Mickey webnaplója

Ma hidegfrontbetörés volt.
Szelíden jelentkezett.
Csak csendesen villámlott és illedelmes messzeségből mennydörgött hozzá. De nem erről akarok írni.
Ma a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe van.
Felolvastatott az evangéliumnak az a része, amelyet Jézus mondott Nikodémusnak. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, annak örök élete legyen.”
A szentleckében meg elhangzott, hogy Jézus szolgai alakot öltött.
Valamikor Varga Laci püspök kijelentette, hogy a saját életénél jobban szerette Krisztus az embereket, hiszen azokért is életét adta, akik őt keresztre feszítették.
Ezek mind-mind igazak, de ma nem erről akartam írni.
Kereszt. Mindnyájunknak van részünk benne.
Kereszt. Minden helyiségünkben megtalálható valamilyen formában.
Kereszt. A legtöbbet alkalmazott jelkép, noha kereszthalála után Jézus feltámadott.
Utóbbit alig ábrázolják.
Hogy is lehetne ábrázolni, hogy éppen eltűnik az övéi szeme elől felemelkedvén a földről.
De nem erről akartam írni.
Kereszt. A Pusztadombi kereszttől az Osvári-féle – ereklyéket tartalmazó – ötvösmunkáig megszámlálhatatlan sok feldolgozásban létezik. Pl. az egyik legsűrűbben használt jelkép: nyakláncok dísze.
Kereszt. Az idősödő ember keresztje a memória-romlás.
Ma Makovecz Imre istenhitéről megfogalmazott szép vallomását szerettem volna megosztani, de nem találom a forrását. Valaki kérte, hogy az „én vagyok” összeállításomat átvegye. Érdekelt, hogy ki az illető. Nála olvastam a keresett anyagot, de a nevére már nem emlékszem. Ennélfogva a nála olvasható vallomást sem találom.
Ezt szerettem volna  pedig közreadni ma, de hát nem megy és nem megy.
Peresze ettől még nem dől össze a világ, mindazonáltal sajnálom.
Bocsi.

Még egy szemelvény búcsúzóul a Herman-kötetem végéről:
„A lápok madara bevárja az embert. A pásztornál se bot, se ostor. Azt mondja:
- Uram, megérti ám a marha az ember szavát.
Én magam is tanúja voltam, hogy a bikafalka, mely egész napon át kénye kedve szerint járt a lápon (Ecsedi láp), estére a Kraszna túlsó oldalára gyülekezett, sűrű tömegben – legelöl egy hatalmas bikával – fölemelt fővel várakozott valamire. Ekkor a gulyás, gyönyörű szálas fiatalember, az innenső partról odakiáltott a falkának:
- Eriggyetek mán haza, mer ránk esteledett!
És a falka abban a nyomban indult is, átgázolta a Kraszna medrét, és beállott a karámba. A többi marha ugyane szóra a pásztorkunyhó elé gyülekezett, s állva vagy leheveredve kérődzött…
E szűz helynek is meg vannak számlálva a napjai, vesztére tör az őshalászat réme: a lecsapolás.
***
Sunyi világunk. Ki bombázta Kassát a II. VH-ban?
A németek? Az oroszok?
Ki ölte meg Kennedyt? Egy ember? Többen lőttek rá? Oswald, Ruby, ki?
Kik robbantották fel a WTC-t?
Kik robbantották fel az Északi áramlatot? Az USA, az angolok, a németek, az ukránok? Kik?
Kik küldtek hamisított drónokat a lengyelek földjére? Az oroszok? Az ukránok?
Olyanok ezek, mint a szellentésről szóló csasztuska.
Hangos f*nak nincs szaga, de azok a csendesek, rettenetes büdösek.
Bátran eltűnnek az arctalanságba az elkövetők és a megbízóik.
***
Egy érdekesség a magyar-angol szótárban. Egymás után ez a két szó: Nagyothall, nagypapa:
Be*hard of ; geandpa(pa), grand-dad.
Hát mi tagadás: a nagypapa nagyothall. (mert csak kicsit hall.)
***
A tiniket figyelmeztető tanár:
- Van valami köztetek!
- De hát, esküszünk, nincs köztünk semmi.
- Pedig a ti állapototokban legyen csak köztetek valami, a testi kapcsolatra még nem vagytok felkészülve!

