Mickey webnaplója

Sorsüldözött magyaroknak tegnap este a kedvében járt az időjárás. Öt percig zuhogott az eső, legalábbis Aquincumban. Erős szél fújta ide az esőfelhőket, és ugyanez az erős szél fújta tovább őket. Amit nem tett az időjárás egész nyáron, tegnap villámlott és mennydörgött is, igaz, hogy nem közelről, hanem kissé messzebbről. Hatása mint a fogatlan oroszláné, amelyik még megmutatja…  De már nem az igazi. Nem tart tőle senki. A fotótéma adott, noha kissé unalmas. Este a zuhé csak az utcai lámpa megvilágításában érvényesül. Minduntalan ezt tudom lefotózni. Mentségemre szolgál, hogy idén alig volt rá módom.
Tegnap görögdinnyét lakmároztunk. Örülünk, hogy egyáltalán termett a szárazságban, a sivatagi körülmények között. Aromája a régi, de sokkal rostosabb az előzőek miatt. Erősen kell rágni, hogy megadja magát.
Ha az el Nino úgy akarja, sivataggá válik az egykori Pannon-tenger.
Ha az önös érdekérvényesítők úgy akarják, lesz itt szélkerékpark, csak az a kérdés, hogy honnan fognak hozzá szelet vetni. A viharsaroknak csak a neve olyan, ám Békés vármegyében van.
Még reménykedem, hátha eszébe jut valakinek hatástanulmányt végezni, s az eredmény függvényében a valósághoz igazodó döntést kikényszeríteni.
Mert nincs hervasztóbb látvány, mint a döglött szélkerék.
***
T. azt mutatja, hogy az oktatásügyérnő szerint a pedagógusok örüljnek neki, hogy a tavalyi emelést nem vonják el tőlük. Igaza van. A Tanú c. filmben Virág elvtárs azt magyarázza Pelikánnak, hogy szétlőhetné a heréjét, de nem teszi. Hát persze, mert ő olyan jó ember. Már Lenin elvtárs is ilyen nagylelkű volt néhány pionírral szemben (másokkal meg nem).
***
Azt tanultam, hogy a gödör mélyéről csak felfelé visz az út. A kérdés csupán az, hogy a gödör alján vagyunk-e már, vagy aktív zuhanásba kezdtünk?
***
A politikusoknak azt üzenné Tömörkény parasztja, hogy „csak az igazat, mert odafönt is laknak”.

Sokadik nekiülésre befejeztem Hemingway regényét (A folyón át a fák közé). A történet egy világháborút megjárt amerikai ezredes és egy nála harminc évvel fiatalabb contessa flörtje. Velencében bájolognak. A regényben legalább ötvenszer elhangzik: szeretsz? Szeretlek.
Minőségi ételeket esznek, minőségi italokat isznak. Az ezredes szívére állandóan szedi a tablettákat. Mesél a harcokról a nőnek. Elbúcsúznak. A távozó ezredest infarktus éri útközben az autóban. A második roham elviszi. Ennyi. Csapó.
***
Tegnap tévén néztük a bazilika ünnepi miséjét, és az utána következő körmenetet. Sok ismerős arccal találkoztunk. Némi meglepetésre Áder Jánossal és Semjén Zsolttal, még nagyobb meglepetésre az új kormány számos tagjával is. MP és az államelnök is jelen voltak. Sokan díszelegtek, sokan nézelődtek, volt aki táblát vitt. Olvasom az egyik feliratot: AJAK. Természetesen visszafelé is elolvastam: KAJA. Stimmel: ajak és kaja összetartoznak. Ide sorolható lett volna még Ajka ajka.

***
Este tűzijáték. Volt az is, de még inkább fényjáték (fényfestés). Ezek előtt elég parádés drónalakzatok.
Talán már megírtam, iskolai éveim során nem kedveltem ezt az ünnepet. Azért nem, mert árnyékában ott lappangott az iskolakezdés közeli időpontja. Még tíz nap és vége a vakációnak. Nem volt ellenemre a tanulás, de a vakáció sem, sőt. Ezzel az érzéssel sokan így lehetnek. Pierre-M. annak idején így kajánkodott: Mícáá, hi-hi-háá, mingyá iskolá!!!
***
Közös nyaralásunk óta alig fotóztam. Némi nosztalgiával teszem közzé a felvételek egy részét, emlékezve a közösen töltött napokra.
Az ott fogyasztott palackokat összegyűjtöttük, hogy Domi visszaviszi a busás haszon reményében. De autójuk hazafelé úgy meg volt tömve, hogy sehogy se fért volna el a sok „felfújt lufi”. Átvállaltam a fuvarozást és a visszaváltást is, megjegyezve, hogy a pénzt eltesszük a fiúnak.
Domi: 1900 ft üti a markodat!  

