Mickey webnaplója

- Magammá kell lennem. Isten ui. nem kéri tőlem, hogy más legyek, mint amire Ő hívott engem. Veszélyes lehet életrajzokat olvasni, különösen nagy szentek életrajzát: „Ez a szent 40 napig nem evett semmit, nekem is ezt kell tennem.” Ez katasztrofális! Nem kell lemásolni sem őt, sem Assisi Szent Ferencet. Hasznos azonban életüket inspiráció forrásává tenni. Isten nem kívánja, hogy utánozzunk egy modellt. A modell bennünk van.
- A bátorság a létre azt jelenti: Van bátorságom mindig többé és többé válni.
- A szeretet önmagam elvesztése annak érdekében, hogy rátaláljak az egész emberiségre. Ezért a szeretet egyszerre önmegtagadás és önmegvalósítás.
(in: Bátorság a léthez)
***
Dilemma.
Lehet-e úgy elveszíteni önmagamat, hogy közben kialakult szokásaimat megtartom?
(Mise naponta, poszt naponta, fotók naponta, rejtvények megfejtése naponta, internetes játékok naponta, tájékozódás napjában többször a tévéből, az interenetből. Porszívózás hetente. Ablaktisztítás ritkán. Férfierőt kívánó dolgok szükség szerint. Unokák látogatása: amikor csak lehet. A napi bevásárlás felcipelése.)
- Igen. Megtarthatom őket, mert hozzám tartoznak és a „magammá lét” részei a kialakult rutinok.
- Nem, mert lehet, hogy vannak fontosabb tennivalóim.
- Az általam eddig megfejthetetlen kérdés, hogyha vannak fontosabbak, mik azok? 

nő/férfi
fiú/lány
test/lélek
balkezes/jobbkezes
bűnös/szent
érzelmes/tudós
egészséges/beteges
fiatal/öreg
kopasz/kopatlan
új/kopott
újszülött/haldokló
jóra kész/rosszra kész
ügyes/ügyetlen
abszolút hallású/botfülű
sasszemű/vak
vagy ilyen/vagy olyan
nyugodt/ideges
szerető/gyűlölő
önös/önzetlen
védekező/támadó
precíz/hanyag
istenes/istentelen
én/ő
mi/ők
ezek/azok
az ilyenek/az olyanok
na igen/bezzeg
Nem is folytatom.

Szokásommá vált, hogy az általam olvasott könyvekből az értékesnek talált gondolatokat megosszam másokkal. Remélem, hogy első elolvasásra hatnak, mert nemigen képzelem el, hogy vissza-visszatérünk rájuk a későbbiekben. A most felrepítetteket is nagyon szeretem, tisztelem. Idézek XVI. Benedektől, Henry Boulad SJ-től, Szent Ágostontól, éa II, Mánueltől néhány mondatot.
- Boulad atya az hirdeti, hogy életünk értelme maga az Isten. Nagyon erős mondat ez.
- Szent Ágoston: A világtörténelem a szeretet két formája közötti harc. Önmagunk szeretete – a világ elpusztulásáig; és a másik ember szeretete – az önmagunkról való lemondásig. Ez a harc, amelyet minden korban láthatunk, most is zajlik.
_ A pápa: Az a feladat áll előttünk, hogy újra rávilágítsunk Isten elsőségére. Ma az a fontos, hogy újra lássuk, van Isten, közünk van Istenhez, és válaszol nekünk, és fordítva: ha elhagyjuk, akkor minden más lehet ugyan értelmes, ám az ember elveszíti méltóságát, és tulajdonképpeni emberségét, s ezáltal összeomlik az, ami lényeges. Úgy hiszem, ennek okán az istenkérdés elsőségére kell új hangsúlyt fektetnünk…
- Isten szenvedése által szeret és gyógyít minket.
- A sodródással jár, miszerint a kényelem a legjobb életforma, a boldogság egyetlen tartalma a wellness... Az emberi lét egyszersmind egy hegyi túra, amelynek során nehéz kaptatók is vannak. De csak e kaptatókon keresztül jutunk fel a magasba, és csak így leszünk képesek egyáltalán megtapasztalni a lét örömét. Nagyon szívemen viselem ennek hangsúlyozását.
- A regensburgi beszédében idézi II. Mánuelt, hogy rávilágítson, a hitnek nem lehet eszköze az erőszakkal való fenyegetés. Íme, az inkriminált mondat: „Mutasd csak meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csakis rossz és embertelen dolgokra fogsz találni, mint például az az előírása, hogy a hitet, amelyet hirdetett, kard által kell terjeszteni.” Ez lett az iszlámmal folytatott későbbi párbeszéd egyik alapgondolata.

