Mickey webnaplója

Matteo Salvini üzent:
„Aki szavaz, annak mindig igaza van, Orbán leckét adott demokráciából. A Liga ölelést és köszönetet küld barátunknak, Orbán Viktornak, igazi patriótának, és jó munkát kívánunk annak, aki miután több mint húsz évig legszorosabb munkatársai között volt, most megnyerte a választásokat. A baloldal éveken át úgy festette le Brüsszelben Orbánt mint diktátort, autokratát, a jogok és a szabadság fenyegetőjét: az azonban, ahogyan elfogadta az eredményt, tényekkel cáfolja propagandájukat, és ismételten leckét ad nekik demokráciából”.
Szijjártóról is hasonlókat fogalmaznak meg (és egyet is értek velük), miszerint az évszázad legjobb külügyminisztere. A másik oldal nem ilyennek akarja látni, hanem olyannak, akinek a börtönben a helye. Hogy miért? Sose fogják érdemben igazolni.
Hogy miért a legjobb külügyér volt? Pl. mert munkahelyek sokaságát teremtette meg azzal, hogy befektetőket és ipart hozott az országba.
A helyzet mit sem változott évtizedek alatt.
A rám vonatkozó megfigyelési anyagokban olvasom, hogy a harmadik regnumi perre készülő, ellenünk hergelt hatóság (Majdnem tahóságot írtam:)) bevallottan nem talált fogódzót a terhelteken, ezért rendelt el házkutatásokat, s hallgatott ki kisebb sokaságot, hátha beleköthet valamibe. Nem talált semmi ilyesmit. Ezért a tanúk vallomásait, amelyek nem tartalmaztak semmi terhelőt a vádlottakra nézve, úgy értelmezte, hogy megerősítették az igazságszolgáltatást abban, hogy a vádlottak bűnösök. És kész.
Ez volt az ő demokráciájuk. 
A helyzet – mondom – mit sem változott.
De remélem, hogy majd fog…
Alighanem felül kell vizsgálni a demokráciafelfogást.
Egy angol szakíró azt fejtegeti, hogy a közjót helyesen értelmezők lényegesen kevesebben vannak, mint akik nem is konyítanak hozzá. Eme kevesebbség tagjai ugyanúgy egy-egy vokssal rendelkeznek, mint a hozzá nem értők.
Mivel a többség dönt, megvan annak az esélye, hogy rossz döntés születik.
Nem lehet azt demokratikusan eldönteni, hogy kétszer kettő az négy, vagy hat, esetleg hét.
Nem lehet azt  demokratikusan eldönteni, hogy az ember vagy nő vagy férfi, vagy sokkal több nem létezik: hatféle esetleg 72.
Hogy mi a megoldás?
Azok győznek-e, akik hisznek a Teremtőben, vagy azok-e, akik szerint minden relatív, és az az igaz, amit én annak látok és amit igaznak nevezek.
Majd meglátjuk.
 

Mindenkinek hirdeti Jézus:
Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. …akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.
Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen – tudósít ezekről János apostol evangéliuma 10. fejezetében.
Áldjon vagy verjen a sors keze, itt élned és halnod kell – üzeni Vörösmarty.
A szabadság mélyen bennünk van és alig elvehető.
A tenger felszíne háboroghat, tajtékozhat, a mélyben csend és nyugalom honol.
Valahogy így van ez bennünk is.
A „gyökérkönyvtárban” nincs zaklatottság.
Bennünk szól az Úr intése: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Nem úgy adom, ahogy a világa adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”
Valakinek ma a rabbi igazával feleltem, aki a jövőt illetően állította:
Azt tudom, hogy mi lesz, csak azt nem, hogy addig mi lesz.
Éltünk már hidegben és melegben, szűkösen és bővelkedve javakban, mint Pál apostol.
Úgy kell viselkednünk, mint Hannibálnak, aki a hideget és a meleget egyaránt tűrte.
Vagy latinosabban: calorem et frigorem patientia par.  
A csasztuska szerint jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk a biciklon!
Lehet, hogy már itt is van.
Mi meg csak tekerünk, mintha semmi se történt volna.