Visszatekintés
Kezembe kaptam néhány műszaki jellegű könyvet, hogy rácsodálkozhassam technikai fejlődésünk néhány szegmensére.
Az első közülük a logarléc. Gimnazista koromban a tehetősebb mérnöknek készülők használták, mivel meggyorsította a számtani műveleteket a hatványkitevővel való operálás. Csak emlékeztetőül: legalább három részből állt: léc, tolóka, szán.
A második a polcon egy magnótekercs. Rajta az 54 éves felvétel nászmisénkről. Talán már rég elvesztette mágnesességét. De ha nem is, hol van ma orsós magnó?
A harmadik: 1961-es keltezésű árjegyzék (VASÉRT). A benne sorolt árucikkek egy részét fel se ismerné a mai halandó. csak sorolok ilyeneket: Kávédaráló, hokedli. prakker, jégszekrény, tejeskanna, petrofor, vájdling, padlókefélő gép, mázsamérleg, faszenes vasaló, lepke tűzhely…
Hol van már Herman Ottó, hol van az általa szóra bírt öreg halász szép magyarsága.
Régi posztomból ideillesztem párbeszédjüket:
„A körös menti halászt egy véletlen kérdéssel nyertem meg. Észrevettem, hogy hálójának úszófái a vörösfűz fájából valók, s azt kérdeztem:
– Hát öregem, maga is vörösfűzből faragja a parát?
Az öreg erősen megnézett, igazított a kalapján, azután így szólt:
– No már, kéröm alássan, hetvenöt esztendőt értem mög; Örzsébet napján ülöm mög a feleségömmel az aranylakodalmat; mög is öttem már javakinyeremet, de még olyan uri embör nem járt erre, aki mögmondta vóna, hogy az a para vörösfüzből való. Pedig abból való a’!
Elmondott azután mindent. Felnyúlt még a szelemen padjára, s előkerítette a feketére füstölt villitőkét is.”
Jelenünk, szép jövőnk
Nincs logarléc, van mindentudó zsebszámológép, ugyanaz rajta a PC-programok között.
Nincs függvénytáblázat, se logaritmustáblázat.  Minden rápakolva mindentudó számítógépeinkre.
Nincs szobai barométer. A meteorológia stu-stül rajta okostelefonjainkon.
Nincs se orsós, se kazettás magnó. Nincs hatalmas hangfal. Minden zene előhívható az okos telón, igaz, hogy cincogó hangocskán előadva. Nem is várható nagyobb komfort egy minihangcsinálótól.
Ami a háztartási berendezéseket illeti, nagy a változás. A frigó más mint a jégszekrény. Az inverteres klíma más, mint a széntüzelésű kályha. A prakkert felváltotta a porszívó, kávét ritkán darálunk, elektromos ketyerével.
Vájdling? - Ugyan már! - Mosogatógép.
Tejeskanna, tejes üveg? Egy fenét! Eldobható tetrapak.
Petrofor? Na neee… Indukciós kerámiafőzőlap.
Faszenes vas..? Gőzölős vasaló még van, néha használjuk.
Padlókefélő gép kiment a divatból amióta parkettlakkozás járja.
Amit sajnálok, kiveszőben az ízes tájnyelv.
Kár érte.
Ami meg az öreg által felvetett aranylakodalmat illeti, mintha csökkenne a hosszan tartó hűség, ha meg nem is szűnt.    

