Mickey webnaplója

Jézus színeváltozása a mai ünnep neve.
Így állandósult a Máté evangéliumában felidézett jelenet.
„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.” (Mt 17,1.2)
Máté beszámolója korrekt.
Egy magas hegyre mentek fel.
A Tábor hegyre.
Igen ám, de a tábor szó hegyjelentésű, tehát a hegy-hegyre menetek fel.
Olyan ez, mint a perzsa paradicsom szó, amely kertet jelent.
Mondhatná valaki, hogy azért Tábor a hegy neve, mert a jézusi időkben katonaság tartózkodott ott, tán helyőrség. Meglehet, hogy így volt, de hogy nem tudtak magyarul, az biztos, úgy hogy a szó tényleg hegyet jelenthet.
Szent II. János Pál a világosság rózsafüzérének negyedik titkában ezt az eseményt említi: „aki a Tábor hegyen megmutatta isteni dicsőségét.”
Megmutatta:
„Színében megváltozott: Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.” 
Nos, igen. A mostani erős Nap sugárzása hasonló az egykorihoz, egy lényeges kivétellel. Az apostolok nem számoltak be arról, hogy arca ragyogásának szúró, pörkölő hatása lett volna, mint a jelenlegi 40 fok körülié.
Még ide illesztem az ógörög esti himnusz refrénjét, mert annyira egy a mai ünnep lényegével:
Szent és áldott Krisztus: Örömteli fény, az örök Atya szép ragyogása.
Ezt a ragyogást tapasztalhatták meg a tanítványok, amelyet Péter így összegzett: Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat?
Tényleg nagyon jó lehetett nekik ott lenni.

Ma nem írok az időjárásról.
Feledhető, ami történik, s remélem, hamar jobbra vált.
Viszont szembefutott velem egy Magyaroszágról szóló kvízsorozat, amelynek neki is ugrottam.
Valami spéci őslénytani kérdéscsoportban negatív rekordot értem el. Hét szakkérdésből 0-t.
Nem veregettem meg a vállamat.
Néprajzi hét kérdésből öt jó lett. 
Ezt értékelték, s részt vehetek a nyereményekért való sorbanállásban.
Tartok tőle, mert általában csak itt, meg itt vehető át, ráadásul nincs szükségem semmire. 
***
Napok óta főzés-túltengésben szenvedtünk.
Ma feléltük a korábbi napok maradékát, sőt kiegészítettem öt adag darakásával.
Hátra van a görögdinnye.
Sajnos nem fért a hűtőszekrénybe.
Azért állunk elébe.
***
Mondják, hogy a kánikula idején lemegy az emberek vérnyomása.
Ez azért érdekel, mert maximális mennyiségű csökkentőt szedek naponta.
Lehet, hogy a hőség idején nem kellene?
***
Olvastam, hogy a hőség idején megnövekedik az autógumikban a légnyomás.
Mivel inkább engedésre hajlamosak az autógumik, nem ellenőrzöm a nyomást a kerekekben.
Vagy tartják, és csak néhány tizeddel keményebbek, vagy eresztenek valamennyit, és akkor épp jó értékre állnak be mostanság.

Mint rendesen, fél ötkor kidobott az ágy.
Elvégeztem a hajnali rutinokat.
Örülök mindig, hogy hála Istennek, még élek.
Egy kávé mellett nekiláttam a szózatjátékoknak.
 Korábban volt egy 125-ös sorozatom, utóbb egy 190 napos, ami annyit jelent, hogy egymásután ennyi napon át sikerült megfejteni az ötbetűs rejtvényt. Emlékszem arra is, hogy valami azt súgta akkor, hogy most megszakad a sorozat ezúttal kudarcos leszek. És beteljesedett.
Kezdhettem elölről.
Ám tegnapelőtt utolértem a 190-es szintet, és azóta meghaladtam.
Nem igazán tudom, megmondani, hogy miért gondolom ezt fontosnak.
***
Elszórakoztam az azonos végződésű szavakkal, és megpróbáltam értelmezhető keretbe foglalni őket.
Mire gondolok?

Kicsoda, micsoda?
Micsoda koponya!
Lakóhelye Soponya.
Furcsa ez a koponya:
Étele a burgonya.
Kedvence az áfonya.
amit szeret: kocsonya,
tésztaféle tarhonya,
Fürdőkádja dagonya,
virágja a mácsonya.
Mire vár? Karácsony a’.

Rímenc
Bérenc Bukfenc kéjenc.
Kedvence kilenc kredence.
Védence az ínyenc lelenc.