 

Viktor megmondta:
Felettünk a jó Isten, előttünk az ország, hajrá magyarok! Nem adjuk fel, soha nem adjuk fel!
Döntését, kitartását csak helyeselni tudom.   
Két gondolat megfontolásra. Szent II. János Pál, amikor a református Orbánt kitüntette, azt mondta:  Nem azért kapod, amit tettél, hanem azért, amit tenni fogsz! Prófétikus szavairól nem tudom, megvalósította-e a kitüntetett, vagy ezután fogja tenni. Remélem, hogy még hátra van.
Egy másik gondolat Jézusé, aki többek között ezeket hagyta apostolaira: …Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot. ” – olvassuk a Jn 16,33-ban.
NINCS HÁT VESZVE SEMMI.
***
Korábban is előfordult, hogy a Fidesz veszített. Akkor a Patkószeg versikét ajánlottam figyelmükbe:
Egy szög miatt a patkó elveszett,
a patkó miatt a ló elveszett
a ló miatt a lovas elveszett
a lovas miatt a csata elveszett
a csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
IGEN! MÁSKOR JÓL VERD BE A PATKÓSZEGET!
***
Ma más a helyzet.
A nemzetközi lavinát nem sikerült megállítani, pedig a teljesítmények egyedülállók voltak az elmúlt tizenhat év alatt.
Ma Jézus lamentációja illik ide, amelyet a nagyhéten szoktunk volt énekelni.
Popule meus, quid feci tibi?
Aut in quo contristavi te?
Responde mihi!
illetve:
Parce Domine,
parce populo tuo:
ne in aeternum irascaris nobis.

Voltál már szavazni?  - kérdezi tőled egy szigorú arcú alak.
Ha nem voltál, akkor menj el szavazni.
„Kelj fel párnáidról özvegy Pókainé!” – szólítja fel a költő hősét.
Kelj fel fotelodból, és menj el szavazni, mondom én, aki voltam már válaszani.
Voksomat hiteles emberre és pártjára adtam.
Kövesd példámat, és te is azokra szavazzál, akikre én!
Hiteles emberre, pártra szavazzál, akikre én!
Ma van az irgalmasság vasárnapja.
Kérem a jó Istent, hogy irgalmazzon ennek az országnak, és ne engedje, hogy hiteltelenek nyerjenek.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!  
Hálát is adok a jó Istennek, hogy vége van a rohadtul unalmas és mérhetetlen hosszúságú kampánynak.
Üdítő valóságként értékelem, hogy sose látott tömeg áll sorban az urnák előtt.
Tápászkodik az ország.
Kezdi komolyan venni saját sorsának alakítási kísérletét.
A ringbe álló pártok egybehangzóan hirdetik, hogy SORSDÖNTŐ lesz ez a választás.
Hogyne volna.
Minden valamirevaló sportmérkőzés előtt ugyanezt harangozzák be: Sorsdöntő meccs elé nézünk. Hát hogyne. Repülhet a kapitány, az edző, a játékos, a kapus, ha úgy alakul.
Megjegyzem, néhány sorsdöntő szabad választáson már túl vagyunk.
Sorsunk hol jobbra dőlt, hol balra dőlt, és mi élünk, noha akkor ezek, később meg azok ezt meg ezt csinálták.
Mindenesetre beleöregedtünk abba, hogy hol fel-, hol levitték életnívónkat.
Nevezték ezt magyar pumának, padlógáznak, ilyen-olyan csomagnak.
A tömeg skandálása még a fülemben cseng: Nem hagyjuk, nem hagyjuk, nem hagyjuk…
Vagy egy másik szlogen: „a javunkat akarják, de mi nem hagyjuk”. (hagytuk)
Egy szó, mint száz.
Indulj voksolni, ha még nem tetted, és azokra szavazz, akikre én, „s a haza fényre derűl”. (in: Huszt)

Reggel két könyvet vittem a könyvmegállóba, este kettőt hoztam el onnan. Az egyik egy kellemes vászonkötésű kötet: Erdély öröksége II. Sárkányfogak.  A másik Intelligencia teszt. Alcíme szerint ismerd meg önmagadat. Érdekelt ez az önfelismerési lehetőség. Aztán elolvastam a hátsó borító lapon, hogy a 8 feladatsort egyre rövidebb idő alatt kell megoldani, miközben egyre nehezebbek a feladványok. Hozzáteszi, hogy az értékelést a táblázat segíti. A könyvben nincs táblázat, se időelőírás a feladatokhoz. Ez így pofára esés.