Mindig nehéz szívvel keresem fel a háziorvosokat. Azért a többesszám, mert évtizedekig rendelő orvosnőnk nyugdíjba ment. A következő hölgy rövid időt töltött itt, mert tudomásom szerint hazakényszerítette a családját ért valamiféle betegség. Aki harmadiknak beállt rendelni, mosolygós. A legtöbb bizalmam még benne van. Szoktam emlegetni, hogy az elsőhöz már évtizedek óta jártam, amikor felsóhajtott: Jaj, Gyorgyovich úr, magas a vérnyomása!
Húha, gondoltam magamban. A szakorvosok szerint a házi orvos feladata a vérnyomás normalizálása. Én meg ide járok 15 éve, és gyógyszer ide-gyógyszer oda, a tenzióm maradt. Tekintetem beszédes lehetett: De doktornő, ez történik velem, nem én csinálom. Mit kellene még tennem?
Valami furcsa felfedezést tettem idén.
Nyár közepén volt egy időszak, amikor ideális 120-130- körüli volt a vérny.-m. Sokkal mélyebben el kellett volna gondolkoznom azon, hogy mi okozza? Emlékszem, hogy igen jól éreztem magamat a bőrömben, bár időnként el-elaludtam. Akkor Ozempicből heti 1 mg-t kaptam, és még néhány káliumszintet emelő pirulát. Pl. Kaldyumot a vízhajtó mellé. Ám a labor kimutatta a kálium magas voltát, ami a veseműködésemre károsnak bizonyult. Nosza, negyedére vették azt ozempicet, eltiltottak a vízhajtótól és még egyféle gyógyszertől. A nefrológus örömmel tapasztalta, hogy az általa adott elegy hatására káliumszintem normális lett. Ám a vérnyomásom viszont a szokott magasságokba szökött újra.
Alighanem fordított arányban állnak egymással a vérny.-szint és a káliumszint.  
A káliumháztartásom alakulásának függvénye volna tenzióm alakulása?
Több mint valószínű.
***
Megvallom, hogy szívesebben foglalkoznék a nyelvi játékokkal, mint a természetem visszásságaival.
Itt van a Grétsy-könyv, itt a szózat-játékok, itt a Lackfi-féle honlap.
Az ő érdekes anyagaihoz ösztönösen hozzászólok.
Felkerültem aktivitási listájára.
Nevem mellett 270 pont, ami jó közepesnek számít.
A lista nem ad módot a válaszra, pedig idéztem volna:
„Barátom, kerülj feljebb!”   

1. politika:
VD írja: Nem szoktam, Kata szólt, most meghallgattam Orbán kötcsei beszédét, egy óra,
tanulságos volt világpolitikai elemzése, s azok vonatkozásai ránk nézve. Ez azért figyelemre méltó, mert Deske magát konzervatív liberálisnak határozza meg, és amúgy meg a naplójában sose olvastam róla, hogy a politikával foglalkozna. De amit röviden vázol, abban tökéletesen igaza van. A beszéd tartalmas volt, valamikről szólt és nem beszélt mellé.
Tegnap olvastam OV levelét, amelyet U. von L-nek írt. Ursula arcpirulás nélkül dicsérte a lengyel határkerítést, miközben mi naponta 1mó E-t fizetünk a kerítésünk miatt. OV kéri a költségünk megtérítését. Ő is tudja, hogy akár tőlem is kérhetné, semmi se lesz belőle (tipikus kettős mérce).
2. Foci.
Rászoktam az esti meccsnézésre. Különféle minőségű csapatok összecsapásain legeltetem a szememet. Ezt tette Pálos Antal SJ is öregségében. A különbség közte és köztem, hogy az ő életműve sokkal gazdagabb, változatosabb. De hát nem az én dolgom kettőnk életének összevetése.  
Amit el akarok mondani: Hallatlan erőfeszítéseket tesz a magyar válogatott annak érdekében, hogy előbbre vigyék a hazai futballsportot.
Eddig nem sok szerencsével.
Az írek elleni meccs emberhátrányában kiemelkedő szerepe volt egy méltatlanul szigorú bírói döntésnek, a portugálok elleniben meg a kapott sárgalap bizonyult kemény ítéletnek a jövő miatt. Ami a meccseket illeti: Harcos összecsapások voltak. Az első döntetlent hozott, a második vereséget. Láttam, hogy mi folyik a pályán. Tartottam attól, ami bekövetkezett. Mintha a hazaiak belefáradtak volna a portugálok hajkurászásába, és megelégedéssel vették tudomásul az egyenlő állást. A meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. A védőink az utolsó percekben újra nem voltak a helyzet magaslatán.
Mintha a gazdagabb csapat javára fújnának a bírók. A gyengébbek részéről várható tiltakozás gyengébb. A menőktől jobb tartani. Rossi kapitányt sajnáltam igazán. Mit tud a pálya szélén tenni, amikor látja a tökéletlenségeket?  
Mint elmondta, a teljesítmény 80%-áért ő a felelős, de a további 20% a bírók kezében van. És ezek a kezek, mintha szűkmarúak volnának hozzánk.
Még megjegyzem, hogy a félmosolyú Ronaldo a kezét nyújtó Szoboszlay mellett fapofával ment el, rá se nézett a sporttársára, nem viszonozta kéznyújtását.
Valami zavar van abban az emberben.
PS. Korrigálnom kell vaskos véleményemet Ronaldóról. Más felvételeken igen barátságosan mosolyog, gyerekekkel pacsizik, mezét odaajándékozta. Szoboszlaynak meg megígérte, hogy a következő összecsapás után megkapja a mezét csarébe az övéért.        

