Mickey webnaplója

Úgy adódott, hogy ma felkerestem a Római téri könyvmegállót.
S az alig választékból kiemeltem a Guinness 1999 rekordok könyve c. kötetet.
Az első, ami megfog, hogy nagyon színes.
A második, ami feltűnik, hogy fontos és nem fontos rekordok egyaránt találhatók benne.
A harmadik, hogy utoléri az enciklopédiák sorsa.
A technika, a tudományok, a felfedezések stb. viharos fejlődése lenullázhatja a korábbi rekordokat.
A negyedik, hogy érdekes információkat tartogat, olyanokat, amelyeknek a létére se gondol a magamfajta halandó.
Az ötödik, hogy az egykor sikereket elért celebek névsora igen gyorsan változik. Újak jönnek, akik a régen sztároltakkal helyet cserélnek.
A hatodik, hogy az életnek olyan rekordjait és rekordereit is megmutatja, amelyekkel nem szívesen dicsekedne az ember. Ki a legdagibb, mekkora sokaság gyűlik össze a melegfelvonuláson, stb.
Mindent összevéve kiszürcsölöm belőle az engem érdeklő információkat, és mellőzöm a gusztusomnak nem megfelelőket.   
És természetesen kellő önmérsékletet tanúsítok, mivel már az első lapján figyelmeztet a szöveg, hogy tilos bármilyen technikával megidézni a kötet bármely részletét közzétenni a jogtulajdonosok előzetes írásbeli engedélye nélkül.
Isten ments, hogy ilyen galádságot műveljek!
Legyen elég, hogy a kötetben szereplő egyik jeles szerző jeles szerzeményét most megkeresem a neten, hogy meghallgassam.

„Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új” – hangzott a mottó minden héten a Ludas Matyi c. élclapban.
Lám én 78 éves újszülött vagyok, mert az alábbi klasszikus viccet korábban még nem hallottam.
Ha egy vonósnégyes Beethoven 8. szimfóniáját 30 perc alatt játssza el, akkor a 100 tagú cigányzenekar hány perc alatt játssza le a 9. szimfóniát?
A matematikai közelítés a fordított arányosság felé viszi a gyanútlan érdeklődő gondolkozását. Persze a feladatnak semmi köze nincs a matematikához (még akkor sem, ha a két szimfónia lejátszása azonos időt vesz igénybe, ami persze nagyon nem áll fenn).
A humorhoz van köze, a nyelvi játékokhoz van köze. A poénos közhelyekhez van köze. Pl. ahhoz, hogy Mindenütt jó, de a legfehérebb a konyhaszekrény,  
vagy pl. A kétpúpú tevét az különbözteti meg az egypúpútól… aki akarja.
Mondhatom, hogy jókor jött ez a poén.
Ha már késik a tavasz,
ha már késik a megegyezés az ukrán-orosz proxyháború kérdésében,
ha már a magyar parlamentet is füstgyertyákkal rongálják,
ha már oly sok nyomorult hírt tesz közzé az internet.
A török–magyar focimeccs még több esélyes.
Hátha…  

A doyen szó egyik jelentése: „valamely testület legidősebb (rangidős) tagja”. Életem során sok doyennel akadt dolgom. Általában főnökök voltak, s csakugyan nálam idősebbek.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a jezsuitákkal több napos buszkiránduláson vettünk részt, és a házfőnököt kellett születésnapján felköszönteni. Abban maradtunk, hogy aki köztünk a legidősebb, az köszöntse fel. A javaslatot bízvást megszavaztam magam is. Csakhogy a többiek kezdtek rám mutogatni.
Mi az, hogy én???
Én nem szoktam legidősebb túrázó lenni, és egyáltalán nem szoktam legidősebb –  rangidős – lenni. Ám a társaságon végignézve be kellett látnom, hogy ebben a társaságban csakugyan én vagyok a legöregebb.
Minden közösségben van valaki, aki a többieknél korosabb.
A mi egyházi közösségünkben is. Közösségünkbe, templomba mi vittük, mert koránál fogva másképp nem tudott volna eljutni ezekre a helyekre, no meg nekünk nagyjából útba is esett a háza, ráadásul autóval közlekedvén adódott a lehetőség.
Közösségünk doyenje, K. kilencvenen felül volt.
Öt éve még kerékpárján közlekedett, s kerekezés közben kedvenc melódiáit fütyülte.
Aztán már csak akkor jött, ha hozták, ha hoztuk.
Évekkel ezelőtt emlegette, hogy nem éri meg a tavaszt. Megérte. A következő tavaszokat is, szépen sorban. Mondtam is, hogy K. panaszai ellenére is túlél engem.
Nem élt túl.
Jött a hír, hogy éjjel elesett, csonttörést szenvedett, kórházba került, ahol azonnal megműtötték, de megállt a szíve.
K. jelenség volt. Elméje mindvégig ép maradt.
Böngészte a rádióadók műsorkínálatát. Ki nem hagyta volna az értékes műsorok meghallgatását. Többé nem mondja, amikor kiszáll az autóból: Köszönöm nektek!
Isten nyugosztalja őt mindörökké!