Még szerencse, hogy M-tól is kaptam két könyvet.   Bartók Péter: Apám; ill. 1791. Mozart utolsó éve címűt. Ezekbe bele fogok mélyedni.
***
Most pedig megnézem a kampányzáró műsort a tévében.
Így hát mára ennyit.

Naponta kapom az emaileket az antikvárium.hu ajánlatával. Többek között az olcsó könyvtár egykor 3, 4 ft-ba kerülő könyveit is kínálja megvételre, ha nem is olcsón. Ez a gyenge minőségű paperback-sorozat a szocializmus időszakában volt kapható. Az első időkben az újságosbódék kirakatában kellette magát.
Néhány statisztikai adatot találtam róla:
„Az Olcsó Könyvtár sorozat 1954-től 1991-ig jelent meg. Az első kötetek 1954-től kis alakban (11×15 cm), majd 1967-től nagyobb alakú (11×18 cm) formátumban jelentek meg; 1981-től színes borítóval. A kezdeti kötetenkénti 3-4 forintos árak 1979-ig tartották magukat! Az utolsó könyvek 30-40 forintba kerültek.”
Igen.
Gyermekkoromban sokat álltam villamosmegállókban hegedű- és szolfézsórákra indultomban. (Albertfalva Kitérőtől Móricz Zs. körtérig). Itt is-ott is újságos kioszkok leledzettek. Magam az apró kirakatablakokban szemléltem az olcsó könyvtári felhozatalt. Tetszettek a kötetkék címlapjai a művészi grafikákkal. Érdekelt volna, hogy miféle olvasnivalókat tartalmaznak a könyvek, de nem volt pénzem megvenni őket. Igazából évtizedekkel később, a könyvmegállók jóvoltából kerültek közelebb hozzám. Szívesen olvasgatom őket, mert igénytelen kivitelük ellenére szimpatikusak: könnyen kezelhetők, könnyűek a kötetkék. Nem fárad el az embere keze tartásuktól.
***
Trump írta:
Büszke voltam arra, hogy 2022-ben támogattam Viktort az újraválasztásáért, és megtiszteltetés számomra, hogy ezt most ismét megtehetem…:

MENJETEK EL, ÉS SZAVAZZATOK ORBÁN VIKTORRA. Igazi barát, harcos és GYŐZTES, és teljes mértékben támogatom az újraválasztását Magyarország miniszterelnökeként — ORBÁN VIKTOR SOHA NEM FOGJA cserbenhagyni MAGYARORSZÁG NAGYSZERŰ NÉPÉT. TELJES MÉRTÉKBEN MELLETTE ÁLLOK! DONALD J. TRUMP elnök.
***
Mit lehet ehhez tenni? Ceterum censeo OV újraválasztását!

A Távlatok szerkesztőségének szomszédságában lakott a 2000-es évek elején az akkor már idős Koch Sándor virológus, akit tisztelettel köszöntöttünk, ha arra sétált az utcán. A vele készült Ozsváth Judit interjújából szemezgetek, mely a KerSzó régi-régi számában jelent meg.
„Anyánkat Oppenheimer Mártának hívták, ő kémia-biológia szakos középiskolai tanár lett… Garay Gabriella nevű nagyanyám a szabadságharcos Garay Antal leánya. Ez az Antal, szakmája szerint asztalos könyvet írt a párizsi forradalomról, és élvonalban harcolt az 1848-as magyar szabadságharcban. Én még őrzök tőle régi, Klapka s.k. és Haynau s.k. aláírású plakátokat. Antal dédapámnak a híres költő, Garay János volt a bátyja.”