Jót mosolygok, ha valaki komoly arccal tudtomra adja, hogy ő régi családból származik. A régi család felvetése könnyen átléphető.
Mutass nekem egy új családot, amelynek nincsenek elődei!
Valahol már említettem, hogy mi, az emberiség valami módon mindnyájan rokonai vagyunk egymásnak, különben nem jön ki a világ népességének növekedéséről szóló matek.
A mi családunk első írásos emléke egy családi címerhez fűződő okirat az 1500-as évekből. (Címerünk jogosan felhasználható sátraink kardjaink, katapultjaink eszcájgjaink stb. díszítésére. Gondolom, ma még bőrünk tetoválására is.)
Kérdem én, hogy mi ily módon régi vagy új család vagyunk-e? (Nem kérek rá választ.)
Amiért eszemben van a családunk, annak apropója, hogy Amerikába elszármazott rokonunk (Chris) bejelentette, hogy babát várnak. Továbbá megosztott egy LP-t, amelyen elhalt nagybátyánk hegedül valamelyik NSZK város mulatójában. Igazi jazz-hegedűssé vált. Gyerekkorától kezdve vonzódott e hangszeren való játékhoz. Én sose hallottam őt, mert nyolc évvel később születtem, mint hogy ő elhagyta az országot. Aki mindezt összehozta, úgy látszik, hogy Európából elszármazottként erősen vágyik rá, hogy megismerkedjen itteni gyökereivel. Tiszteletre méltó ez a törekvése. Ezt nem csak én látom így, hanem családjával Londonban élő unokaöcsém is, sőt az amerikás K. H. is, aki szintén köszönettel vette a kordokumentumot.
Azon gondolkozom, hogy magam mivel segíthetem ezt a törekvést?
Van nálam egy több generációra visszanéző családfa, egy kép apám testvéreiről, apám katonakori fotói, egy kötet, benne nagynéném férjének kompozíciójával és személyes történetével. Aztán egy induló, amelyet apámmal együtt hoztak össze szövegestül-zenéstül. Dávid Kata említi önéletírásában.  Továbbá jó néhány anekdota, melyeket eleimtől hallottam a családjukról. No meg levelezésük néhány darabja.      
Persze ez csak néhány mozaikkocka, de talán a reális látáshoz hozzásegíthet.
Amerika jól áll a családfakutatásokkal.
Lehet, hogy ifjú barátom helyben is hathatós segítséget tudna kapni?