Remélem, hogy Miklósa Erika nem fog megharagudni rám, amiért mai posztomban is megidézem irodalmi stílusban megfogalmazott írását, amelyben a magyar vívóknak adózott. Ő igazi szurkoló, és mint ilyen, nagyon élethűen fogalmazza meg érzéseit.
Meeeeeeeegvan!!!!! Nincs fotó. Izzadt, csapzott a fejem, lóg rajtam a nyári trikó, nem merek tükörbe nézni, a fél papucsomat valahol elhagytam, lényegtelen is, nem baj, dehogy baj, ordítottunk itt a barátokkal, de kiabált az egész környék, ugráltam közben, volt, hogy kicsit kimentem, aztán visszarohantam a képernyő elé, nem bírtam, majd mégiscsak bírtam, fiúk, jaj, de, így, jó, ne, ne, de, de, őrület volt, a vérnyomásom az égben, nem baj, semmi nem baj, bravó, fiúk, zseniálisak vagytok, halljátok, hogyan üvölt nektek Magyarország!!! Aranyérmes a férfi párbajtőrcsapat. Éljen!!! Bravó!!! Gratulálunk!!!!
Magam is a tévé elé ragadok, de szégyen ide, szégyen oda, kétségtelen, hogy kevesebb vehemenciával adózom a látottaknak.
Mi több, olykor kétségeim támadnak: Ez volna a legfontosabb dolgom?
Persze, persze, szurkolok a magyaroknak. Mi mást is tehetnék?
Az olimpia legyen olimpia. Ha harc, akkor hát legyen harc.
Más kérdés, hogy igazságos-e a harc. Teszem azt a női bokszolók harca a – hogy is mondjam – az XY kromoszómatulajdonosok ellen.   
Ha az olimpiai bizottságnak nem sikerült az igazságos besorolás, megkisérelem innen a pálya széléről.
Létezik az olimpiát követően egy másik olimpia a sérült sportolók számára. Az XY kromoszómás „nők” bőven beleférnek ebbe a kategóriába. (Ha nem férnének bele, szervezzenek nekik transzolimpiát, és ott induljanak!) Nem kellene zavart támasztani a női versenyzők táborában.
Én szóltam.
***
Érdekes megfigyelni a különféle nemzetek indulói magatartását a start előtt. Vannak, akik látszólag közömbösek.
Mások feszültek.
Megint mások az égiek áldását kérik.
Egyik keresztet vet, a másik összekulcsolt kézzel imádkozik.
Nem kéteséges, azért, hogy ha lehet, éppen ő győzzön.
Megértem őket.
A jóságos Isten meg mosolyog.

