Mickey webnaplója

Folyamatosan olvasom Grétsy könyvét. Igazán nem is annyira idézni, mint inkább ötleteket kapni szeretnék anyagait átnézve. Ám lépten-nyomon beleakadok olyan leírásokba, amelyeket magam is próbáltam.  Ilyenek:
- Betűcserés szólánc.
Több példát hoz.
Az enyém ez: sz*r, szár szer, szír, szór, szőr, szúr, szűr. És még: ár ér ír orr őr úr űr
- Emlegeti a névcsúfolókat: Pl. Ádám, batyut visz a hátán.
Magam másféléket hallottam gyerekként: Katica, karmoljon meg a cica.
Fülöp, a füleden ülök, szép nótákat fütyülök.
Adorján, hármat ugrik a létrán. stb.
- Emlegeti Gyurkovics Névike kötetét. A könyvet én is lapozgattam annak idején. Talán az ihletett meg, hogy magam a Mária névre készítsek változatokat.
(Mivel már régen szerepeltettem - 14 éve -, megidézem a Mariverset.)
MARIVERS
Mária,
dallamos, mint az ária.
Mara,
ködpára és zúzmara.
Ria…
ria-ria-Hungária.
Mary.[Méri]
Van, ki nem isméri?
Riska,
gurul mint a riksa.
Marcsuka,
Mint a csuka karcsuka.
Marcsa,
siklik, mint a harcsa.
Maruszja,
nincsen neki bajuszja.
Marcsi,
szereti a Karcsi.
Mari,
mosolygós és ari.
Mariska,
vállán lóg a tarisznya
Marika,
gazdag, mint Amerika.
Mariann, [mérien]
megkérdeztem: mér ilyen?
Mirjam,
csak már szóra birjam.
Marica,
dorombol, mint a cica.
Marina,
sebes, mint egy paripa.
Marióra,
Kimért mint a falióra.
Marietta,
vékony, mint egy pipetta.
***
Azt hiszem, nincs okom szégyenkezni.
***
Női foci VB. Német-spanyol elődöntő. Ülök előtte, hosszabbítás. Úgy látom, a spanyol csapat jobb, de a németeken nem tud áttörni. Berger kapus a szemüket kivédi. Mivel már többször megbántam, hogy a gyengébbnek drukkoltam, inkább elmegyek aludni. Minek nézzem, hogy a tizenegyes rúgások egy részét fogja a német, és így ők a továbbjutók. Reggel kiderült, hogy maradnom kellett volna a képernyő előtt. Cimvbalomszögből gólt lőtt egy spanyol. A kapus nem számított a lövésre, és bevédte. Így veszített 120 percen át sokat gürcölő csapata. Néznem kellett volna!
 

A Tinta kiadónál megjent Grétsy László Nyelvi játékok nagy könyve. Vastag a kötet, vastag az ára is. Utánanéztem, hogy esetleg fent van-e a neten (MEK). Lehet, hogy egy másik játékoskönyvre bukkantam. Szintén GL neve fémjelzi. Mivel közel áll hozzám ez a téma (magam is sokfélével próbálkoztam már blogomban), tüstént hozzáfogtam a könyv elolvasásához. Nem állítom, hogy minden mondatot érint ez az átlapozás, de mindjárt az előszavában találtam több olyan dolgot, amely poszt után kiált.  
Játékos neveket sorol: Alma Borka, Fleck Titusz, Fodor Menta, Háló Inge, Hamar Romola, Kömény Magda, Nyári Szabin, Orosz Tea, Para Zita. Hasonlókat én is ismerek. Vannak közöttük - hogy is mondjam -, olyanok, amelyek az illemet sértik. Inkább nem idézek ilyent. A szerző is ezt teszi.
Azt, hogy a muss seinből hogyan lett muszáj, nem olvastam nála, de másokat igen.
Pl.  et cetera – ecetet rá; un geniert – óne zsinór…
A hivatalos életben számos leleménnyel éltek kollégáim, és alighanem olykor magam is:
Pl.
Ültetvényes vagy? - Értekezletre mész?
alácingálom - alászignálom,
bekapok egy antifasisztát – antineuralgicát.
Leír a szerző egy gyermeknyelvet. A gyerek látja a bajszos férfit így szól: „Bácsi, neked szájöldököd van?”
Szeretem ezeket a nyelvi találmányokat. Valamikor volt egy gyermekszáj témájú könyvecske, mely ezeket sorolta.
Saját unokáim is sokfélét gyártottak már. Pl. világnéző – drón.
***
Végezetül két idézet: Ide írom a most olvasott Fekete István-könyv egy mondatát, amelyben egykori káplárját idézi:
„sose tudhati az ember, mikor lesz rá szüksége abba a piszok civil életbe.” Tipikus.
No, meg azt, amit Bárdos Lajos fogalmazott meg: „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.”
Ez is tipikus.
Értelmiségiek vonatkoztatták már költészetre és még sok minden egyébre.
Szegény süket emberek, akik nem élvezhetik a zenét.
Szegény nyomorgók, akik lehet, hogy versek nélkül tengetik életüket.

