Mickey webnaplója

Egyre fogy azoknak a száma, akikhez több évtizedes barátság fűz. Egyik nagy veszteség E. volt, akit 1958 óta ismertem, s akivel baráti viszonyban álltam. Ez nem jelentett napi kapcsolatot, de folyamatosan tudtunk egymásról.  Ilyen szorosabb kapcsolatban álltam több mint hatvan év óta Péterrel is, aki tegnap hunyt el templomukban, a mise elején. Összeesett, s ellenállt a szakszerű élesztési eljárásoknak. Gazdag életpályáját nem fogom bemutatni ebben a posztban. Villamosmérnök volt, jó szervező, munkájában kitartó, sokszerű képesítésekkel rendelkező ember, aki több folyóirat gazdája lett, könyvet írt, és még sok egyéb munkában teljesített jelesen. Pl. kántorként működött, pl. hatalmasat alkotott az ifjúságnevelés terén.
Egy zsoltárrészlet feldolgozásának szövegével emlékezem rá:
„Áldjátok az Urat,
áldjátok szent nevét,
kik házában álltok napról napra,
dicsérjétek szüntelenül.

Tárjátok kezeteket
az élő Isten felé;
áldjon meg Péter tégedet az Úr,
ragyogtassa arcát reád.
***
Elgondolom, hogy miféle társaság van odaát.
Elgondolom, hogy a kopásnak kitett testek összes problémája megszűnik.
Elgondolom, hogy a világ történéseit teljességükben látja, aki ott van.
Elgondolom, hogy ki mindenki ismeretségével gazdagodik odaát az ember.
Elgondolom, hogy elgondolhatatlan a dimenziók teljes átalakulása, kiterjedtsége.
Elgondolom, hogy mekkora képtelenség elképzelni a színről színe látás valóságát.
Mekkora fellélegzés lehet az!

Változó lelkesedéssel olvasom a Somogyi Győzőről szóló monográfiát. Egy festő életének lényeges momentumai azok a szakaszok, amelyek által egyre inkább elénk tárul művészetének kiteljesedése, hangjának egyedisége és értékei. Érdekes módon mégis inkább az olykor igen karakteres megállapításokkal bővelkedő lábjegyzetek kötik le figyelmemet.
- Temesvári Péter meglátogatta. Barátság alakult ki közöttük, amelynek egyik alapja a hasonló történelemszemlélet volt. Az orvos-műgyűjtő Somogyi hatására visszatért katolikus vallása gyakorlásához, amely gyermekkorát meghatározta, ám amelytől később eltávolodott.  184. o.
- A liberális filozófusokkal folytatott vitái légkörét jól érzékelteti az a történet, amely a művész egyik kiadatlan visszaemlékezésében szerepel. Eszerint 1983-ban egy alkalommal az MTA épületének Duna-parti sarkánál beszélgetett Kis Jánossal és Bence Györggyel, akik titokzatosan azt mondták neki, hogy céljuk a polgári demokrácia megteremtése. Somogyi erre döbbenten válaszolt: A polgári demokrácia egyenlő a kapitalizmussal, az pedig a kommunizmusnak nem alternatívája, hanem szülőanyja, és minden máz ellenére még embertelenebb annál. A sátánnal szemben Istenhez kell fordulni, a valláshoz, a hithez kell visszatalálni, nem egyik ateizmusból a másikba esni – mondta. Türelmesen végighallgatták, egymásra néztek, de nem szóltak semmit. Somogyi ezt ekkor, ha nem is az egyetértés, de a megfontolás jelének tekintette. Később ráébredt, hogy inkább elmebetegnek tarthatták, akire nem érdemes időt vesztegetni. 182. o.
- 1980-ban – távollétévben, kérés nélkül – bevezették műtermébe a telefont, ami egyértelműen lehallgatási szándékkal történt. „Tudtam, hogy lehallgató van benne, és mindazt, ami a műteremben elhangzik, a rendőrség felveszi. De fütyültem rá. Örültem a telefonnak, mert Márkot bármikor felhívhattam és ő is engem.” 183. o.
- Amikor Salföldön megismerkedtem a vidékkel, kinyílt a szemem, és felismertem, hogy először a saját környezetemet kell megfelelő esztétikai szintre hozni. Ebben feleségem, Dalma járt az élen. Ő volt az, aki először kimeszelte és rendbe tette az 1975-ben megvásárolt és az első években igazi hippiszállásként működött salföldi parasztházat. Utána hozzáláttunk a kerthez, az állatokhoz. Ezt megerősítette az 1980-ban tett görögországi utazásunk… Ha ezt meg lehet csinálni Görögországban, akkor itthon is meg lehet csinálni. Salföldön is megél a szamár, itt is van fehér fal, kopár szikla, füge, meg szőlő. Vettük a csacsikat, a kecskéket, tehát egy kicsit görög hatásra fedeztem fel a magyar mediterráneumot. 130-131. o.
Ugye érdemes a lábjegyzetek olvasására is időt szentelni.
Megéri.