Azt hiszem, hogy eltaláltam a vírussal való fenyegetés lényegét.
Kell az őrző-védő pénz, mert ha nem, akkor ellehetetlenítjük a gépedet.
Ez történt.
Szerelőt kellett hozzá hívni, hogy az okvetetlenkedők megszűnjenek a képernyőt folyamatosan bombázni ajánlataikkal.
A dolog megtörtént, a gép megújulva, a felesleges fájloktól is megszabadulva szolgál.
Most már csak nekem kell kitartani, hogy én is szolgálhassak még egy jó darabig.  
***
Befejeztem az Asszonyaink arcai c. antológia olvasását.
Nem adott mást, mint amire számítottam.
A szebbik nem hazai képviselői változatos szenvedéseiről témáztak jeles szerzőink.
Legalábbis jó 90%-ban.
Szegény hazánk, szegény magyarok, szegény nők…  
Hogy honnan ez a mindenre ráterpeszkedő búbánat, nehéz volna rá észszerű magyarázatot adni.
Ilyeneket szoktak emlegetni: Rossz geopolitikai elhelyezkedés, késett a jobbágyfelszabadítás, az országot leginkább az idegen hatalmak elnyomása jellemezte, nők szavazójoga késedelme, méltatlan bérezésük, kihasználásuk, a gyengébb nemmel szemben fellépő agresszió…
Nem is folytatom.
Ideje lenne váltani.
Mondom feleségnek, hogy azért az nincs jól, hogy egyre vonulnak a férfiak a Kossuth-díjért, és ameddig néztem az adást, mindössze két nő részesült benne. Nemde a nők az ország népességének a fele?
Az aránytalanság ekkora mértéke meg nem szúr szemet senkinek?

Szép napon vagyunk túl. Ezen még az se ront lényegében, hogy tegnap óta a számítógépembe bepofátlankodik egy fenyegető felhívás, miszerint 7 vírus (trojan) van a gépemen. Ha a windows -védelmet kattintom, akkor mindenféle szempontból kifogástalannak minősíti a gépet. Ilyen feszültségeket támaszt az internet. Semmiben se különbözik azoktól a konkrét támadásoktól, amelyeket a védelmet felajánló brigatnik követnek el azokkal a kis üzletekkel szemben, akik nem kívánják „szolgáltatásaikat ” igénybe venni, azaz elzárkóznak a követelt havi sáp rendszeres fizetésétől.
Mert hadd tegyem fel a költői kérdést: a vírusok maguktól támadnak, vagy valakik létrehozták őket, hogy vírusirtó programok felajánlásával bevételhez jussanak?
***
Szóval szép napunk adódott négy unokánk és szülei meglátogatása kapcsán. A fogyókúrám kicsit ugyan háttérbe került, de nem adom fel, tovább döfködöm magamba az ozempic-et.
Két napja alávetettem magam egy házi orvosi megjelenésnek is. Problémáim (az ozempic nyavalyás mellékhatásai) megoldásra találtak, és még tenzióm se esett kifogás alá, a doktornő 150/90-t mért. Kölcsönösen meg voltunk vele elégedve.
A tavasz idén kicsit késik.
Pcsabán a nárciszok nyílnak, de a tulipánok még szunnyadnak, a rózsák úgy szintén. A mostanában lehullott eső nagyon kellett a tavaszi vetéseknek, mindenféle növénynek.
És megadá az ég.
***
Nem szívesen olvasom a híreket.
Különösen is rosszul érint, hogy Szíriában és más afrikai országokban is módszeresen irtják a keresztényeket. Hogyan fordulhat ez elő földünk jelen valóságában. Hol vannak a tiltakozások, hol a hatékony ellenintézkedések?
A megoldás továbbra is az a vaskos megállapítás, hogy a szeretet ára az ártatlanok szenvedése?
Azt hiszem, inkább elcsendesülök, mint hogy próbáljam megérteni ezt az igazságot.