- Szokásos hajnali félötös felkelés. Rácsodálkozás Isten szép világára. Hajnali kávé.
- Rejtvények megfejtése. Jig saw puzzle kirakása.
- Reggeli.
- Hallókészülékem csődöt mondott. A baloldali füles néma. Dugom a töltőbe. Se kép se hang, se villogás.
- A WC-ülőke meg már megint mozog. Én meg már öregember vagyok (nem vénember).
- Feleséget kikísérem a HÉV-hez. Vidékre indul több céllal.
- Viszem a könyvmegállóba a két szatyor könyvet (ritkítunk az állományon), de megszabadulok a különféle minőségű térképektől is. Helyette hozok meseCD-ket, két könyvet: Fekete István vadásznovelláit, és O’Henry angol nyelvű elbeszéléseiböl válogatást. Orosz kiadás.
- Közért. Vissza négy üveg visszaváltható, 3 meg megy a szelektált gyűjtőbe. Haza két cola, két zabtej.
- Levélszekrényből fűtésszámla rezsicsökkentéssel.
- Második kávé gyógyszerekkel. + Egy pohár szörp. Három strigula. Muszáj tudnom, mennyit iszom naponta, mert különben még kevesebbet, mint a minimum. Estig nyolc vonásnak kell összegyűlnie.
- Előszedem hallókészülékem leírását. Most ugrik a majom a vízbe. Vagy vihetem vissza a szakboltba javítást kérni, vagy sikerül rendeznem az előállt zavart. Olvasom a know-howt. Újra nyomnom kell hosszan a rakoncátlan füles gombját, majd töltőre tenni. Imádkozom, reménykedek és lőn. Fél perc elteltével elkezd villogni a nyavalyás, tehát újraéledt, tehát nem kell vinnem szervizelni. Hurrá!
- Der WC-ülkőke. Letérdelek a WC-császe előtt. Na hiszen…
Kitalálom, hogy 13-as kulcs kellene. Az ülőkéhez mellékelt műanyag kulcs olyan rövid, hogy nem lehet vele igazán erőt kifejteni a csavarásáshoz. Az a reményem, hogy a szerszámok között akad még valamirevaló 13-as kulcs. Találok is egy csőkulcsot szárral. Ezzel kényelmesen meg lehet tépni a szorítócsavart. Csak szét ne szakítsak valamit a túlságos meghúzással.
Nem recsegett semmi, hála Istennek, és az ülőke immár megint stabilan a helyén.
A kulcsot jó helyre teszem, mindenesetre, mert kontramutter ide, kontramutter oda, már háromszor kitekeredett a csavar a helyéről. Egyelőre rendeződött ez is.
- Klíma bekapcs., mert odakint dühöng a déli szél, legalábbis kezd forróság lenni.
És még csak féltizenegy.
PS: Tegnap a strand megfáradt utasai elé siettem autóval, hogy megkíméljem őket a napon való hosszas gyyaloglástól, és hozzánk röpítsem a jeles társaságot. Úgy jártak, mint én, amikor még koptattam a medencéket. A talpuk bőre elvékonyodott a medence aljának súrolásától. Fájt nekik menni.
Azt hiszem, hogy kölcsönösen jól jártunk. Kifejezetten jó érzés töltött el, hogy szolgálhatok nekik valami pozitív dologgal, és ők is örültek, mert légkondicionált autóban pihenhettek addig is, míg T. nagyihoz megérkeztünk.      