Tegnap lapoztunk egyet a naptáron.
Július tele volt határidőkkel, időzített események felsorolásával.
Ám, a bejegyzéseknek sosincs vége.
Újabb hónap, újabb határidők.
Egyesek bele se férnek a hónapos keretbe.
Teszem azt az autó vizsgáztatása, avagy az éves kardiológiai vizit időpontja.
Ami már megvolt, tegnap egy nyaki ultrahang, ma egy labor-szuri. No, nem egy – kettő. Eddig a vérvételi rekordot egy egyszeri öt próbálkozás viszi. Ma szerencsésebb voltam. Mivel nem találta el a könyököm vénáját (a kemo tönkretette hat éve), barátsággal kértem, hogy vegyen vért a kéztőmből, ott ugyanis látszanak az erek.
Így is lett.
Utána kicsit kipukkadt az erecske, de az már semmi. Borogatni kell, és kész.
Némileg meglepett, hogy két korombeli templomlátogatóval futottam össze. Nem csak én vagyok páciens.
***
Mindenféle kutakodás hátterében szapora pulzusom áll. Strúma kizárva, érmeszesedés nem egészen, éltes korom benne van nyakig, túlsúly, ha akarom, benne van az is, a posztkovid szindróma pedig minden bizonnyal. A covid mindenféle még megkutatlan nyavalya okozója.
Még azt se lehet tudni, hogy maga a covid, vagy az ellene kapott oltások-e a felelősek az emberek egészségének megronggyanásáért?
***
Mindegy is.
Eléggé elfuserált civilizáció tűrői lettünk.
A nőnek hazudott férfibokszoló verheti a szebbik nem képviselőit a velejéig férges NOB jóváhagyása mellett.   
O  tempora, o mores!!!
Minden galádságot látunk, mindet meg is említünk, az okozói pedig szabadon ügyködnek közöttünk.
Miért hagytuk, hogy így legyen? – kérdezhetném az Illés együttessel.

Egy ártatlan kisgyerek apjára, anyjára teljes bizalommal tekint.
Ösztönei azt súgják, hogy mellettük biztonságban tudhatja magát.
Tőlük várja élete kiteljesedését.
Egy felnőtt gyerek hasonlóképpen érez: ezt tapasztaltam autóvezetés közben.
Tapasztaltam, hogy mellettem nyugodtan ülnek: biztonságban érzik magukat.
De a nagyival is megtapasztaltuk mindketten nyaralások alkalmával.
Saját gyermekeink többször kifejtették, hogy a három generáció közösen eltöltött nyaralásakor az a pihentető, hogy mi, a legidősebb generáció biztosítjuk a nyugodt kikapcsolódásuk esélyét.
Nem nekik kell dönteni, hogy mi legyen a kaja, miből mennyit kell vásárolni, milyen készletek vannak fogytán, mit játsszanak a gyerekek a nagy kertben.
Strandolás közben pedig mindig akad elég felnőtt, aki a gyermektársadalmon tartja tekintetét, lehetővé téve a többiek zavartalan kikapcsolódását.
És mi, nagyszülők?
A mi dolgunkat az könnyíti meg, hogy az ember istenfüggő.  
Az irgalmas szeretetisten gondunkat viseli.
Úgy vesz körbe bennünket, mint az éltető levegő.
Az ő szeretetparancsa egyszerű és mindent átölelő.
Nem kell tartanunk semmitől, mert „többet érünk mi a verebeknél: egy szál hajunk sem esik le az ő tudta nélkül”.
Másképp kifejezve tenyerén hordoz bennünket.
Még másképpen, benne élünk, mozgunk és vagyunk.
És ez nagyon-nagyon méltó az emberhez.            