Valamikor írtam már arról, hogy ünnepeink gyászos hangulatban telnek el. Az idegen országból jövőnek is feltűnhet, ha valaki fordítja a dalszövegeinket, hogy miféle pesszimizmus üli a magyar lelket. A Boldogasszony, anyánk szövegében áll, hogy ínséget élünk, mi szegény magyarok, Az Ah hol vagy magyarok kezdetű (Dőry kéziratos, 1763-ból) még tovább megy a szomorkodásban. István királyt szólítja gyászos öltözetben előtte sírván. Ha a 2. vsz-ot is énekelik, az maga a tragédia:
Rólad emlékezve csordulnak könnyei,
búval harmatoznak szomorú mezei,
lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.
Még a tametési énekek se tartalmaznak ilyen negatív kitételeket.
Nem kellene tápászkodni innen?
Istvánt tettei miatt avatták szentté. Nagyot fordított a magyarság értékrendjén, amikor általános érvényűvé tette a tízparancsolat és a szeretetparancs követését. Hosszan sorolhatnánk pozitív érdemeit.
Nem tesszük. Teljesen érthetetlen.
Voltak győztes csatái, fellépett a pogányság ellen. Intelmei csupa máig vállalható értéket sorol. Optimizmusára mutat, hogy az istenszülőnek ajánlotta fel országát.
A mai evangélium a hegyi beszéd végét idézi. Nem véletlenül.
Az okos ember sziklára építi a házát. István király ilyen volt, Az Árpád-ház sziklára épült.
A magyarok történelmük során számos hányattatást éltek meg, és éltek túl. Nem sorolom őket. De emlékeztetek rá, hogy a csetlő-botló polgári kormány méltósággal ünnepelte augusztus 20.-át. Sikerekre mutatott rá, keresztény jelképeket sorakoztatott fel, hatalmas tűzijátékkal tisztelte meg az ünnepet. Sziklára épített. Deklarálta, hogy a jó Isten felettünk, az ország sorsa előttünk. Ezért dolgozunk. Kétségtelen, hogy voltak visszaélések, de a közintézmények falán olvasható volt az Alaptörvény preambuluma, (Nemzeti hitvallás) amely sűríti mindazok eszményeit, akik istenhittel rendelkeznek. Minden sora vállalható, csak szerinte kell(ene) élni.
A mai kabinet homokra épít. Méltóság helyett buli. Ha marad, akkor előbb-utóbb nagy romhalmazzá teszi az országot.
Jelenlegi formájában meghasonlottság jellemző az országra. A konzervatív és a globalista ideológia követői farkasszemet néznek egymással. Nagyon veszélyes állapot ez.
Írva van: a meghasonlott ország nem állhat fenn.