A művészek szokott módszere, hogy irodalmon vagy képzőművészeti eszközöket társítva saját opusaikhoz amazokkal menedzselik emezeket. Hogy világos legyek inkább példálózom.
Leo Slezak operaénekes kecskével állított be hajóútja végén NY-ba. Kit érdekel egy énekes jövetele kecske nélkül.
Váli Deske blogján keresztül ágyazott meg Sugár Rezső festő képeinek, még ha bőven a művész halála után is állt elő vele.
Saját dolgai is fogyaszthatóbbak, ha melléjük teszi az ország tán legrészletesebb és gondolatgazdagabb webnaplóját.
Saját népszerű oldala van Lackfi János költőnek is, aki általa szólítja meg az őt olvasó népeket.
Tehát a festőknek az alkalmi kiállításokon kívül rendelkezésükre áll a net, ha van fantáziájuk hozzá, hogy mit kezdjenek vele.
A költőknek a kiadó szeszélyén kívül rendelkezésükre áll az internet, ha értelmesen képesek használni.
A tudósok is elszabadulhatnak a katedrától, és szélesebb körben mutathatják meg kutatási eredményeiket, oszthatják meg gondolataikat, ha rámerészkednek a FB-ra vagy más felületekre.
De önmagában a FB, a saját blog, a virtuális fotók közzététele sem elég harsány ahhoz, hogy a kibontakozás egyéb forrásaira rábukkanjon a használó.
A kecske mellé kell az ének-kvalitás,
a blog mellé kell a rajzkészség,
a FB mellé kell a verselési készség,
a kiállítási lehetőségeken kívül kell a képzőművészi tehetség,
a honlap mellé kell az irodalmi jártasság és kifejezni akarás eltökéltsége.
Magyarán hiába a mellérendelt eszköz, ha hiányzik maga a mű, a repertoár, a lemezfelvétel, a kiadott kötetek sora, az az alaptevékenység, amelyet népszerűsíteni akarna.
E gondolatsorhoz passzol a címbeli közmondás: Suszter maradj a kaptafánál, avagy egy hasonló másik, kissé távolabbról témánkra hajazó mondás: Fent az ernyő, nincsen kas.