Bartókban hordom a hegedűmet, Debussykén előkapom, ha kell, és Mozart-anilag helyesnek is tartom ezt. Néha kicsit Telemann a tököm a világgal, Haydn utáltam is, főleg hogy télen Kurtág a nappalok, de Erkel ismerni, hogy nem rossz enni meg nem Rossini, csak néha túl sok Byrd húznak le az emberről. Na de jobb, ha én sem Chopinkodom többet, te se kotKodály folyton! Ezt az egészet nagydobra Verdi nem fogom Bizet-n.
(Lackfitól loptam)
A csomag Telemann törékeny cuccokkal!
Ne tessék odaVerdi!
A postás Csajkovszkij sajna alkohoLiszt.
Muszáj sietni, a nyitvatartási idők Kurtág.
A főposta egy hatalmas Kodály,
ahonnan mérgesen Penderecki.
Csak úgy Schütz a dühtől.
Na Purcell, interneten is lehet csomagot Haendelni.
Berakod a Kocsárba, azt kész.
(szintén Lackfi)
Persze prózai előzményei voltak már: 
Operában:  Io sonoMascagni, mascagni. 
Éppen azt nem szabad itt: mászkányi. 
Io sono Puccini. 
Puccúnyi se szabad.
Mon te verdi: Rágyújthatok?
---
Most kilóra lehet a CD-ket venni. 
Akkor kérek egy fél kiló Lisztet
***
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történet, elég hosszú, amelybe városnevek voltak beleszőve. Pl. Szabadka itt most dohányozni? A legnagyobb sajnálatomra nem találtam meg.
Helyette kiegészítem posztomat néhány magyar településnévvel, „angolra” ferdítve.
Szarvas – Very Bad Iron
Hévíz – Hey Water
Kölked – Your Naughty Child
Visznek – They Take You Away
Baja – His Problem
Rákos – Very Sick
Szeged – Your Nail
Csorna – He Would Steal
Tata – Grandfather
Mogyoród – Your Testicle
Ajka – Her Lips
Tolna – He Would Push You

Tegnap azt írtam, hogy többé nem foglalkozom a párizsi olimpia megnyitójával, nyomorult botrányával. Ma mégis megteszem, mert ugyan kiderült, hogy egy németalföldi festő képét próbálták meg élőképben utánozni, de az is kiderült, hogy az illető festő a maga korában Thetis és Peleus lakodalma címen da Vinci Utolsó vacsora c. képét gyalázta meg, figurázta ki hatalmas botrányt kavarva.
Tehát nincs mentség.
A szervezők azt állítják, hogy nem akartak botrányt kelteni, és nem akartak vallásgyalázást elkövetni. Ha akartak, ha nem, sikerült.
Még annyit megérdemel a téma, hogy egy gyenge bocsika elég kevés elégtételnek.
Ha igaza van Macron elnöknek, miszerint ez Franciaország, akkor meglehetősen szegénységi bizonyítványt állít ki saját országáról.
Szégyen a javából.
***   
Micsoda olimpia ez?
A magyar bokszoló ausztrál ellenfele a hírek szerint pirosra festi körmét, és olykor szoknyát visel. Kovács Richárd jól ellátta a baját.
A magyar kézis férfiak is verték az argentinokat.
***
Olimpia ide, olimpia oda, késő este a Bayern München-Real Madrid meccset néztem meg – újra.
Emlékeim szerint a RMA győzött. Vártam, hogy így legyen. A Bayern vezetett egy nullal. Az egyenlítés csak a 86. percben következett be. Már-már kételkedtem benne, hogy jól emlékeszem a meccs végeredményére.
És lőn.
Bár a Modric gólpasszából született találatot nem adta meg a bíró, de egy újabb találat kiütötte a BM-t.
***
Azért halkan mondom: Nem biztos, hogy ennyit kellene a sportműsorok előtt időznöm.