Az ember szívesebben olvas olyasmit, amihez köze van vagy volt. Könnyebb az ismerkedés a szituációval, ha ismerős nevek környezik a cselekményeket. Így van ez azokkal a helyekkel is, amelyekben a történések alakulnak. Somogyi Győző monográfiája ilyen barátságos kötet a következők miatt: Bár a festővel nem találkoztam személyesen, a magyar huszárokról szóló képeskönyvével igen. A Badacsony álomszépségű képével igen. A Balaton-felvidék egyes helységeivel igen, a Hegyestűvel, a pálosszerzetes romokkal, Szentbékkálával, Salfölddel, Ábrahámheggyel, B.-Lábdiheggyel, Szigligettel, Csobánccal, a Várheggyel, a kőtengerrel stb, stb. igen.
Sorolom azokat a neveket, amelyek általam többé-kevésbé ismertek, és a kötetvégi személynévtár abc-rendben hozza őket. Sokkal több embert ismerek, csak szemezgettem közülük néhányat: Bencze György, Csontos János, Endreffy Zoltán, Erdélyi Zsuzsanna, Gross Arnold, Jelenits István, Kisberk Imre, Kobzos Kis Tamás, Kuklay Antal, Lékai László, Makovecz Imre, Márfi Gyula, Nemeskürty István, Pilinszky János, Sebestyén Márta, Vadas József, Vanyó László. Sokan már nem élnek közülük.
Szerettem volna további nevekkel is találkozni, de alighanem ők nem álltak kapcsolatban Somogyi Győzővel. Elek Istvánra, Váli Dezsőre, Kárpáti Sándorra gondolok, de hihetőleg sokkal népesebb az a tábor, akikre nem hullott reflektorfény.
Így is igen terjedelmes ez a szépséges monográfia.       
***
A mai napra rendelt három szózat-játék megoldva:
SZIMPI
LÁRMA
MÁKONY a megoldás.
A Szimpi nem is volt olyan egyszerű.
***
Tetszik a Tücsi megosztotta felsorolás, hogy kik miféle dolgokkal járultak hozzá a házibulihoz.
Reggel az üzletben szembejöttek velem még a következők: Dörmi rágcsát hozott, Riska tejet a kávéhoz, Raffaello kókuszosat. Hófehérke igazoltan távol, de fogkrémet küldött a gyerekeknek, ipam és napam pedig sört kínált.