Koromnál fogva is talán, mindenesetre kevesebbet alszom, mint korábban. Este 11-ig fent vagyok, és reggel általában öt órakor kidob az ágy. Ez hát napi hat óra alvás.
Azért pótlom napközben, ha olykor belealszom egy-egy könyv olvasásába.
Este már nincs kedvem máshoz, mint kikapcsolódni.
Kb. este kilenc, amikor a tévé elé ülök. A hírműsorok egyre kevésbé vonzanak. Inkább sportadást választok. Van magyar sportadó is, de 5-6, kábelen érkező műsor is adódik. Ezek a sportcsatornák a legkülönfélébb versenyeket sugározzák. Amit biztos ellapozok, az az autóversenyek, a kerékpáros és motorkerékpáros versenyek. Nem szeretem a baseballt s az amerikai focit se nézni. A boksz valamiért leköt, de csak rövid időre. Az egymás gyilkolása nem vonz. A teniszhez nem értek, a vízilabda, a kézi  és kosárlabda se vonz igazán. A golf se, de a biliárd igen.
Leginkább focimeccseket nézek.
Azok hosszú történések, sok-sok futkosással, kevés góllal, hatalmasan eljátszott gólörömmel és a szurkolók ugrabugrálásával. Beleértve a csapatkapitányokat és mindenkit, akik a kispadon ülnek. Igazán az tart ott, hogy látom a pályát, és izgat, hogy a játékosok is látják-e, vagy bénáznak. Általában eltalálom, hogy kinek fogják tovább passzolni a labdát.
Újabban nem mindennap fociznak a fiúk. De a lányok igen, mert női vb van. Leülök a női meccsek elé is. Kicsit másképpen futnak, kicsit talán tovább viszegetik a labdát, kicsit jobban bíznak saját magukban. Lehet, hogy ezt csak én gondolom.
Két estén két meccset követtem. A házigazda Svájc és a spanyol csapat küzdelmét. A hazaiak egy félidőn át bírták a spanyol fölényt. A kijelző megmutatta, hogy a spanyolok kb. 3- annyit passzolnak, mint a svájciak. Végül spanyol győzelem született. 
Lesz még találkozás a spanyol gárdával, mert tegnap este a németek és franciák csaptak össze.  Egy jogos kiállítás történt a meccs elején. Így a németek 10 játékossal szenvedték végig a csatát. Úgy látszik, jobban akarták a győzelmet, mert hosszabbítás után (nem vártam meg azt a tényleg az éjszakába nyúló jó félórát) a német gárda jutott tovább tizenegyesrúgásokkal. A német kapus két tizenegyest kivédett, egyet pedig belőtt a franciáknak.
Az elődöntőben tehát német spanyol összecsapás lesz.
Vajon milyen eredménnyel?

Dinamikus egyensúly. A műszó a kémiából ismerős nekem. A reverzibilis folyamatokról szól. Pl. a szódavíz szénsavszintje beáll. Buborék formájában széndioxid távozna, de zárt térben visszaalakul szénsavvá.
Most egész más területre akarom irányítani a fejtegetést.
Koromnál fogva különféle támadások érik szervezetemet. Ezek a támadások leginkább kívülről jönnek. Én kopásoknak szoktam őket nevezni. Van, amelyikkel megbirkózom, és van, amelyik orvos után kiált. Az öregedő ember élete lanyhulóban van, nincs ezzel semmi baj. Megszülettünk, élünk, hanyatlunk.
Amikor az orvos úgy látja, szakorvoshoz küld, beutal kórházba. Ott elvégzik a protokollban foglalt vizsgálatokat, kezeléseket, s elbocsátanak azzal, hogy rendbejöttél, de…
Keresd meg a házi orvost, mert vannak további teendők.
A további teeendők elseje, hogy ismételten laborra küldenek, vérvételre. Az aztán rámutat egyes nem kívánatosan kiugró értékekre, és elkezdődik a macera. Szakorvosnál kötsz ki. Aki gondosan végigtanulmányozza kórelőzményeidet, és felállítja hipotézisét, ami olykor azt jelenti, hogy egyéb szakterületekkel is nézesd meg magadat. Újabb vérvétel, újabb diagnózis, újabb terápia. És eljön az az idő, amikor egyik szakorvos küld a másikhoz, az a harmadikhoz, majd vissza az elsőhöz, és a folyamatnak nincs vége. Nem elég neked a magad baja, a kontrolloktól, a vizsgálatoktól, a legkülönfélébb gyógyszerek szedegetésétől előbb-utóbb hospitalizálódsz.
Nem tudod, hogy az alapbajod (bajaid) következménye-e alkalmi vagy tartós rossz közérzeted vagy a gyógyszerek mellékhatásai.
Az orvosok is bajban vannak. Egyik kopásodra kellene szedned egyfajta gyógyszert, de egy másik kopás miatt nem ajánlott. Állapotod miatt sok folyadékot kellene innod, de nem teheted, mert más okból meg káros.
A megoldás talán az, hogy kérsz időt arra, hogy magadhoz térj. Kérsz szabadságot, mert nyaralni szeretnél és szeretnéd felejteni a szakorvgoslást.
Kell ez a dinamikus egyensúly, orvoslás és pihenés között, hogy kifújd magad, hogy elengedd magad, ha már nincs a világ jó részén holisztikus gyógyítás, amkor is az orvos az egész embert gyógyítja testestül-lelkestül.