    

    

Elmentem a könyvmegállóba. Vittem és hoztam könyveket.  Ezeket hoztam:
Stefan Zweig: Ámok
Csehov: Drámák és elbeszélések
Asszonyaink arca. Antológia
Utóbbiba rendesen beleharaptam. Az egész kötetről még nem alkothatok véleményt, de az eddig olvasott írások jobbára a nők terheit, szorongásait, esendőségét, kihasználását mutatják be. Egy ilyen könyvet az USA-ban nem adnának ki. Ott cél az olvasó feldobása, itt pedig, mintha keserűségbe mártott tollal írnák a novellákat. Nem volt jobb dolguk az íróknak és a szerkesztőknek 1983-ban, amikor a kötet megjelent?
***
A kínai ember számára a zene olyan eszköz, amellyel uralkodni lehet az emberek szívén. Egy kínai mondás szerint amelyik otthonban zene szól, ott szeretet honol atya és fiú között, és ha a közösség zenél, harmónia uralkodik az emberek között... Le Ly Kim kínai költő Kr. e. a hetedik században már ezt írhatta: „Legkedvesebb virágunk az erény. A zene ennek a virágnak az illata.”                                                                (in: Az ember zenéje)
***
Azok a csodálatos brit tudósok
igen viccesek. Mert
brit tudósok megállapították,
- hogy az alvás addig tart, amíg az ember fel nem ébred
- hogy tíz emberből négy … az hat
- hogy ha nem veszel levegőt, akkor meghalsz
- bebizonyították, hogy akinek nincs haja, az kopasz
- kimutatták, hogy akinek nincs ikertestvére, annak már nem is lesz
     - hogy bármerre, bármennyit mész, mindig ott leszel, ahol vagy
      - hogy a mókus farka azért van hátul, mert elöl a mókus van
      - hogy az a nő, akinek súlyfeleslege van, tovább él, mint az a férfi, aki ezt szóvá teszi
     - hogy a teve nem tud háton úszni. (Arab tudósok megfigyelték, hogy nincs is nagyon alkalma rá
     - hogy a galaxis visszafelé olvasva szikszalag. 
 

Szeretem, hogy süt a nap.
De a termőföldek egészen másnak örülnének.
A májusi eső aranyat ér.
A márciusi nem tudom hogy mit ér.
Valaha alighanem elég volt a hólé megolvadása a földek megöntözésére, de idén nem is esett, legalábbis itt és elegendő hó nem esett.  
Na, ezért volna fontos a kiadós eső.
Nekem meg azért, hogy a port letakarítsa az autónkról.
***
A fürtös gyöngyike és a nárcisz összes hagymája megérett lassan arra, hogy cserépmagányukból felszabadítsuk őket, és kiültessük az erkélyládákba.
***
Az összegyűlt száraz zsemlék meg megértek arra, hogy zsemlemorzsává daráljam őket.
A nap egyik alkalmi munkája előállt ilyenformán. Megyek is őrölni, csak még egy szellemességet ide másolok.
Most kaptam, sebtében továbbítom is.  
***
Brit tudósok megállapították, hogy a férfiak esetében a nőzés nem ugyanazt jelenti, mint a nők esetében a hímzés.
Szeretnék olyan okos lenni, mint a brit tudósok, mert mostanában megtáltosodtak.
Minden valamire való dolgot ők állapítanak meg.

Egy régi szójáték szerint a vadász csak guggolt a bokorban, de nem jött semmi…
A balladai homályú kijelentés értelmezését az ismeretlen szerző az olvasóra bízza. A mindennapi poszt megírása olykor hasonlatos a vadásszal előfordult történéssel. Az író csak ül a klaviatúra előtt, de nem jön semmi.
Illetve ami jön, az jórészt közhely. Igaz. De…
Az interneten szidom az internetet, a FB-ot, az okos telót. Igazam van és nem vagyok vele egyedül. Ma hasonló anyagot olvastam a neten, és azt a hírt is, hogy az osztrák iskolákban is tilos a mobilhasználat az órák alatt és a szünetekben egyformán, mert tönkreteszi a gyerekeket. Magamnak is mondom tehát az alábbiakat:
Egy tréfás dal refrénje épp azt a képet mutatja, mint a FB és társai: a káoszt. Így szól.
…petróleum, főzőkanál, liszt meg cukor, szóda,
szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van szórva.
Hát ez az.
A FB-ot, az okos telót nézhetem reggeltől estig, alvás helyett szörfözhetek a neten éjszaka is akár. Olyan, mint a cukros kaja. Minél többet eszek belőle, annál jobban kívánom a folytatást. Egészen a rosszullétig. Nem érdemes nagyon belemerülni. Több a kára, mint a haszna. Társadalmakat atomizál.
*** 
Tegnapelőtt este hallgattam egy öreg slágert. Mintha azt mondanák benne, besamel, besamel, mucsó…
De nem. Utánanéztem. Semmi köze a besamelhez. Spanyol nóta, amelynek a szövege: (csókolj meg, csókolj meg nagyon…)
Bésame,
bésame mucho —
como si fuera esta noche la ultima vez.
Bésame,
bésame mucho —
que tengo miedo a per-derte,
perderte después… 
Érdekes, mert a szöveg előhívja bennünk a dallamot.
Így jártam Adamóval is.
Tombe la neige
Tu ne viendras pas ce soir
Tombe la neige
Et mon coeur s'habille de noir
Ce soyeux cortege
Tout en larmes blanches
L'oiseau sur la branche
Pleure le sortilege…
Ugye, megvan a dallam?