…
„A virológia oktatását mindig egy vallomással kezdtem. Elmondtam nekik: amikor hatéves lettem és megtanultam írni-olvasni, rájöttem, hogy teljesen hülye vagyok. Elkezdtem hát tanulni, mint az őrült, és körülbelül 75 éves koromra vált számomra nyilvánvalóvá: most már nem csak hiszem, de biztosan tudom is, hogy teljesen hülye vagyok. Ez elég kellemes érzés, mert mindenféle értelmi nagyképűségtől mentesít. A diákokkal együtt próbáltunk hát rájönni a dolgok nyitjára...
Sokszor eszembe jutott Szent-Györgyi Albert, akitől a biokémiát tanultam. Mikor egyik diákja sok képletet irkált a táblára, azt mondta: „Írhat, amit akar, mert én öt képletet ismerek, azt az öt vegyületet, amivel foglalkozom, a többi pillanatnyilag nem érdekel." Ő is irányelveket tanított. Azzal kezdte, hogy feltette a kérdést: „Tudják a hölgyek és az urak, hogy mi is a medikus?" Igyekeztünk értelmesen nézni, mire az öregúr azt mondta: „A medikus egy 20%-os vizes oldat egy bőrstanecliben" ... Ezután kezdte majd kibontani, hogy abban a bőrstanecliben micsoda fantasztikus struktúra van. Így tanította a biokémiát, nem pedig úgy, hogy be kellett biflázni a képleteket, a vegyi folyamatokat és az ilyen marhaságokat. Szemléletet, képet adott, miközben megtanított csodálkozni. .. egy csomó ilyen kitűnő ember tanított engem, hála a jó Istennek! Köztük volt Murier Béla, Hetényi Géza, Jancsó Miklós. Az erdélyi származású Jancsó farmatológia-professzor volt. Sose felejtem el, amikor a Magyar Élettani Társaság éves kongresszusán, előadása közben a nagy plénum előtt egyszer csak így szólt: „Lesz itt nálam valahol egy egér… És kihúzott a zsebéből egy egeret, ott nyilvánosan beoltotta, és mutatott valami kísérletet rajta "
…
„Az, hogy én úgy képen törülök egy nőt, hogy megszédül, majd leteperem őt, nem azt jelenti, hogy szeretem, hanem azt jelenti, hogy brutális erőszakot követek el rajta. Ha szeretek valakit, olyan állapotba tudom őt hozni, amelyikben megérzi: ő nekem rettenetesen fontos, és azt is érzi, hogy mindenét nyugodtan rám bízhatja. Ebben az állapotban ő csodálatosan jól érzi magát, és én is rengeteget nyerek ezen a kapcsolaton. És ha úgy próbálok emberekkel együtt dolgozni, hogy megfélemlítem őket, és szorongás tölti el őket a közelemben, hát az a munka semmit sem ér. És az a kapcsolat, az az „élet" sem. Valóban hiszem, hogy a nemzetet és a világot is az egymásra figyelő szeretetben élő családok mentik meg. Áldás van azon a családon, amelyikben ilyen gondoskodó szeretet uralkodik. Áldás és „élet" van – félelem nincs!”
…
„Sokan félremagyarázták már a történelem folyamán az Úristen szavait, mikor azt mondta Ádámnak, azaz az embernek, hogy hajtsa uralma alá a teremtményeket. Ezek az emberek azt hitték, az Isten azt mondja: „Édes gyermekem, zsákmányold ki pofátlanul a világot!"… Az Úristennek esze ágában sem volt ilyet mondani, mert az Úristen ennél sokkal okosabb. Hanem azt mondta, hogy hatalmat adok neked arra, hogy felelj mindenért és mindenkiért, aki rád van bízva. Amint a királyok, a vezetők is felelnek a rájuk bízott országért és annak minden lakójáért és fűszáláért.”