Ki tud értelmes programot ajánlani bárkinek közel negyven fokos hőségben?
Vendégeink boglyák hűvöse híján légkondi hűvösében élik meg szobafogságukat.
Még bírják.
Hol olvasnak, hol társasjátékoznak.
Hol pedig, mint most is, figyelik, hogy hogyan lesz a hússzeletből vínersnicli.
Feltételezem, hogy ezt hungarikumnak élik meg, mert náluk, francia honban másféle húsételek készülnek.  
Talán még kloffolóval se találkoztak. Pedig a húsrostok megtörésével indul az akció.
***
Olyan csábító volna a széles partú Duna megtekintése, és egy alapos sétálás a lesoványodott mederben, de hát a mellékelt hőség nem biztat arra, hogy meglépjük a dolgot.
Pedig a csábítás része, hogy az ócska bilik mellett talán felfedezhetők a régmúlt eszközei, kincsei, hagyatéka.
Vajon a Folyómeder állatvilágának milyen nyomai vannak… és a növényeké?
A háború folyóba fulladt harci eszközei netán még veszélyt is hordoznak magunkba.
A FB szerint volt, aki lövedékekre bukkant, volt, aki fotóobjektívet talált.
Valójában semmire nincs szükségünk, de hát az emberi kíváncsiság létező hajtóerő.
***
Olvasom, hogy valaki azzal gázolt bele a félig kiszáradt Velencei-tóba, hogy átlábol a déliről az északi partra. Egy darabig gondtalan sétálásban volt része, mígnem mélyülni kezdett a tó, és egyre vastagabb iszap nehezítette továbbhaladását.
Mire a tó közepére ért, úgy vélte, hogy innen se té se tova.
Segítségért kiáltott. Meghallották segélykiáltását, és kiemelték az iszapból a pánikoló embert.
Alighanem a vizekre is igaz a mondás:
Járt utat járatlanért el ne hagyj!
Sőt el se indulj egy bizonytalan kimenetelű kalandba, mert megjárhatod.  

Tévednék?
35-40 fok között ugrál a tartós hőség. A mező kisül. Földmozgások intenzitása tapasztalható. Az édesvízzel való ellátottság aránytalan. A politikusok háborúkba hajszolnak sokakat. Ha még ez is kevés volna annak eldöntésére, hogy a feje tetejére áll a világ, akkor megidézek egy népdalt bizonyságul.
Széles a Duna, keskeny a partja,
nincs olyan legény, ki átugorja,
Garzó Pista átugrotta,
sáros lett a csizmasarka.
Ez ám a legény.
Ez a múlt.
Most aktualizálom.

Keskeny a Duna, széles a partja,
van olyan legény, ki átugorja.
Bárki fia átugorja
poros lesz a csizmasarka.
Vizünk lett kevés!
 ***
Megjöttek a franciák. Ez mindig hatalmas megnyugvás. Nekünk, és nekik. Több mint ezer km autóút, ismerve a baleseti statisztikákat, meglehetős veszélyforrás tud lenni. Eddig mindig épségben érkeztek. Most is. Mivel éjjel utaznak, és reggelre érkeznek, jó fáradtak az autón való sok órás üléstől. Érkezés után hamarosan az előkészített hálószobák felé vesznek irányt, és az igazán megérdemelt pihenésnek adják át magukat. Ez nekünk is olyan békés időszakasz. Maga a boldogság.
Az is jó, hogy felnőttek az unokák. Ez akkor is így van, ha nosztalgiával gondolunk vissza arra az időre, amikor egyre-másra az ölünkben kötöttek ki biztonságot keresve.
Abba a bölcsességbe szaladok bele, miszerint:
Minden úgy van jól, ahogyan van, mert ha nem úgy volna jól, akkor másképpen volna.      

OV kormánya szembesült 2013-ben azzal, hogy ÁRAD A DUNA. Az árvízzel megküzdöttek, éspedig eredményesen, noha az EU nem támogatta meg a harcunkat egy Euróval sem. Csak a Ny-nak adott.  
MP kormánya szembesül 2026-ban azzal, hogy SZÁRAD A DUNA. Nem látom a megküzdés nyomait. Pedig várható az EU anyagi támogatása is. Jól gondolom? Vagy csak a Ny. kap az erdőtüzek oltására?
***
Ma útnak indul a metzi rokonság. Pedig ott csak 28 fokos a nyári meleg. Itt meg 39.
Jól meggondolták? Együtt sülünk meg, ha kimerészkedünk a klímák alól. Klíma is csak addig van, ameddig az áramszolgáltatás be nem fuccsol. És ivóvíz, Ha a Duna megadja magát?
Előbb szomjan halunk, s csak utána éhen, ha közben emésztő tűz martalékává nem leszünk.
Persze lehet, hogy nagy mélységekben található artézi víz. Akkor semmi pánik, a fúrt kutaknál sorban állunk marmon-kannáinkkal, mint a sivatagi tevecsorda.
Szép kilátás.
Bár Moldova Gy. megírta hajdan, hogy a kiszáradt Balaton közepén irodaházat avatnak, és változatlanul összeül a Balaton Bizottság, hogy megbeszélje az aktuális teendőket.
***
Jót is kellene írni, hiszen még van villany, még működik a számítógép, még dolgoznak a klímaberendezések, még van víz a Dunában, még nem égnek erdeink, és máris rövidülnek a nappalok.
Gond egy szál se, ahogy a nóta is mondja.
Hagy aszongya hogy aszongya:
Ha kidugja nap az kerek pofáját,
kihajtom én gazduramnak a nyáját.
Nagyot ütök a Riska tehen farára
farára, de farára  - oszt
áhítattal gondolok a babámra.