Van, aki alig várja, hogy leessen a hó.
Mert olyankor lehalkul az élet.
Csendben közlekednek az autók, csendben siklik a szán, fehérbe burkolódzik a szürkeség, védőpaplanként borul a vetésre, óvja, hogy el ne fagyjon.
Lehet hógolyózni, hóembert építeni, értelmet kap a síszünet. Nem kell mesterséges havat fújni a sípályákra. Mindezen jótéteményi ingyenesek.
Van, akit zavar a hóesés, mert síkossá válnak az utak, megcsúsznak rajta a gépkocsik, mehet ismételten havat lapátolni a háza előtti járdán, muszáj csizmát húzni, óvatosan kell járkálni, mert könnyen combnyaktörés a vége.
Aki várja a havazást, annak komoly keserűséget jelent, ha elmarad a tél attribútuma, a szép fehér hó, el a hóesésben való gyönyörködés, az esetleg zaklatásszámba menően durva hógolyózás, el az autók csúszkálása a bizonytalan halmazállapotú matérián.
Aki pedig nem várja a havazást, annak nyugalomban telnek a napjai. Nem kell elővenni a hólapátot, nem kell hóláncot tenni a kocsira, nem kell e tetőt megszabadítani a félméteres hótól, időben odaér tömegközlekedve ahová igyekszik. Nincs sok baleset miatti dugó a sztrádákon.
Tehát akár esik, akár nem, lesz, aki örül, és lesz aki bánkódik.
Néhány mufurc alak pedig mindkét esetben morog, ha másért nem, mert nem szidhatja az időjárást a havazás miatt, ha nem esik a hó, vagy éppen fordítva.
***
A közelmúltban az üzletközpontban T. meglátott egy komfortos kinézetű forgószéket, beleült és dicsérte, hogy az milyen kényelmes. Invitált engem is, hogy üljek bele, győződjek meg róla, hogy tényleg kellemes a benne való ücsörgés. Hárítottam az ajánlatot azzal, hogy a meglévő kevésbé komfortos széken is túl sokat ülök. Nem szeretném ezt még tetézni, sőt. Minél kellemetlenebb az ülés, annál hamarabb állok fel a székről. Nem vágyom kényelmes forgófotelre.
***
Ceterum censeo újra való megfogalmazását: Ezek sose jönnek!

Idő akkor keletkezett, amikor az anyag, mely teret alkot és mozog. Tér és idő összetartoznak.
Az idő előtt nem volt idő?
Időtlenség volt, az Isten örökkévalósága.
Amikor azon gondolkoztam, hogy mi legyen az év első napjának a témája, az időt választottam.
Az évkezdéshez jól illik Szent János evangelista prológusa. Ide másolom.
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
…Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.
Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be…”
Most, az évkezdetben néhány pukkancs eldurrantása hirdette a 2025. év átlendülését a 2026.-ba. A környéken sok a kutya. A kutyások és a rájuk tekintettel lévő kutyátlanok tettek róla, hogy a jószágok nem őrüljenek meg a műcsatazajtól.
***
Nem cseréltettem le az autógumikat télire, mondván, hogy a sokéves tapasztalat szerint alig van hó a szezonban, és hideg se nagyon. Eddig így is volt, de aztán fordult a helyzet. Szilveszterkor tekintélyesnek mondható hó esett, újév hajnalán is folytatódott a hóhullás, és még nincs vége. További havazás várható. Ennek megfelelően lassacskán autóztunk misére, hogy bele ne csússzak az egyéb járművekbe. Eddig jeles. Napközben olvadásnak indul a leesett hótömeg, de hihetőleg nem tud teljesen megsemmisülni ettől a hótakaró.
Mindegy.
Majd csak túlleszünk rajta.
***
Ma többszörös ünnep van. Pl. Mária, Isten anyja….és nem havas Boldogasszony, noha havazott.
Gyerekkoromba visz vissza a misén elhangzó két népének.
1. Szép kelet, szép nap, nincs benned homály, mert az örök nap benned a király.
Új esztendőben, új szívekkel, dicsérünk, Jézus énekekkel.
2. Ó, szép Jézus! Ez új esztendőben légy híveidben. Ó, Mária esedezzél értünk, édes reményünk.
Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében.
Az énekek ezek voltak, De hol volt akkor padlófűtés, egyáltalán valamilyen fűtés?!
Igen hideg tudott lenni a templom. Épp csak a szél nem fújt benne. Emlékszem ilyen templomlátogatásra. Anyánk kötött kesztyűt húzott elő jószagú birkabőr ridiküléből, és abban vészelte át a nagy hideget.
Rég volt emlékezetes maradt.
***
Átcseréltük a fali naptárt. T. átvezette az újba a jeles családi napokat. Meg novemberre, hogy el ne felejtsek távkonzultációt kérni Eliquis vérhígítóm engedélyének megújítására.
Az orvosomnak ezt meg is ígértem, hozzátéve, ha egyáltalán megérem.
Ja, kérem: nyolcvan felé már minden előfordulhat.
  