Minap láttam egy képet az Atacama sivatagról.
A máskor teljesen száraz hatalmas felület most nem száraz, most nem halott, most élet mutatkozik rajta. Bíbor színben ragyog a pusztaság, valamiféle virágok nyílnak rajta megszámlálhatatlan sokaságban.
Ahol előbb mindenütt homok és por szálldosott, most megéled és kivirul.
Programozott lehetett az a por. Szunnyadó élet betokosodott formában. A nedvesség hatására a látszólag semmiből a szervezettség magas fokát mutató élő keletkezik és méghozzá tömegesen. És még szép is ráadásul. Ami ott történik, az valóságos csoda.
A programozott természet csodája.
De nem kell az Atacamáig menni hasonló csodához.
Elég kinyitni egy palack bort ahhoz, hogy belátható időn belül egy-két muslica meg ne kezdje szédelgő repkedését a bor közelében. Mivel korábban a teremben nem röpködött semmi, újra egy csoda tanúi vagyunk. A bor aromája a jelen levő betokosodott muslicakezdeményeket életre hívja. És szárnyra kap a programozott por, a fejlődő apró szárnyas.
Elég hatalmas a minőségi ugrás, ami  a szemünk előtt bontakozik ki.
Belemehetünk az embrió-fejlődésébe is. Két szaporító sejt találkozik egymással. Na, nem egészen így van. A petét megkörnyékezi egy spermahad. Talán biokémiai alapon történik, hogy a pete nem az elsőnek, hanem a hozzá leginkább passzolónak engedélyezi a behatolást. A beágyazódás után immár megindul a program. Csak csontból kétszáznál többet fejleszt a zigóta. Csoda.
A misén jut mindez eszembe.
No, nem szép tőlem, de mégis megbocsátható. Mert ott meg az történik, hogy a pap Krisztus meghagyása alapján eljárva a szentostyát kézbe veszi és átváltoztatja. Krisztus testamentumban hagyta meg, hogy ezt tegyék, ezt tegye. Jelenítse meg testét és jelenítse meg vérét.
Ha ez nem csoda, akkor csoda egyáltalán nem létezik.
Az ember által megművelt valamikbe beleköltözik az ég és föld ura.
Ámen.  


 


 

Ő az, aki áttörte a hallgatás falát. Megírta versét Nagy Imrére vonatkoztatva s következetesen nagybetűvel írt NI szótaggal. idézem:
a sír NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI! 
Aztán…
Aztán 2007-ben a költő is elhunyt.
Azonnal írtam hát egy verset átvéve az ő stíluseszközét és rá vonatkoztatva. Imigyen szólt:
NG halálhírére 

Lehullott már minden sallaNG
Még az ég is szürke – boroNG
Érted cseng – érted boNG

Érted szól a nagyharaNG
A gyászlobogó érted leNG

Megszólal bennünk egy belső haNG
a halál titkán elménk mereNG

Kérjük az Urat: imánk hozzá eseNG
Énekünk most érted zeNG

Legyen rajtad ünneplős gyolcs iNG
Mikor az Úr előtt állsz, drága [N] Gazsi!
***
Feleségem megmutatta Tarbay Edének irományomat.
A költő azt mondta, hogy tetszik neki, csak az a baj, hogy nem neki jutott eszébe.
Mostanában valamiért szóba került itthon ez a történés.
Okkal jegyeztem meg én is: Tényleg kár, hogy nem Tarbay Ede írta.
Ma ismert volna a vers, és nem menne feledésbe.
De hát csakugyan nem ő írta.
Sajnos.