…
„Soha nem zárkóztam el a diákok elől, sőt, mondtam nekik, akinek kedve van, szívesen látom a lakásomon. Valóságos klubdélutánok voltak nálam. Szívesen jöttek a tanítványok, és jól érezték magukat az otthonomban. Ilonka feleségem pedig boldogan főzte vödörszám a teát, és etette őket zsíros kenyérrel. Mi közben rettentő jókat szórakoztunk együtt. A könyvtáramban sok mindent megkaptunk, ami szóba került. Ők csak ámultak azon, hogy a 15 ezer könyv bármelyikéről pontosan meg tudtam mondani, hol kell keresni. Kérdezték, hogy honnan tudom ezt? Mondtam, onnan, hogy elolvastam, és utána ugyanoda tettem vissza. Pár évfolyam német diákot is tanítottam, őket is meghívtam a lakásomra. Ezen nagyon csodálkoztak, mondták, hogy Németországban egyáltalán nincs ilyesmi, ott a professzor valahol a felhőkben lebeg… Én pedig azt kértem, hogy ne professzor úrnak, hanem Sándor bácsinak szólítsanak. Büszke vagyok rá, hogy a német diákokból négy ember még ma is rendszeresen látogat engem.”
…
„Én folyton mondtam a diákjaimnak, nyissák ki a szemüket, nézzenek körül, mert ez a világ észvesztően gyönyörű. A földből kihajtó fa, a virág önmagában eszméletlen élmény! Ezzel kell foglalkozni, nem mással. Nyugodtan lehet bámulni és csodálkozni, mert az Isten csodálatos dolgokat művelt, és nem a saját szórakoztatására tette, hanem minket tanít vele. Nem uralkodásra, leigázásra tanít, hanem szeretetre. Mert ha nem szeretjük egymást és nem a szeretet vezérli a cselekedeteinket, nincs élet, tessék elhinni, nincs élet! Érvényes ez a tudósokra is. Az ő munkájukat is ez kell hogy jellemezze. Ők sem uralkodhatnak, csak szeretettel szolgálhatnak – és különösen felelősek a rájuk bízottakért. Ha ezt nem így értelmezik, akkor ők sem „élnek", és a tudományuk sem „él"…
Aki természettudománnyal foglalkozik és azt meri mondani magáról, hogy ateista – az hülye. Egyszerűen azért, mert minden lépésnél belebotlik az Úristen tevékenységébe. Az egész koncepció fantasztikus: valaki megteremtette a kezdeti és a peremfeltételeket, és megteremtett egy komplett algoritmust, amitől egy cseresznyényi koncentrált anyagból egy robbanás kapcsán kibontakozik ez az egész elképesztő világegyetem. Valami halálosan precíz harmóniával történik mindez. Nem renddel, mert itt nincs rend, itt harmónia van! A rend és a harmónia két különböző dolog. Voltak olyan pillanatok, amikor kritikus mutációk léptek fel, egészen kicsi valószínűséggel. Például elindult az ember agykérgének a fejlődése. De ahhoz, hogy elindulhasson az agykéreg fejlődése, kellett az első giliszta, amelyik egy ingerlésre érzékeny sejt volt korábban. – Szerintem akkor váltunk mi emberré, amikor az Úristen megengedte, hogy az agyunk olyan komplexitási szintet érjen el, amivel ki tudjuk nyitni szemünket a transzcendencia felé is. És ne azt mondjuk, hogy csak az van, amit látunk, vagy amit megfogunk, hanem igenis tudjuk, hogy amit látunk és megfogunk, azt egy intelligens, személyes Isten produkálta.”
stb, stb.

Tegnapi hír, hogy elhunyt Czigány György. Beszélgetőtársa volt többek között Szent-Györgyi Albertnek, Illyés Gyulának, Ferencsik Jánosnak, Kodály Zoltánnak, Ottlik Gézának, Pilinszky Jánosnak, Solti Györgynek, Dürrenmattnak – olvasom az életrajzában. Ezek híres emberek. Nekem meg szerkesztőbizottsági társam volt. A híres emberek mellett felkért olyan hírtelen embereket is, mint szerénységem. Nem álltam kötélnek, mert nem a csevegés az erősségem, hanem az írás. Így a Bartók rádióban sose nyilvánultam meg. Alighanem így volt ez jó. Rá emlékezve most őt magát idézem meg. 2017-ben keletkezett posztomból puskázok.
