Mickey webnaplója

Ma itt hagyom a hazai politikát, és egy kuriózumot hozok ide, egy országocskát, a harmadik legkisebbet a Vatikán és Nauru után.
Neve a polinéziai atoll-szigetnek: Tuvalu, amely államformáját tekintve parlamentális monarchia, élén III. Károly a tuvaluiak (angol) királya.
Hivatalos nyelve a tuvalui.
Területe mindössze 26 km2.
Lakossága kb. 11 000 fő.
Fővárosa is van: Funafuti.
Termelnek sört, kiviteli cikkük a kókuszdió, repterük is van.
Nem is ez az érdekes a liliputi országról, hanem az a tény, hogy az óceánok vízszintjének emelkedése a szigetet létében veszélyezteti. A sziget alighanem víz alá fog kerülni, és mint ilyen megszűnik emberi lakhelyként működni. Már most is évente 200 ember nyerheti el, ha szerencsés az ausztrál állampolgárságot. De hát, ha ilyen ütemű az elvándorlás, akkor az ötven évig tartana. Nem biztos, hogy a sziget addig fennmarad.
Lakossága polinéz és kis számban mikronéz. Még kevesebb számban tongai.
Nem is olyan régen foglalkoztam az egyes kultúrák elhalásának a kérdésével. A kis népek számolhatnak vele, hogy mind nyelvük, mind hagyományaik, vallási nézeteik, zenéjük, irodalmuk (amennyiben van) velük pusztulnak. Az egyetemes emberiség szegényedik a folyamat során.
Az okok között tán fel sem soroltam a tengerek térhódítását, noha konkrét ez a fenyegetés.
Így múlik el a világ dicsősége?
A kultúrák is efemerek?
A nemzetek önreflexiója is törékeny?
Népek mennek a lecsóba?
Velük együtt minden, ami identitásukhoz tartozott.

Elmúlt a pride, és még élünk.
A tévében mutatott képek leginkább a bibliai Szodomára és Gomorrára emlékeztették a nézőket.
Lám, Isten nem bocsátott villámot az erkölcsöket froclizó sokaságra, (csakúgy mint egykor a szamáriai falui lakói), ők is megúszták szárazon. Igaz, az is írva van, hogy a mennyei Atya egyaránt fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek. (Mt 5.45)
Ezúttal nem csapott le kénköves mennyikő sem a hatalmas tolongó sokaságra.
A megmondó emberek egyik fele biztosra veszi, hogy ez a dempnstráció az ellenzék malmára hajtja a vizet, a másik fele pedig azt, hogy a kormányzópártok malmára.
Nem akarok közöttük igazságot tenni.
Majd a parlamenti választások idején kiderül, hogy ki nyert az ügyön.
A citizen go az ima erejével protestált a pride ellen, a Mi Hazánk meg a Szabadság-híd eltorlaszolásával.
Novák Előd úgy nyilatkozott, hogy nagyobb szigorúságot várt volna el a rendőrségtől.
A tévé szerint a műegyetem előtt ért véget este 8-kor a szemérmetlen demonstráció. (Reményeim szerint örökre.)
A ferde hajlamok nem arra valók, hogy közszemlére tegyék őket.
Arra jutottam, ha egy ember hiányos öltözetben mutatkozik közterületen, van rá esélye, hogy a rend őrei nem hagyják kibontakozni.
És ha tömegesen teszik?
(Megjegyzem még, hogy a végzett felmérések szerint a lakosság nagyobb része ellenzi a pride megrendezését.)
Viszont elakadt bennem az a hír, hogy a Velencei tó mellett a bicikliseket ellenőrzik a rendőrök tüzetesen átvizsgálva felszereltségüket.
Ez volna hát a legfontosabb?
Kétlem.
Pride ide, pride oda többet nem kívánok eme szégyentelen eseménnyel foglalkozni.