Örülök, hogy élek.
Reggel kidob az ágy. Jól esik felkelni, mert megtehetem.
Köszönöm.
Reggeli toilette – rendben.
Köszönöm.
Tejeskávéval nyelem le a reggeli gyógyszereimet.
Köszönöm.
Kiülök az erkélyre a korareggeli csendbe. 
Köszönöm.
Elnézegetem az elém táruló zöld lombokat,
beszívom a friss levegőt. Megtehetem.
Köszönöm.
Örömömet lelem a madarak röptében, vitorlázásában.
Köszönöm.
Sorolom, mik repülnek el az orrom előtt: denevérek, galambok, rigók, szarkák, varjak. 
Olykor fecskék, ritkán vadkacsák. Sűrűn dongók, lepkék, katicák, legyek és darazsak.
Köszönöm.
Indul a nap. Elzúgnak lent az autók, a magasban a repülők, néha egy-egy helikopter, cessna-gép. Magasan felettünk egyidejűleg néha négy, öt is repül. Ezüstösen csillognak a kelő nap sugarában.
Köszönöm.
Gyönyörködöm a felhők változatosságában, a cikázó villámokban, a mennydörgés basszusában,
a levegő mozgásában. Él ez a világ.
Köszönöm.
Megfejtem a szokásos rejtvényeket. Segítik az agykarbantartást.
Köszönöm.
Még előttem a nap. Előre is köszönök mindent, aztán utólag.
Köszönöm, hogy a betegségek egyelőre nem terítenek le.
Köszönöm, hogy nem okozok autós balesetet másoknak és mások se nekünk.
Köszönöm, hogy megköszönhetem a sok jót, amiket elém hoz az életem. 
Köszönöm társamat, fel- és lemenőimet.
Olyan jó, hogy vannak.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Hét éve írtam
Kedden várható, hogy az EP elítéli Mo.-ot ezért meg azért.
Tényleg: miért?
Azért, mert azért.
Azért, mert szembehelyezkedni mert a fő csapásvonallal. A koncepciós per lényege, hogy az ítélet készen áll, és nincs két változat egy arra az esetre, ha Mo.-nak igaza van, és arra, ha nincs igaza.
A voksolók eltökéltek, mondhatnám azt is, hogy kőkobakiak.
A lényeg a lényeg.  
Itt humánus eljárás nincs, és ezen csak a csoda segíthet.
Jut eszembe, hogy amikor Teréz anya a Szovjetunióba ment tárgyalni, előre küldött valakit, aki itt-ott elhelyezett a magával vitt „csodás érmék”-ből.
Még a Kremlbe is jutott belőlük.
Teréz anya meg a kezébe nyomott belőlük egyet-egyet a szovjetek közül olyanoknak, akiket erre kiválasztott. Majd leültek tárgyalni, és ezt követően rendje megtelepedett a Szovjetunióban.
Mondanám, hogy ugyanezt kell tenni. Van még rá három nap. Csak egy megbízható valaki kell, aki megtegye, amit Teréz anya küldötte.
De talán elég az is, ha „csodás imák”-kal segítjük, hogy Európa az maradhasson, amire Isten rendelte évszázadokkal korábban.
***
Lehet, hogy ma még inkább szükség volna egy zacskó érme elszórogatására Strasbourgban és Brüsszelben. Meg az ENSZ székházban és még néhány kulcsfontosságú helyen, mert kezd a helyzet eldurvulni. Olvasom egy blogbejegyzésben: Macron meg fogja emelni a védelemre szánt büdzsé összegét, mert fel kell készülni a háborúra.
Hallom, hogy Trump terve zseniális, csakhogy nekünk sokba lesz. Elad a NATOnak fegyvereket azzal, hogy továbbítsa Ukrajnának. Nem fantasztikus? Megkérdi ugyanő Zelenszkijtől, hogy elérne-e Moszkváig a rakétáival, esetleg Szentpétervárig?
OV harcosok klubját hirdeti.
Trump megemeli a vámokat, így gazdaságunk ellehetetlenülés elé néz.
Irán vérdíjat tűzött ki Trump fejére.
Ukrajna be akar nyomulni az EU-ba.
Kell még valami?
Egyre kergébb világunkban már csak az égi segítségben bízhatunk.