Olyan szerencsénk volt, hogy a helyi fesztivál zajosságával nem kellett találkoznunk. Előbb hazajöttünk.
Olyan szerencsénk volt, hogy a Bp.-i Sziget fesztivál zamárdibeli tartózkodásunk idejére esett. Nem kellett hallgatnunk éjjelenként a basszusok meg-megújuló dübörgését.
Olyan szerencsénk volt, hogy a négy kánikulai napot négy normál nyári meleg nap követte.
A vízzel már kevésbé voltunk szerencsések. Csaknem rekord-alacsonyságú Balatonnal találkoztunk.
A déli parton elfáradásig gyalogolhat az ember a vízbe befelé, mire úszási mélységet ér. De számolni kell a kifelé gyaloglás kilométerével is.
Hát mit mondjak?
Zömmel az ifjabb korosztály kereste fel a strandokat, velem a nyaralóban bolt szerencséjük találkozni.
Mivel mi mentünk elsőként a helyszínre, a bevásárlást ketten oldottuk meg feleséggel. Később engem felváltottak.
A legkisebbekkel játszottam leginkább.
Amikor valahová elutazunk, mindig viszem a kamerát is, mert az élmények útközben és a tett színhelyén valószínűsíthetők leginkább. Domi unoka el- elveszegeti a fényképezőgépemet, és készít egy csomó képet. Biztos, hogy így van, mert rólam is készülnek fotók, és ezek nem szelfik. Én előszeretettel fotózom a társaságot, de csak belső használatra (ilyen világban élünk). Az állatokat és a növényeket, az érdekes képződményeket szívesen kamerázom.
Idén nem találkoztam a mókussal, de a kacsákkal, és a hattyúkkal igen:
„A tóban libasorban kacsáztak a hattyúk.”
Idén egy kimúlt cincért makróztam. És készült fotó arról a fáról, amit almafaként emlegettem tavaly. Kiderült, hogy azon az almafán körte nő év év után.
Hát így valahogy telt a nyolc nap sok-sok beszélgetéssel, együtt kajálásokkal.
Olykor elgondolkoztat: Vajon nem az utolsó közös nyarunk ez a tó partján?
Isten a tudója.
Lehet, hogy mi nem leszünk, és lehet, hogy a tó nem lesz.
Hiszen volt már úgy, hogy nem volt.

Előrebocsátom, hogy én 80 éves vagyok, a Chevrolet Kalos 20 éves.
Ami közös bennünk, hogy kopunk: ő is, én is.
Kopott énem nekiindította a sztrádának a vén kocsit.
Húzott, mint az igavonó.
Téptünk ahogy lehet, olykor úgy is, ahogy nem lehet.
Tartottam tőle, hogy nem bírja az érdi emelkedőt.
Bírta.
Kiröhögte.
Hogy miért írom: téptünk, ahogy nem lehet.
Nem egészen így volt.
Lehetett, csak nem lett volna szabad. 140 km/h, sőt több.
Úgy kellett visszafogni a verdát.
Persze hogy … mérnek.
Amire felfigyeltem, hogy úgy megy, mint egyes vonatok: üt a kereke. Ha gyorsan mész, gyorsan üt, ha lassan, akkor lassan üt. A jelenséget magamban tartottam, és mivel ismereteim szerint meglehetősen viseletesek lettek már a nyári gumik, arra a következtetésre jutottam, hogy legjobb lenne lecserélni, mert októberben vizsgázik, és így nem engedik át a vizsgán. Nyaralásunk közben megosztottam ebbeli tépelődésemet feleségemmel. Egyik bevásárlásuk során nagy szerelőműhelyt fedeztek fel, és készségesen megszervezték, hogy fogadják az autót és hozzanak új gumikészletet a régi helyére. Megtörtént a csere 138 eFt ellenében.
Hazafelé már nem ütött semmi.
Gurultunk, ahogy lehetett. Közepes forgalomban, nagyfokú hőségben.
Rendben meg is érkeztünk Bp.-re, ahol újabb meglepetés várt. Kikeményedett a kuplung, és nehézzé tette a sebességváltást.  Azért tette a dolgát: hazahozott bennünket. Mivel tavaly hasonlót tapasztaltam, nem estem tőle kétségbe, annál is inkább nem, mert amint kihűlt a verda, újra rendesen működött a tengelykapcsoló. Az internet azonban megjegyezte, hogy meghibásodásra utal a jelenség. Majd a szerelőnek megemlítem.
Legyen már tökéletes ez a csaknem oldtimer verda.