 
  

Mi tagadás, láttam már szebbet.
Polgárpukkasztás? Az is.
Ellenszegülés? Az is.
Majd mi megmutatjuk! Az is.
Polgári engedetlenség? Az is.
A hatalom froclizása? Az is.
A társadalom egyik fele forradalmi lendülettel és lelkülettel harcol érte.
Sokuknak mindegy is, hogy mi a téma, csak az akaratuk érvényesüljön.
Mások meg azért imádkoznak, hogy tűnjön el ez a magamutogatós bizarr társaság.
A rendőrség reakciójára leszek kíváncsi.
Vajon megakadályozzák-e, hogy küldföldről küldött provokátorok belépjenek az országba?
Vajon önmérsékletet gyakorolnak-e az okos enged, szamár szenved elv alapján?
Vajon hol van az abszurd megmozdulásoknak a vége?
Lemennek-e kutyába a különcségüket hangsúlyozandó emberek?
Vajon van-e a hülyeségnek határa?
Remélem, a naturisták nem kívánnak natúrbüszkeség címén felvonulni.

Napi írásaim között feltűnően sokat szerepel az aktuális időjárási helyzet.
Meteoropata volnék, vagy témaszegénység okozza e gyakoriságot?
Alighanem egyik se.
Talán inkább az, hogy a korábbi évtizedekkel szemben gyakran tartogat meglepetéseket az időjárás.
Általánosságban kezd elsivatagosodni az ország, ha meg eső esik, az sokszor rázúdul a földekre.
Mindent összevéve nemcsak kiszámíthatatlan, amennyiben a forróság rendre rekordokat dönt, télen alig havazik.
Ma hajnali 3.45’-t mutatott az óra, amikor villámlásra ébredtünk.
A tegnapi forróság után jólesően vettük tudomásul a változást.
Az égbolton vízszintes villámok szaladoztak cifra, rapszodikus rajzolatokat villantva az égbolton.
Valamicske eső is esett, lehetett volna több.
De még van remény.
Egyelőre felhős az ég.
Bármikor eleredhet az eső, csak legyen valaki, aki megcsiklandozza a felhők hasát.
A vetésekre nagyon ráférne az égi áldás.
***
Olajozott istennyila.
Azt hittem, a kifejezés angol eredetű, hiszen egy film címe magyar fordításban.
Csakhogy az eredeti   Greased Lightning, zsírozott villám. 
A hozzáértők tudni vélik hogy  a magyarban létezik ez az olajozott istennyila kifejezés.
Van ebben valami lappangó humor.
Az istennyilát emlegeti a szentírás is, amikor a Boanergész [mennydörgés] fiainak nevezett tanítványok egy szamariai faluban az elvetélt szálláskeresést követően azt tanácsolják Jézusnak, hogy küldje a rájuk az istennyilát.
Érdekes elképzelni azt, hogy a villám sebessége mekkora lehetne, ha még meg is olajoznák.   

Blogomat toldom egy mai poszttal.
Anyám, ha ránk nem tartozó dolgokkal bombáztuk, rövid úton helyre tett bennünket: „Törődjetek a ti dolgotokkal!” És igaza volt. Ma ennek analógiáját olvasom az Ursula kontra Viktor vélemény megfogalmazásában. Ursula a bp.-i pride mellett kardoskodott, Viktor nem hagyta szó nélkül, kb. ezt fogalmazta meg: Elnök Asszony! kérem az EB-t, hogy ne avatkozzon a tagállamok rendvédelmi ügyeibe, amiben nem illetékes. A bizottság összpontosítsa erőfeszítéseit, ahol hatásköre van, és ahol súlyos hibákat követett el, energiaválság kezelése, a versenyképesség hanyatlása. Röviden törődjön a saját dolgával! van ott mit javítani.
2 280 ezren küldték szavazatukat a magyarok Ukrajna EU csatlakozást illetően. A voksolás eredménye OV zsebében lapul. Ma kiteríti kártyáit ez ügyben. egyelőre nem ismert a százalékos megoszlás.
***
Szabó Feri (†) egykor arra biztatott, hogy a képeim mellé írjak verseket. A dolog nehezebb, mint gondoltam. A megoldása talán a fordítottja: Verseimhez applikálni képeket. Kb. 100 000 fotóból választhatok. Igaz, hogy a portrék kiesnek a választható képek közül. Még meggondolom a dolgot.
***
Ma tervezi a délutáni órákban a magyar űrhajóst is szállító kapszula dokkolását az űrállomáshoz, hogy elkezdje kutatásait a négy űrhajós. A legfontosabb megállapításaikat ránézésre megküldhetik a Föld lakóinak. A kékbolygó az űrből egységes és szép. Teljesen fölösleges, hogy az emberek összevissza rondítsák ellenséges magatartásukkal bolygónkat.
Nem ezért teremtetett.
***
Játszom a szavakkal
Van tűzkár,
vízkár, töréskár,
és még
bankár, titkár,
uszkár és Oszkár is.
Car
***
Ps: Hírnök jő, s pihegve szól: OV kiterítette kártyáit. A 2 280 000 voksoló magyar 95%-a a min.elnökkel egyetértésben elutasítja Ukrajna EU-s csatlakozását.  