A pajkos gyerekdalnak már csak a refrénjére emlékszem vissza. De hát az is annyira tanulságos, hogy eddig az évtizedek során öt ízben vezettem elő. Ez most a hatodik alkalom. Jó okom van rá. Épp azt a képet mutatja, mint a FB és társai, a káoszt. De hogy valójában miről is emlékezem meg, ide másolom újra, hogy mit is tartalmaz egy rendetlen konyha vagy kamra.
…petróleum, főzőkanál, liszt meg cukor, szóda, szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van szórva.
Hát ez az.
A FB-ot, az okos telót nézhetem reggeltől estig, alvás helyett szörfözhetek a neten éjszaka is akár, csak a  káoszt növeli agyamban. Nem old meg semmit, nincs benne rendszer, olyan, mint a cukros kaja. Minél többet eszek belőle, annál jobban kívánom a folytatást. Egészen a besokallásig. Nem érdemes nagyon belemerülni.
*** 
Tegnapelőtt este hallgatom az öreg slágert. Mintha azt mondanák benne, besamel, besamel, mucsó…
De nem. Utánanéztem. Semmi köze a besamelhez. Spanyol nóta, amelynek a szövege: (csókolj meg, csókolj meg nagyon…)
Bésame,
bésame mucho —
como si fuera esta noche la ultima vez.
Bésame,
bésame mucho —
que tengo miedo a per-derte,
perderte después… 
Érdekes, mert a szöveg előhívja bennünk a dallamot.
Így jártam Adamóval is.
Tombe la neige
Tu ne viendras pas ce soir
Tombe la neige
Et mon coeur s'habille de noir
Ce soyeux cortege
Tout en larmes blanches
L'oiseau sur la branche
Pleure le sortilege…
Ugye, megvan a dallam?

Apám még csak udvarolt, vagy már férjként akart bemutatkozni apósa bátyjának.
Bekopogott a Dél-Alföldön lakó Farkas Pál ajtaján.
A feleségét találta otthon. Az végignézett apámon és így szólt:
- Nincs itthon a ló!
Apám nagyon elképedt ezen az összefüggéstelennek ítélt mondaton, aztán megértette az asszony kijelentését.
A nő idegen, ismeretlen, pantallós urat látott maga előtt, és azt feltételezte róla, hogy hatósági ember, akit a lovuk eredete, az adásvétel papírjai vagy a csoda tudja mije iránt érdeklődik.
És ezzel a mondattal hárította a sose látott ember közeledését, mielőtt még amaz bemutatkozhatott volna.
Lehetett valami kovászos a ló körül, de sose derült ki igazán, hogy mitől tartott Pali felesége.
Mindenesetre a ló csakugyan nem volt otthon. Talán szántottak vele, elbitangolásról nem szól a fáma.  
Hanem végül is jót nevethettek a történteken.
***
Fogyókúrám állása. Mínusz tizenegy kiló, és mintha csak sztrájkolna a természetem, súlyom egy hete nagyjából változatlan. 
Ez nem ad okot önmagában aggodalomra.
Azt hiszem, nem jó a rapid lefogyás, de azért lassan elmozdulhatna a könnyebbedés irányába.
Az ellenkező irány sincs kizárva, ám annál nincs hervasztóbb, mint amikor az ember tapasztalja, amint legjobb erőfeszítései kárba vesznek, és hiábavalónak bizonyulnak.
***
Ildikó nap van! Isten éltessen minden Ildikót!