább néha-néha lazíts egy félórát!”

Egy kuriózumnak számító füzet (könyvecske) iránti kíváncsiság  vett rá, hogy gyorsan elolvassam az Éric Zemmour esszéit tartalmazó könyvet (A misét még nem mondták el). A magát francia zsidóként meghatározó politikus abban látja Nyugat-Európa jövőjét, hogy a zsidó-keresztény hagyományokat óvjuk meg, élesszük fel, és keményen álljunk ellen az iszlám térthódításának.   
- C. Lévi-Strausst idézi, aki szerint, „ha egy testőrségnek vallást kellene választania, akkor az az iszlám lenne”.
- Benoist-Méchin gondolata: „Az embereket két, jól elkülönülő kategóriába sorolták: az egyik oldalon vannak az arabok, az igazhitűek, a másikon pedig a hitetlen pogányok, akik tagadják Allah létezését, a test halhatatlanságát és a próféta küldetését. A muszlimok kötelessége ez utóbbiakkal szemben egyszerű: igyekezniük kell őket az iszlám pártjára állítani, és ha megtagadják a megtérést, akkor ki kell irtani őket.”
Tapasztalja a világ.
- Magyarország, Bulgária, Görögország, Szerbia, Horvátország és még mások egyike sem akar hallani a legcsekélyebb muzulmán bevándorlásról sem, még ha ezért rossz szemmel néznek is rájuk az EU-s intézmények, bizottságok és joghatóságok… Ezek az országok megértették, hogy nemzeteik megmentése csak úgy lehetséges, ha megvédik identitásukat, kulturális hagyományaikat. Mert kis nemzetként akár meg is halhatnak.
A lengyel himnuszt idézi, amely így kezdődik: „Nincs még veszve Lengyelország”.
- Ami az iszlám előretörést és veszélyt jelenti, a szerző megidéz egy arab mondást. „a szombat után jön a vasárnap”. Az iszlám heti ünnepnapja a péntek, a zsidóké a szombat (sabbat), a keresztényeké a vasárnap.
- Zemmour megemlíti, hogy az iszlám családokban 3,5 az átlagos gyermekszám, a franciákéban pedig 1,6!
- Fel kell ismerni, hogy a globalizmussá butított univerzalizmus megöl minket. Megágyaznak Európa iszlamizációjának és az európai kereszténység pusztulásának.
Mint írja, az iszlám az alárendeltség vallása, az egyenlőtlenség vallása (nők, hitetlenek, rabszolgák nem lehetnek egyenlők (egalité), a testvériség (fraternité) pedig csak a világban élő többi muzulmánra vonatkozik. Jelenleg több mint ötven muzulmán ország van a világban. Javasolja: Éljék meg ezekben „igaz hitüket”!
- A muzulmánok fittyet hánynak a francia jognak: Imám előtt kötnek házasságot, poligámiában élnek nem is kevesen. Így egyedülálló anyaként vesznek fel bőséges szociális ellátást az iszlám hívei.
Mecseteket építenek. Ahol mecset van, azt a földet saját iszlám-földnek tekintik. Müezzinek messze hangzó éneke a kulturális gyarmatosítás eszköze részükről. Megpróbálják rákényszeríteni a nyugati világra a törzsi társadalmi modelljüket, Istenük és prófétájuk brutális mindenhatósága alatt. …
- Még megjegyezi a szerző azt a közismert tételt, hogy a civilizációk háborúja igazából a bölcsők háborúja.
Végkövetkeztetése, hogy sem a kommunizmusnak sem a nácizmusnak sem sikerült megsemmisíteni a kereszténységet. Az iszlám se lesz képes a kereszténység elpusztítására. Európa túléli azt a veszedelmet, amelyet Mohamed árnyéka vet rá, mert csak a kereszténység emlékezik rá, hogy Európa miből született.
Legyen igaza!