Ma árnyékban 35 fokot mutat a hőmérő. Á. unokának meg se kottyan, és ez jól van így, mert szóbeli vizsgára indult.
Ma kilőtték Kapu Tibor űrhajóst. A rajt jól sikerült. Nem irigylem őt. Űrhajójuk indítását sokáig halasztották műszaki problémák miatt. A rendszer tökéletessége kétséges, ha ennyi probléma adódik benne. Itt csak valószínűségek vannak.
Hála Istennek, jól sikerült a rajt.
Minden űrhajós hős.    
Délután újra hozzáfogtam verseim kibányászásának a blogdzsungelemből. Nem tudom, hogy mi történt, mert az eddigi, kb. száz oldalra tehető kigyűjtés mára nyoma veszett. Nincs a képernyőn, se a könyvtárakban, de a lomtárban se sem akadtam nyomára.
Lehet, hogy mégse leszek költő.
Vagy ha igen, csak rejtett módon, a saját elképzelésemben leszek az. Nem akkora kár a válogatás megszűnte, mert közben jót szórakoztam, és alkalmanként elhittem magamról, hogy jó verseket is írok (úgy látszik, hogy irtok is).
A mai hajnal is kellemesen hűvös volt, de tegnap ért az a különös meglepetés, hogy alig ültem ki az erkélyre, amikor kedvenc madaram, egy tőkésréce húzott el a látómezőmben. Ezt a teremtés üdvözlésének tekintettem. Még korábban megfigyeltem két nagyobb testű ragadozómadár vitorlázását. Beszaladtam a kameráért. De mire újra kint teremtem, már sehol se voltak. Ilyen az én szerencsém.
Meg olyan, hogy magas vérnyomásomat naponta egyszer vagyok hajlandó megmérni, és a legnagyobb meglepetésemre újabban 150 alatti értékeket mérek. Ma pl. 136-t.
Igaz, hogy kitartóan szedem a maximálisan adható csökkentőket, de akkor is. Ha így megy tovább, előfordulhat, hogy csökkentenem kell a dózisokat?
Nem tudom.
Még a nap érdekessége, hogy L. unoka szolfézstáborba jár. Mégpedig a Nagymező utcai Bartók B. Zeneművészeti gimnáziumba. Ezt az intézményt valahogyan olyan nimbusszal vettem körbe, mint a parlament épületét. Soha nem jártam benne, és meg voltam róla győződve, hogy ide csak a rendkívül tehetséges zenészpalánták tehetik be a lábukat.
Ezért külön öröm számomra, hogy egyik unokánk belülről is beleszagolhat a konzi levegőjébe.

Templomunk 
Erényei
az arányai.
Itt az Ég és föld összeérnek
kék és fehér színek összeférnek.