Van annak tán két évtizede is, hogy együtt nyaral a bővülgető nagycsalád. A létszám alighanem megállt, s ez így is marad, mígnem valamelyik unoka meg nem házasodik.
Hatan látogattak hozzánk franciák (közülük négynek van magyar állampolgársága), öten MMóvárról, egy fő a Bocskai útról, hatan P.csabáról s mi ketten, víg öregek.
A kezdetet és a véget szívesen feledném, de ha nem lenne, alighanem hiányolnám.
Mire gondolok?
Lakásunk átrendezésére az átmeneti időszakban.
A nyaralás helyszínén való be- illetve kicuccolásra.
A nagy bevásárlásokra.
A többiekkel együtt az utazás fáradalmaira. De hát ezek vele járnak.
Ennek ellentéte is megjelenik. A helyben végezhető munkák iránt nagy az érdeklődés. Egyikünk főz, és ez az egyikünk nem én vagyok. Másikuk sokat segít a főzőnek, az se én vagyok. Fr. vejem kifogyhatatlan az odafigyelésből. Készségességből. Van társasjátékozás, kártyázás, kütyüzés bőven.
Szól a hengeres hangicsálógép (bluetooth hangszóró). Na, tessék, a nevét se tudtam.
Én fotózok és olvasok. Ezek csendes foglalkozások. Szükség szerint segítek tehetségem szerint.  Pl. palacsintasütés ezerrel.
Teszünk a fürdőkád fölé zuhanyakasztót, függönyét eredeti állapotába helyezzük, a napernyő hibás pálcáját javítjuk, a szúnyogok és a darazsak ellen védekezünk. Utóbbiak ellen a fellógatott papírgombolyag hatásos. Azt hiszik, hogy ott már van darázsfészek, s elmennek onnan.
A kánikula ellen egy klíma és öt jól elhelyezett ventilátor állt rendelkezésünkre.
A szárazságon és a tó igen alacsony mivoltán nem tudtunk változtatni. Ha meggondolom, hogy ezelőtt 26 000 évvel még a Balaton se létezett tóként.
Mindent összevéve megint jó volt a találkozás. Mindenki hozta a formáját.
Megbocsátottuk egymásnak, hogy különbözünk egymástól.
Sokat nevettünk, eleget beszélgettünk, mi (nagy)szülők igyekeztünk feledni korunkat.
Ez még többnyire sikerült, máskor meg nem, vagy csak részlegesen.
Sajnálom, hogy mostanában már nem éneklünk.
Úgy látszik, ez egy ilyen kor. 

Hazajöttünk, mert előtte elautóztunk Zamárdiba egy hétre. Könyvet nem vittem magammal. A házban lébvőkbóül választottam egy Gárdonyi kötetet (Merre van odáig?). Olvasása közben rájöttem, hogy sok hangutánzó szóval él. Tízzel gyarapíthattam gyűjteményemet (immár 1070 a számuk). Gárdonyi jelenség a magyar irodalomban sajátos idilljeivel, sajátos humorával, rövid mondataival. Sajátos szóhasználatával. Egyet kiírtam: az öröknyálat Mária cérnájának nevezi. Nagyon élveztem a könyvet.
Egy másikat is kézbe vettem, de rájöttem, hogy korábban már olvastam Grősz érsek Naplóját. A főpap életrajzát Török József neve fémjelzi. Csupán egy mondatát idézem meg. „Szülei gyerekeiket nem kényeztették agyon játékokkal. S ők találékonyságukra hagyatkozva vidáman felfedezték az udvar, a kert, az erdő-mező s a szántóföld titkait.” Bizonyára.
És bizonyára egyszerű és természetes ételeket fogyasztottak, nem tűztek napszemcsit a fejük tetejére, nem dugtak fejhallgatót a fülükbe, nem hot dogon éltek.
Balatonon sok jégkrémet ettünk. Én is. Az jutott eszembe, hogy ha a krém anyagát normál hőmérsékleten kellene meginnom, lehet, hogy kihagynám. Nem kellene.
Sose láttam ilyennek a Balatont. A strandolókat elneveztem vízen járóknak, mert a déli parton a sekély víz bokáig ért, olykor addig se. Kis szigetek emelkedtek a víz fölé. Az Európát sújtó aszály nálunk is jelen volt (van). Tündöklő égen a pörkölő nap. Felhő alig, eső pedig egy csepp se vagy egy hónapja. A rét kisült, a föld igen poros, de hát ezt mindenki tapasztalja. Én is csak azért emlékezem meg róla, mert blogomnak van némi napló jellege.
Volt négy iszonyú meleg napunk (cca. 40 fok) és négy elviselhető napunk, kb. harmincegynéhány fok.
A házat mi uraltuk, de igényt tartottak rá a pókok, a darazsak és a hangyák is. Mi hazajöttünk, s a rovarok ott maradtak. Nem kevés pók éhen döglött kaja hiányában.
A kizsákmányolásról szóló mutogatós mondókával leptek meg a lányunokák.  Ideírom:
Béla vagyok.
Egy nagy gyárban dolgozom.
Egyszer odajött a főnököm,
és azt mondta:
Béla! Te nem dolgozol rendesen!
refr: Nyomd a másik kezeddel is!
2. Béla vagyok.
Egy nagy gyárban dolgozom.
Egyszer odajött a főnököm,
és azt mondta:
Béla! Te nem dolgozol rendesen!
 3. …nyomd a lábaddal is
...
  4. …nyomd a másik lábaddal is
    ...   
5. …nyomd a homlokoddal is
...   
6.  …nyomd a nyelveddel is...  
Nemde így van ez?
Átkozott kapitalisták!!!