Tegnap láttam is, meg nem is a Hold-fogyatkozást. Ami miatt fogyatkozásnak nevezik a jelenséget, azt nem láttam, de mivel részlegesen eltakarták a vonuló felhők a Holdat, a ki-kikandikáló égitestet csak részlegesen láthattam. De hiszen ez is egyfajta Hold-fogyatkozás.
***
Olvasom Herman Ottó cikkválogatását. Az egykori természetbúvár jóvoltából újabb húsz hangutánzóval bővült a gyűjteményem. Már 820-nál tart a számuk. És még nincs vége.
***
Megrendeltük és megvettük Grétsy László könyvét (Nyelvi játékaink nagykönyve). Nagyon bőséges anyag vagy 600 oldalon. A nyelvész a nyelvi játékokat is összegyűjtötte hosszú élete során. Hát mit mondjak? Nem unatkozott. Legtöbb fejtörőjét kihívásnak tekintem. Én se fogok unatkozni. Magam is szeretem a szójátékokat. Egyet ide írok a sajtjaimból. A narcisztikus ember levelének a kritikája:
„Olvastam a te leveled.
Tele veled!”
***
Grétsy László már elhunyt. De a napok híre, hogy Kásler Miklós prof. is elhunyt, mégpedig 70 éves korában. Választékosan fejezte ki magát mindig. Szívesen hallgattam okfejtéseit, elemzéseit, kutatásairól szóló beszámolóit.  Isten nyugosztalja!
***
A FB többféle újdonsággal rukkolt elő. Az általam szeretett szójátékokra ráklikkelve nem velük indul a kereső lap, hanem a hasonló játékokat árusító cégek ajánlataival. El odáig, hogy egyre inkább csökken bennem a hajlandóság kedvelni a FB-ot. Bár kedvenceimet – a Beatlest – lépten-nyomon elém hozza, mindazonáltal kezdek megcsömörödni a felülettől a mindent benyálazó hirdetések miatt.
Ami érdekes, hogy újabban egy-egy kottalapot is lehoznak ismert és általam nem ismert zenékkel. Mivel szeretek kottát olvasni, és általuk felidézni a muzsikát, ez a kezdeményezés tetszik.
Amit szintén szeretek, az Lackfi János bejegyzései. Sziporkázó s hatalmas fantáziával, kifejezőkészséggel megáldott alkotó.
Jó, hogy publikál. Csak ne hagyja abba.     

Mária közbenjárását kérő versike sorait idézem.
Hő imáit gyermekidnek nem, te soha nem veted meg.
Két problémám van vele: a gyermekid forma nyakatekert. Helyesebben hangzana: gyermekeid.
A fordított birtokviszony szintén nyakatekert. Helyesen gyermekeid hő imájáról lehetne szólni.
A sor minden különösebb tornamutatvány nélkül magyarrá tehető:
Gyermekeid hő imáját nem, te soha nem veted meg.  
***
A miatyánk vége felé hangik el tévesen: Ne végy minket kísértésbe. Ez a formula azt jelenti, hogy ne vegyél minket kísértésbe. Ez a mondat viszont értelmetlen.
Adódna, hogy ne vígy (vigyél) minket kísértésbe. Nem állítom, hogy könnyű tartalmát megfejteni, mindenesetre van értelme a mondatnak.  
Talán tudják is, akik mégse hűséges formában mondják a szöveget.
Próbálom kitalálni, hogy mi lehet az oka.
Adódik, hogy a ne végy formula könnyebben ejthető, mint a ne vígy. Az e, ill. é hang képzése közelebb esik egymáshoz, mint az e utáni i hang. Alighanem ez okozza, hogy bár talán helyesen értik a szöveget magukban, az emberek egy része a lustábban ejthető szót mondják.
***
Még érdekesebb tapasztalat, hogy az olvasót mondók milyen sűrűn átritmizálják az üdvözlégy imádságnak azt a részét, amely így szól: imádkozzál érettünk bűnösökért.
Imádkozzál (4 db nyolcad)
érettünk, (2 nyolcad és egy negyed hang)
bűnösökért! (negyed majd két nyolcad + félhang.)
tévesen így mondják: bünösökért. (triola + félhang.)
De ilyen szó nincs. Büdösökért volna, de nem az áll az ima szövegében.
Lehetne szebben is ejteni a szavakat.
Akinek füle van, hallja meg!