Loyolai Szent Ignác megmondta. Vajon mi teljesült ebből idén?
Vezérelv és alapigazság
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.

Minden egyéb a föld színén
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt a cél elérésében,
amire teremtve van.

Ebből következik, hogy
az embernek ezeket
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segítik,
és annyira kell megválnia tőlük,
amennyire akadályozzák abban.

Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
minden teremtménnyel szemben,
ami szabad akaratunk döntésére van bízva
és nincs neki megtiltva.

Ugyanannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk
inkább az egészséget, mint a betegséget,
a gazdagságot, mint a szegénységet,
a tiszteletet, mint a gyalázatot,
a hosszú életet, mint a rövidet,
és következetesen így minden másban;
egyedül
azt kívánva és választva,
ami jobban elvezet bennünket a célba
amire teremtve vagyunk.
(Lelkigyakorlatok)
Élünk hibázva, botladozva, jóra törekedve. Mindenesetre ideje hálát adni mindenért, ami csak bennünket ért ez ó esztendőben.

Te Deum 
Téged Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismerünk.
Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok,
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártír seregek magasztalnak Tégedet.
Vall tégedet világszerte Szentegyházad ezerszerte,
Ó Atyánk, Téged mérhetetlen nagy fölséged,
S azt ki hozzánk tőled jött le, Atya igaz Egyszülöttje,
És áldjuk Veled vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, Mennyországot megnyitottad,
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged,
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, mi Megváltónk, maradj vélünk,
Szenteidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe.
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged.
Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald.
Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket.
Irgalmazz Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas,
Kegyes szemed legyen rajtunk; tebenned van bizodalmunk.
Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!
BÚÉK!!!

Az inflexiós pont az a hely, ahol a görbe megváltoztatja görbülete irányát: átmegy homorúból (konkáv) domborúba (konvex), vagy fordítva. A görbe ezen a ponton „törik”.
Ilyen pontja van pl. a sinusgörbének is.  
Átvitt értelemben pedig igen életszerű jelenség hasonlít az előző jelenségre. Az ember elismertsége egy ideig él, majd előfordul, hogy ellenkezőjébe csap. Az elismertség és megvetettség határa, amikor egyik állapotból átmegy a másikba, ez lehet az megítélés inflexiós pontja.
Nézzünk néhány példát.
Jézust egyre nagyobb tömeg követi. Felfedezik, hogy nem úgy tanít, mint a farizeusok és az írástudók, hanem mint akinek hatalma van. Felismerik benne a Messiást. A jeruzsálemi bevonulás alkalmával jön el a változás. Egyesek nem ünnepelnek az ünneplőkkel, megvonják tőle a hódolatot, próbálják ellehetetleníteni. Nagycsütörtök éjjel még hasra esnek az elfogására kirendeltek, de már megkötözve elhurcolják az éj leple alatt. Kihallgatásakor már megütik, leköpik, szidalmazzák, el addig, hogy halálát kívánják. Lélektana van ennek az átfordulásnak. A csodatévő előtt leborulnak, eszméit kiválónak ítélik, sokáig senki sem mer nyíltan lázadni ellene. Tekintélye van Jézusnak. Attól kezdve, hogy a főpap elítéli, felbátorodnak az ellenséges hangok. Az immár áldozattá lévő személyt nem tilos szidni, akár ütlegelni is. Hogy éli meg ezt maga az áldozat? Korábbi tekintélye odavész pillanatok alatt. Dicsőségesből megvetett semmirekellővé alázzák.
Más példák is akadnak bőven.
Művész nagy sikerekkel a múltjában… és a jelenében is, amikor kiderül, hogy pedofil. Korábbi munkássága romokká omlik, tekintélye odavész, karrierjének csúfos vége szakad.  
Vezér, aki hódít, akinek szavára tízezrek lelkesülnek, aki győzelemre viszi seregét egy darabig, majd erős ellenállásra talál és megbukik.
Sportoló, aki fellengzős kijelentéseket tesz, győzelmet győzelemre halmoz, aztán valaki addig elemzi, ameddig rá nem érez amannak Achilles-sarkára. Megtörik a győzelmi sorozat, akár a karrier végét is jelentve.
Politikus, aki a helyzet magaslatán áll, mígnem eredménnyel bevádolják sikkasztással gyanúsítva.  A bíróság börtönre ítéli. Oda a tekintély, oda az elismertség, oda a becsület.
Persze fordítva is előfordul a megítélés előjele, a kedvező fordulat.
Amikor kiderül, hogy a koldus valójában milliomos,
amikor a látszólag senki elmebeli teljesítményével sarokba szorítja a valaminek látszókat.
Petőfi, aki túljár a kevély Kereki eszén. Stb…