  

A mai olvasmány Habakuk prófétától van.
Az utolsó mondatát ragadom ki.
Így szól:
„Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”
Megismétlem: Akinek nem igaz a lelke, az elbukik!
Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözködjék!
Merthogy jobb félni, mint megijedni.
Jobb számolni a következményekkel, mint váratlanul szembesülni velük.
A Biblia tele van hasznos és megfontolandó tanácsokkal, érdekes megállapításokkal.
Én most csak a Prédikátor stílusában teszek néhány megállapítást.
Ideje van a fagynak, és ideje a hőségnek.
Ideje a dagálynak és ideje az apálynak.
Ideje van a napsütésnek és ideje van a holdvilágnak.
Ideje van a bőségnek és ideje a szűkölködésnek.
Ideje van a nyugodt közéletnek, és ideje a bűnözésnek.
Ideje van a biztonságnak, és ideje a káosznak.
Ideje van a bizalomnak és ideje a hiányának.
Ideje van az igaz hitnek, és ideje a hittagadásnak.
Ideje van az ajándékozásnak, és ideje a harácsolásnak.
Ideje a munkának, és ideje a pihenésnek.
Ideje van a tudományosságnak, és ideje a különféle művészeteknek.
Ideje az igazmondásnak, és ideje a hazudozásnak.
Ideje a társaséletnek, és ideje a magánynak.
Ideje a telelésnek, és ideje a nyaralásnak.
Ideje a poszt írásának, és ideje befejezésének.

Kivittem a vásárolni vágyókat a vonatmegállóba. De ha már, a 40 fokos perzselő napsütés ellenére felkerestem (volna) a könyvmegállót. Már csak azért is, mert kifogytam az olvasnivalókból. Odaérve azt hittem, hogy káprázik a szemem a hőgutától. De nem. Viszont egy közismert hasonlósággal szembesültem. Úgy jártam, mint Füles a Micimackóban.
Hogy is?
„…biztos vagy benne, hogy itt állt az az igazi kuckó?
- Hát persze hogy biztos vagyok - mondta Füles."
…
„- Az én kuckóm?! - mondta Füles. - Az én kuckóm itt állt ezen a helyen.”
A hasonlóság onnan van, hogy ahol a könyvmegálló állt, ott most nem áll semmi.
Nyom nélkül elillant.
Elillantották, renoválni vitték, ellopták, szétverték, máshol állították fel? Csupa kérdőjel. A forróság ellenére megpróbáltam sebtében körbe nézni, hátha árnyasabb helyre vitték. De nem találtam sehol.
Így hát hazairamodtam, hogy klimatizált szobámban megírjam irgum-burgum posztomat.
***
Kaptam apák napjára egy feliratos bögrét.
A rávitt szövegből kiderül, hogy én volnék a legjobb édesapa és nagypapa. Gyorsan odaírtam, hogy „és a legszebb”. Ha már nem igaz, legalább kövér legyen a hazugság.
A szöveg igazabb lett volna imigyen: A legjobb, hogy apa és nagypapa lehettem. Hála érte Istennek!
Egyebekben igen alkalmas ez a bögre. 3-3,5 deci folyadék belefér. Hol sör, hol kávé, hol szódavíz.
Jól esik belőle az ivás, kiváltképp a mostani baromi meleg idején.
***
Ha az ember lázas, izzadással próbálja visszatornászni normál állapotát. Nemde így van a tartós hőséggel? Európaszerte a hazug politizálás teszi tönkre a társadalmakat. Nemde ki akarja izzasztani belőlünk a Teremtő?

***
A világon a legtöbben kínaiul beszélnek (1,2 md), aztán így jönnek sorban: arab, hindi, angol... az jutott eszembe, hogy „istenül” vajon hányan beszélnek. Ezen az imádkozók számát érteném, azok számát, akik szót kívánnak érteni Istennel. Talán egyszer bővebben is elidőzöm a témánál.