Többek között ezt írja: „A kilencvenes években Kiskunhalason forgattunk, zenei tévéműsorunk révén. Üzenték, hogy van a városban egy ismeretlen énekesnő, esetleg énekelne egy Schubert vagy Gounod Ave Mariát. Gondoltam, elfeledett idős hölgy lehet: Hadd szerepeljen megint szegényke! Igent mondtam tehát. A felvétel reggelén készülődtünk. A forgatás, a kapkodás és a tétlen várakozás kettősségében zajlik általában. Itt hamar mellém lépett egy miniszoknyás, csinos lány. Rögtön láttam, hogy ez csak a sminkes lehet. Eddig soha nem láttam: s milyen szép! Kezet fogtunk, rámosolyogtam. – Hol sminkelünk? Csodálkozva nézett. S gyors félfordulattal már a templom magasába. – Azt mondták, próbálunk majd fenn...  Hirtelen megértettem: ő az említett szereplőnk. Gyönyörűen énekelt. De még nem tudta, hogy operaénekes akar-e lenni, vagy marad az atlétikánál?! Világhírű operaénekes lett. Miklósa Erika volt az!” Eddig az idézet.
Még egy epizód. Leon Thereminről írja, hogy orosz tudós, akit elektronikus zeneszerszáma tett híressé. Kémkedni küldik az USA-ba, ott beleszeret egy néger nőbe. De az oroszok hazaviszik, Szibériába, nagy betegen szabadul, kimegy az Egyesült Államokba, ahol hamar meghal. Az ő találmányát használta pl. Illényi Katica.
Czigány Gyuri „tíz mondatot” ír Aelia Sabináról. Szerintem nem csak a végén szedett két sora vers. Minden mondata szabadversmód szárnyaló.
Különösen is tetszett az íróról fogalmazott bökverse: / Egy könyvön száz évig kottlik, / Mégis legjobb írónk Ottlik! /
Most arról kellene mesélnem, hogy hogyan kapcsolódik sorsunk laza szálon egymáshoz. Annak idején keresztapám, nagyon amatőr muzsikus, olykor orgonált egy-egy misén a Krisztinában. Ott, ahol Czigány György is. Lehet, hogy a könyv egyik mondatban nagybátyámat említi. Ki tudja? Második találkozásom alighanem testközeli. Akkor az óbudai Goldbergerben dolgoztam, ahol brigádok közötti vetélkedőt tartottak. Mintha Czigány György vezette volna. Nagyon régen történt ez, a hatvanas évek derekán. Személyiségéből derű és harmónia áradt. Csodálkoztam akkor és ott, hogy ilyen még létezik. De örültem volna, ha valaki megsúgja, hogy egykor munkatársak leszünk.
A harmadik találkozásunk feltehetően akkorra tehető, amikor a Távlatok c. jezsuita lap szerkesztőségi munkájába bekapcsolódott. Ott kiderült, hogy a Zászlónk c. katolikus diáklap indította el a pályáján, miután annak idején megnyert egy pályázatot Szent Gellértről írt munkájával. A történetet megírta a kilencvenes években már és még újra létező Zászlónknak.
Mindent egybe véve ragyogó átnézetet ad egy korszakról, abból az aspektusból, ahonnan ő látta.
Nyugodjék békében ez a sugárzó, mosolygós ember!
PS. Egykori szomszédunk mondta, hogy most indul „kinyermázni”.  Igaza volt Czakó Gábornak: Mindenből lehet a magyarban igét képezni.

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyent megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél előbb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.” (Széchenyi I.)
Hát… igen…
Ha van elég ereje hozzá, a pokol fenekére küldi, de néha túl sok elefánt ólálkodik a bozótban. A törökök pokol fenekére küldése csak 150 év után sikerült, akkor is csak segítséggel.
Ami pedig a nemzetet illeti, silánysága előfordulhat, de hát nemzetet leváltani sem túl egyszerű dolog.
Húsvét lévén megérkezett az Óbudai Harangszó c. periodika. Vagy tíz- ha nem több éve kapom, pedig nem vagyok evangélikus.
Megjött a piaristák csekkje is, pedig évek óta nem fizetem az öregdiákok tagdíját.
Megkaptuk a havi Adoremus c. havi adagiumát, noha sose fizettünk érte.