Végére érvén a K. dosszié c. interjúkötetnek, két gondolatát szeretném még megidézni, hátha másokat is érdekel. Egy kérdésre válaszolva Kertész a következőket mondja: „Semmire sem születünk, de ha sikerül elég soká életben maradnunk, végül nem kerülhetjük el, hogy valamivé ne váljunk.” i. m. 172. o.
Ez bizony igaz. Elég arra gondolni, hogy léte fenntartáshoz szükséges alapvető feltételeken kívül egy csecsemő a világon semmihez se ért, nincs tudatánál, s elképesztő sebességgel tölti fel agának gyökérkönyvtárát mindenféle őt ért ingerekkel. Mosollyal sírtással, zenével, nyelvvel stb. Még minden lehet, de nem lesz minden, csupán egy valaki. Jó esetben azzá válik, amire teremtve van. Hivatása, küldetése fokozatosan tudatosul benne. Ösztönei támogatják az önkifejezés sikerességében. Teológusok szokták emlegetni, hogy a gyerek Jézusban is csak fokozatokban érlelődött meg a szívbe markoló megvilágosodás, hogy ő a Messiás. Vö. a 12 éves Krisztusra a templomban találtak rá szülei három napos keresés után, mire ő így reagált: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Az ember többféle tehetségcsírával rendelkezik. Nagyon szomorú, ha nem sikerül vagy – csak nagyon későn – szembesülnie azzal, hogy mire is lett volna teremtve.
A másik gondolata a 180. oldalról való: „A diktatúrában élő állampolgár, aki nincs éppen börtönben, szabadságolt rab csupán. Ehhez képest maga az ügy, a »per«, aminek az ürügyén fogva tartják, minden esetben mellékes anekdota.” Tapasztaltuk pl. a regnumi perek alkalmával.
***
A gondolat súlyos. Oldására néhány „ötéves” viccet Írok ide. (Öt évet lehetett kapni értük.)
A mozihíradóban a filmvásznon megjelenik a búzakalászokat morzsolgató Rákosi. Mindenki feláll és kitartóan tapsol egy kövér kopasz embert (Rákosi) kivéve.  A többiek kiabálnak: Tapsolj, kopasz te is,  mert elvisz az ávó!
***
A forradalom után lecsukott ember öt év elteltével találkozik barátjával.
Az kérdezi tőle: - Mit csináltál, hogy öt évre lecsuktak.
- Semmit – felelte a másik.
- Nana, semmiért csak három évet sóztak a nyakunkba.
***
De az nem vicc, hogy a tapsolást sokáig nem merték abbahagyni az emberek. Féltek tőle, hogy aki idő előtt hagyja abba, azt kiszúrják, és meghurcolják. Inkább tapsoltak és tapsoltak.
(Én az ötvenes években voltam kisgyerek.)