Napok óta foglalkoztatja a sajtót a párizsi olimpia megnyitóján előtolakodó LMBTQ jelenetsor.
Alighanem utoljára írok róla.
Mint kiderült Macron áll az érdemi szerzők mögött. Ő tolerálta (mi az, hogy) a gender előtérbeállítását, a woke nyomulását. Ehhez elég volt a rendező mellé állítani egy LMTBQ-hívő öltöztető nőt, aki átvette az irányítást a „dobzse”-rendező kezéből. Ez mindent megmagyaráz, mindent a helyére tesz. Felőlünk nézve ez a fajta szemtelenség annak a kifejezése, hogy „mi még ezt is meg merjük csinálni”.
Nem kellett volna, de lelkük rajta.
(Egyébként valóban létezik egy festmény:  jan hermans van bijlert thetis és peleusz. Ám, lényegesen szűkebb körben ismert, mint L. da Vinci képe az Utolsó vacsoráról. Ha nem szándékos a megtévesztés, akkor csak felelőtlenség, mert mindenki az olasz képét gondolja viszontlátni, nem az alig ismert németalföldiét. Ha pedig szándékos, akkor igen durva támadás a jó ízlés ellen.)  
Azért írom, hogy utoljára írok róla, mert többet nem érdemel. Lehet, hogy még ennyit se.
A mi feladatunk nem az ocsmányságokban való turkálás, hanem a szép eszmények, a teremtés szépségének felmutatása. A fénybe kell nézni, nem az árnyékba.
A gonoszságon úrrá lesz a jó, a nyomorult eszmék elmúlnak.
Isten nem hagyja, hogy szép világát végképpen tönkre tegye az alávalóság.  
Távoli asszociációként egy régi Dobos Attila-sláger refrénje visszhangzik bennem:
…De hogyha eljössz hozzám,
kis szobámba betör a fény.
Felejtem azt, hogy lakosztályom kissé szerény.
Nem nézek semmi mást, csak Téged nézlek csupán.
Csak arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!
Hogy ki az a Te, kitalálható.
De jelképként ki is tágítható: fény, pozitívum, Isten, értékek.
A lakosztály szerénysége pedig felejthető.

Vannak, akik bojkottra szólítanak fel a párizsi olimpia megnyitójának kereszténygyalázó, mások szerint polgárpukkasztó epizódjai miatt. Igen sokan L. da Vinci Utolsó vacsora c. képének kifigurázását látták megelevenedni egy dionűzoszi kompozícióban. Csaknem mindenki így látta, csupán egyetlen más magyarázattal találkoztam, amely szerint egyáltalán nem ez a kép a jelenet alapja, hanem egy, a görög mitológiából vett másik alkotás. Ha így, ha úgy, sikerült milliókat megbotránkoztatni.
Kudarcoktól hangos az alig kezdődött olimpia.
- Ugye hatalmas zuhé fogadta a megnyitó ünnepség résztvevőit.
- Másnap áramszünet borította sötétségbe a francia fővárost. A képeken annyi látszik, hogy a Montmartre-i Jézus Szíve-templom kivilágításán kívül mindenütt a sötétség az úr.
- A 80 md Euróba kerülő folyótisztítás eredménye is kétséges. A triatlonistákat nem engedték a Szajnába edzeni a fertőzésveszély miatt.
- A készültség miatt lezártáka a közterületek jelenetős részét. Így a vendéglátóhelyek gazdái arról panaszkodnak, hogy a nagy világesemény ellenére bevételeik megcsappantak.
Mi jön még? Hiszen épp csak elindult a legnagyobb sportünnep.
- De miféle ünnep az, amelyik zavartalan lebonyolítása érdekében 45 000 rendőrt kell szolgálatba állítani, plusz a katonaság egy részét is.
- Miféle ünnep az, ahol a palesztin olimpikon harci eszközöket ábrázoló mintájú inget viselhet, az izraelieknek meg szigorúan megtiltották, hogy bármiféle ellenséges ingert kiváltó jelkép szerepeljen ruházatukon.  
- Miféle kaotikus valóság az, hogy a szuverenitást, és egyáltalán a nemzetek lététnek jogosságát ellenző globalisták a nemzetek felvonulását szervezik. Ha a nemzetek idejét múlt képződmények, hogy lehet, hogy nemzetállamok sportolói küzdenek meg egymással?
Csupa alig megválaszolható kérdés.
Nem is vállalkozom megfejtésükre.
Ami viszont nagyon érdekes, hogy az elkészült valamennyi érem közepébe az Eiffel-torony vasanyaga került egy hatszög formájában.