Még öt nap és választás. A fidesz azt népszerűsíti, hogy a kemény külső körülmények ellenére is mennyi mindenben helyt állt az elmúlt másfél évtizedben. Tegnap tekintélyes listát olvastam a mindenszarizmus jegyében született gyűjteményt. Meglehetősen szórt az istenadta nép véleménye. Hogy mi lesz ebből? Csak a jó Isten tudja. Reménykedjünk.
Immár századszor ismétlem meg a 200 éves kétsorost, ami ma ugyanúgy aktuális, mint keletkezése idején volt. Kodály annak idején megzenésítette, s nem véletlenül. (Ezt írta Szirmai Szirmay Antal 1810-ben Budán):
Magyar magyart rontja. Kár!
Bár több esze volna már!!!  
De úgy látszik, egyelőre nincs.
Egyeseket megveszik kilóra, ketteseket nem tudják megvenni.
Ez okozza a kibékíthetetlen széthúzást.
Legalábbis manapság.
***
Reggel mise alatt tompa dörrenések és enyhe padlórengések közepette vettünk részt misén.
Nem földrengés okozta a zajt és rengést, hanem a szomszédban bontottak egy házat ilyen vehemens módon. Az jutott eszembe, hogy még mindig jobb, mintha a zaj távoli ágyúk zaja volna, s a rengést meg bombázók okoznák.

Befejeztem Sütő András csaknem 400 oldalas könyvét (A lőtt lábú madár nyomában). A könyv teljesebbé tette hangutánzó igéket számba vevő szógyűjteményemet. Jelen állás szerint 1048 szónál tartok, de ez korántsem a végső állapot. Nincsenek itt az igekötős igék, és nincs itt egy névszó sem, amiből igét lehetne képezni. (Czakó Gábor állítja, hogy minden magyar szóból igét lehet faragni. Pl. tocsogó — tocsogózik, aki belemászik a tocsogóba).
Ami pedig a számmisztikába tartozik, Karinthy egytől több százig talált összefüggést az illető számmal összefüggően. Az imént leírt 1048 nekünk attól személyes, hogy a Pók utcai lakótelep 1048-as épületébe költöztünk vagy 37 éve.
Búcsúzóul megidézem a könyvet.
- Berta nénje Ilona lánya elhunyt. „Ő özv. gróf Bánffy Miklós hajdani cselédlányaként hozogatta nekem csodálatos ajándékait Kolozsvárról: Áprily-verset, Tamási-novellát az Erdélyi Helikonban kinyomtatva.”
És még:
- „Csak nem vered szét, Atyám, a világmindenséget!
Azt nem! Az tökéletes! Csillagot még nem láttál szamárrá változni; embert annál többet.”
Biztos van benne még számos idézhető gondolat. Most ezeket kívántam megosztani, és elmondani, hogy Sütő nemcsak a magyar nyelvet szomjazza, hanem számos esetben idézi a Bibliát, vagy utal rá a történésekkel.  
Nyelvezete mezőségi magyar. Gondolkodásmódja a góbékra jellemző. Oda kell figyelni, hogy mikor miféle nyelvi fordulatokkal, sűrítményekkel operál.
Legyen itt most ennyi elég.
***
Tegnap megfürdettem hamis füleimet the Shadows muzsikájában. Szeretek utánanézni a dalok címeinek. Nem volt egyszerű rátalálni, hogy a Nivram c. szám címe miért éppen az? A megoldást a neten találtam: Palindrom név, a Marvin név szándékos, játékos megfordítása. Marvin visszafelé olvasva Nivram. Nem egyedülálló a jelenség. A szerzők szívesen eljátszanak vele. Nemeshegyi Péter Ermi furulyája c. meséjében Ermi az Imre palindromja.
De évődő, aki Ákos helyett soká-t mond.
Irén neve Néri Szt. Fülöpére visszhangzik.
Ugyanígy a Mari - iram páros, a Zénó - ó néz, a Tibor - Robit, a Nóri - irón is palindrom.
Sőt: A Remarque (Remark) írói álnév, a Kramer fordítottja.   
És aki az Öcsit Csiőnek nevezi, az is bandzsítja a nevet.