Nem is tudom, mivel kezdjem. Mint már írtam, olvasom Kertész Imre K. dosszié c. kötetét. Sok minden információja között megragadott egy fura mondata tanárjairól nyilatkozva: „Az egyetlen nyilasérzelmű ember egy Csorba nevezetű tornatanár volt”. 60. o.
Majd másról értekezik.    
A 79. o.-on újra belebotlok e névbe a leventemozgalom kapcsán:
„Hetente egyszer fel kellett sorakozni az iskolaudvaron a már említett Csorba tornatanár felügyelete alatt…. ún. bevezető oktatást kaptuk.
Mint írja, „megengedem, hogy még talán Csorba tornatanár sem volt teljesen tisztában a valósággal…. Csorba tornatanár ilyenkor valamilyen tiszti sapkában feszített. Kiegészítő előképzős szakasz, ordította, sorakozó!...”
És még mindig nincs vége.
A 103. lapon olvasom: 1945. szeptember, Barcsay utca:
„…reszkető bajusszal, rémült arccal Csorba tornatanár szaladt a körút felé, sarkában egy csoport diák, az élükön a »bandavezér« az öklét rázva üvöltötte: »rohadt nyilas, hát vissza mertél jönni tanárnak az iskolába«”.
A címbeli Csoresz (Csorba Ernő) meglehet, hogy ugyanaz a tanár, akiről a könyvben szó esik?
A Telepes utcai általános iskolában egy öregember tornáztatott bennünket. A Csoresz. Kezet csókolt a fiatalabb tanárnőnek, 56-ban egy németórán helyettesített, a gótbetűket ábrázolta a táblán.
Tornatanárként a vívó szakkört vezette, és minden év rendezvényén előadatta velük Cyrano orrmonológját Rostand drámából.   
Mint tornatanár elég türelmetlen volt. Valaki elnevezte őt szőröstalpú indiánnak. A név ráragadt. Egy alakalommal teljes tornafelszerelésben vártuk jövetelét tornaórára, amikor valaki elordította magát, Jön a szőröstalpú indián.
Meghallotta.
A tornasor elejére ment. Megkérdezte az első gyereket: Te honnan hallottad? Mire ő természetesen azt felelte, hogy hátulról. Mondanom se kell, hogy mindenki azt vallotta, hogy hátulról. Az utolsó gyereket aztán fölpofozta. Alighanem igaztalanul.
Koránál fogva lehetett ő a könyvbeli szereplő. Persze ez csak feltételezés, ami vagy igaz, vagy sem.
A névazonosság ébresztette fel bennem a régi-régi emléket.

Kora reggel van, fülemben az este hallgatott karácsonyi miséből az altató.
Elég bizarr altató dallal ébredni.
Pedig az ébredés sikerült. Sikerült a háromféle szójátékot összerakni, a puzzle 104 elemét is.
Én Istenem, jó Istenem, kinyitottam már a szemem…
Indul a nap. Elég hideg van, ez arra utal, hogy megint fényes nappal elé nézünk.  
Vár rám a rejtvényfüzet, olaszmódra,
vár rám Kertész Imre interjú kötete: a K. dosszié.
Vár a háromkilós Somogyi Győző monográfia.
Vár ránk egy délutáni vendégeskedés.
Ma már nyitnak a boltok.
Ma még nincs parkolási díj.
Most még nem tudom, autózzunk-e vagy tömegközlekedjünk, amit úgy szoktam elővezetni, hogy gyalog menjünk.
***
Tegnap Lackfi kétsorosára válaszoltam másik kétsorossal.   
Most VD tevékenységét illetem egy kétsorossal:
Váli Dezső plakátjára
Amerre jár, arra mű terem:
Műterem.
***
A tegnapi fény-árnyék lövöldözés képeiből rakok még néhányat a FB-ra.