Azért írom az előzőeket, mert temetésen voltam, osztálytársam urnás temetésén.
Már a fél osztályunk elhunyt. Ha arra gondolok, hogy korosztályom 1946-47-ben született, akkor akik még élünk, nem panaszkodhatunk.
Az átlagéletkor mögöttünk maradt.
Ez nem érdem, csak az élet ajándékának tudomásul vétele, elfogadása. Akiket eddig eltemettünk, azok is élnek, csak más dimenziókban. Hitünk szerint az örök élet részesei.
Nyugodjanak békében!  – szoktuk kívánni, bár a túlvilági létről nincsenek elképzeléseink.
Lehet, hogy akkora odaát a dinamizmus, hogy az oda költözöttek egyáltalán nem nyugodnak, hanem aktívak. Mit sem tudunk a túlvilág energetikai összefüggéseiről. Semmit.
Csak annyit feltételezünk, hogy kiesnek az időből. Ezért átgondolatlan az a megfogalmazás, hogy az idő kezdete előtt.  Az idő kezdete előtt nincs idő. Ha nincs idő, akkor nincs előtt sem. Csak időn kívüliségről beszélhetünk.
A Tamás utcai urnatemető hegyoldalban fekszik.
Hatalmas ravatalozója van.
Az urnákat vagy falban helyezik el, vagy kijelölt parcellákban. De a szóróparcellás is létező változat.
Magas fák állnak az utak mentén.
Az egyik vadgesztenyefán kabóca mondta a magáét egyszemélyes fűrésztelep módjára.
A kánikula országos méretű. Hármas fokozat van érvényben jelenleg*.
 Forró déli szél fúj, de nem frissít.
A temetőben érdekes virágok nyílnak, de talán még több a művirág. Ezek élénkebb színűek, de
helyenként igen porosak.
*Hármas fokozatú a riadójelzés, amennyiben várhatóan legalább három egymást követő napra eléri a napi középhőmérséklet a 27°C-ot.

Közöm van a hársfához. Először a dallamát ismertem meg még hegedűs kisdiák koromban. Schubert Lindenbaum c. darabjárt minden hangszert tanuló ismeri, gyakorolja, megtanulja. Nem nehéz technikailag, dallama fülbemászó.
Schubert, aki rövidre szabott életében több mint 600 dalt komponált, a mendemonda szerint rácsodálkozott olykor, ha bizonygatták neki: te írtad ezt a nótát. Nem okvetlenül emlékezett rá.  
A hatszázat nem véltlenül írtam. Alighanem Guinness-rekord a maga nemében.
Tudomásom szerint a Beatles-slágerek száma se éri el ezt a mennyiséget.
Ráadásul Schubert egyedül írta valamennyit.
A hársfa persze leginkább egy nagyra nőtt növényfaj.
Sok lehet belőlük Berlinben a Lindenallén, de még több ugyancsak ott a Lindenbergen.   
Itthon is bőven előfordul. Pl. fasort alkotott Zuglóban a Gervay utcában. Koranyáron, amikor virágozni kezdett, mámorító illatáradat fogadta az ott sétálókat.
Mindez azért tör fel bennem, mert a házunk rétre néző erkélyétől húsz méterre áll egy szépséges és sudármagas, formás hársfa. Éppen napjainkban virágzik.
Romló fülem nem érzékeli a zsongást, amit a virágokon tobzódó apró szárnyasok véghez visznek. Ám nem romló orrom érzékeli a hárs semmi mással össze nem téveszthető illatát. A déli szél behozza a lakásba is, átjár bennünket az illatár. Ingyen perfűm!
És akkor még nem szóltam arról, hogy szabad teret birtokolva milyen tempóban nőtt föl az orrunk előtt ez a szépséges növény. Arányos és kiterjedt a lombkoronája, talán utóbbinak köszönhető, hogy ilyen tömény fenséges illatot ont magából.
A nyárkánonból néhány sor biztosan érvényesül mostanság nálunk.
Napsugárban úszik minden, száll az illatár. Nyár van, nyár! Röpke lepke szál virágra, zümmög száz bogár.
Hogy milyen lepke, nem tudom, de rajzásuk lehet a kinézetre nagyobb testű molylepkére emlékeztető fajnak, mert korareggelenként sok mutatkozik belőlük. Sokkal több, mint a fehéren libegő káposztalepkékből.
Aki végigolvasta a posztot, igazat fog adni nekem: Itt az uborkaszezon.