Ha meghalok, poraimból virág lesz,
arra jön a Riska tehen oszt megesz,
Megesznek a bivalyok majd kiadnak,
kiadnak, de kiadnak
így kerülök ki a rétre ganajnak.
Mejhez hasolló jokat kiván Göre Gábor biro ur
 

Legalábbis sok minden. Pl. ilyen öreg még sose voltam.
A nap Hétágra süt. Mit süt? Perzsel.
A víz kiapad a Dunából.  Ki a Balatonból. Mindenekelőtt a Velencei-tóból. A paksi erőmű leáll, mert kevés a folyóvíz hűtőkapacitása. Mert a németek és az osztrákok duzzasztanak, hogy legyen elég vizük a Dunából, mi nem duzzasztunk, hanem duzzogunk. Afrikában annak idején háború tört ki hasonló okokból, a vízmegosztási egyenlőtlenségek folytán.
Nem esik eső, és megyünk a sivatagosodás felé. Nem látom az ezt megakadályozó lépéseket. Az el Nino legyőzné az emberi képességeket? Hová kellene menekülni?
Szegény francia rokonainktól legszívesebben elnézést kérnék, hogy az ő forró hazájukból ide jővén üdülni hasonló forróságot fognak tapasztalni. És a Balaton vize sekély lett, viszont algás.
Unokánk korosztályos zarándoklata előtti napon belázasodott. Persze előfordul ilyesmi. Többnyire másokkal. Most meg…
***
Nincs központi tévéadás, nincs Kossuth rádió. Híreket a Hírtévéből tudhatunk meg, vagy a katolikus rádióból. Van viszont elfogadhatatlan kocsmai stílusú anyázás a parlamentben, amelyből bőven részesülhetünk. De mivel a törvénytelenségek egymást érik, takarékra állítottam politika iránti érdeklődésemet. Amíg nem tisztul a hangnem, amíg vissza nem áll az emberi méltóság tisztelete, amíg vissza nem áll az ártatlanság vélelme, addig nem érdekel, hogy az orwelli szereplők mit művelnek, ki mint balettezik kormányzás helyett.
Apropó emberi méltóság.
Mi azt mondjuk, hogy Isten ajándéka minden embernek. Miért is? Mert az embert saját képére és hasonlóságára teremtette.
Az ateista felett nincs hatalom. Marad az ego. Az pedig hajlik a plebejus magatartásra. Száműzték Istent a francia forradalomban. Aztán a forradalom felfalta a saját gyermekeit. Nagytömegű nyakazás kezdődött. A giuillotine csaknem folyamatosan működött. Mi veszteséget okoztak a háborúk, a népirtások, az „etnikai tisztogatások” (Miféle pimasz eufemisztikus kifejezés ez!), a tömegmészárlások. Nem is folytatom. Az ember embernek a farkasa – szokták mondani, és nem véletlenül. Ezen csak az tud változtatni, ha elismerem az ember istenarcúságát, és ennek megfelelően – ha kell – akár önmagunk moderálásával kölcsönös tiszteletben élünk egymás mellett és egymással.
Punktum.    
  

Ilyen se fordult még elő velem.
A mára virradó éjszaka folyamán órákig kerestem a megfelelő fekvési pozíciót, de nem találtam.
Hol kimentem az erkélyre fotelben ülni,
hol a benti kanapén kerestem a helyemet, de
fél négy lett, mire olyan álmosság vett rajtam erőt, hogy visszatértem az ágyamba, és sikerült elaludnom.
Keresem az okát: három dolog lehet felelős érte.
Éltes korom,
az este megivott kb. 3 deci cola,
a telihold.
Persze lehet egy negyedik ok is, hogy melegednek az éjszakák.
Válogathatok az okok közül, bár sok értelme nincs.
A nyugger mindenre ráér.
Végigalhatom a nappalt, ha nem sikerül az éjszaka során az elalvás.
Egyelőre talpon vagyok.
***
A szobákat kissé át kell rendezni az előttünk álló három nap során, mert vendégeket várunk.
Holnap meg görögdinnyét kell venni, mert szombaton zárva a zöldséges. (Az ő dinnyéje viszont fölséges.)
***
Elkényelmesedtem.
Amikor a kilós súlyú kamerámat megkaptam, magammal vittem sétáimra, s kedvemre fotóztam vele. Utóbb csak itthon használom a súlyos apparátot. Áttértem a mobillal való fotózásra. Nem is volna baj, de az okostelefon is lehúzza ingzsebemet, és azt nem szeretem. Az elkészült képeket pedig egyre nehezebben tudom a számítógépre passzírozni. Arra gyanakodom, hogy ez az elnehezülés be van építve a gépekbe. Vegyél újat, vegyél korszerűbbet, dobd el a régit!
(Nem tudom, hogy divat-e még a mobil-távdobó bajnokság. Annak idején csaknem 100 m volt a csúcs. Igaz, hogy a készülékek kisebbek voltak a maiaknál, könnyebb volt elhajítani őket messzire.)