Hajnali ötkor még teljesen sötét az égbolt. Kint ülök délre néző erkélyünkön. Enyhe déli szél susog. Az átvonuló felhők bizonyítják, hogy délies a szélirány. El is fújják a bárányfelhőket. Úgy ülök, hogy az erkély rácsain ne jöjjön hozzám az utcai világítás fénye. Pedig érdekes megfigyelni, hogy az éji bogarak hogyan nyüzsögnek a lámpa erős fényében. A Napnak gondolják, mely vonzza őket?
Megjelenik egy fényes pont az égen, és szokatlan irányban távolodik, míg csak ki nem hal. Nem tapasztalom lüktetését, valószínűleg műhold vagy az űrállomás. Már nincs az égen a telehold. De örültek neki az előző ciklusa idején É.-ék, akiknek megvilágította az utat éjszaka Fr. o-ból hozzánk tartva. No lám, az éjszakai fények egy része nem számít fényszennyeződésnek. A város fényei annál inkább. Mivel eltakarják a csillagok sziporkázását. Nem lehet szabad szemmel látni azt az ötezer csillagot, amelyet elejeink láttak még a közvilágítás bevezetése előtt.
Mindenesetre egy csillag jól látszik. Lehet, hogy a Vénusz bolygó? Fölém jön, míg a ház eresze mögött el nem bújik. Hogy is van ez? Kelet felől nyugatnak tart. Állócsillag lehet, mert nem ő halad, a Föld forog. Velem együtt. Hajnalban „napraforgó” a föld, esti alkonyatban naptól forgó. Móra novellahősei éppen erről vitatkoznak (Osztozkodások). A keménykobakú alak a kocsmában kijelenti, hogy „mén le a Nap”. A másik – a felvilágosult – helyreigazítaná.
Egyelőre nem látok denevéreket se. Elaludtak volna? Már hideg van nekik? Nem tudom.
A nap nemsokára „mén fel”, én meg be a szobába, hogy beírjam posztomat a számítógépbe.
Be is fejezem, mert várnak a szózatjátékok.
Meg kell találnom az ötbetűs szavakat, elmém karbantartása céljából. Annál is inkább, mivel felkelés előtt azt álmodtam, hogy felvettek az iskolába, az 1/B-be. A tanítónőnek elmondtam, hogy 1953-ban már voltam 1/B-s. Majd főiskolás is jóval később. Találgattam, hogy miért ez a különös meglepetés, hogy gyerekek közé kell járnom tanulni. Arra gondoltam, hogy az írás újratanulás ez az ok. Mindig is .rondán írtam. Igaz, hogy a „szépkezemmel”.
Nem hagyták annak idején, hogy ösztöneimet kövessem, és ballal próbálkozzak. 
***
 Most jutott eszembe ez a szójáték. A kijelentés megerősítése a szokott szófordulattal. Hajlok rá, hogy összesöpörjek ilyeneket.
Ez az aranybánya egy igazi aranybánya!!!
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
Nem bánom, hadd legyen enyém az utolsó szó!
Ha  te kettőt mondanál, én akkor is egyet értek veled!

 

Anya/apanyelve magyar?
Elgondolkoztató, hogy egy idegen országban férjhez menő asszony gyermekeinek mi az anyanyelve?
Idegen nyelv?
Történetesen apanyelv?
De hát anyanyelvről szoktak beszélni.
Igaz, hogy ez ingadozó lehet, mint az anyaföld, ami a németeknél Vaterland, azaz apaföld.
Az is igaz, hogy a lány ott semleges nemű  - das Mädchen.
***
HB. Rövidítés a ceruzavégeken.
Hetvenkilenchez közeledve értesültem róla, hogy a rövidítés angol. H=hard, ill. B= black.
A HB-s ceruzákhoz képest a 2B-s erősen black, erősen grafitos.
A 2H-s meg erősen kemény. Halványabban fog.
***
Anglomániás világunk tele van eme nyelv rövidítéseivel.
Pl. a Chevrolet benzinszintjét mutató műszeren is csupán két betű szerepel: F és E.
Nem volt nehéz rájönni, hogy full a teli tank, és az empty az üres jelzést mutatja.
***
A későesti órákban három nemzetközi meccset néztem ide-oda kattintgatva:
 Meglepetésre szlovák-német végeredmény 2:0  
Mivel szomszéd nép, keresem az esetleg magyar nevű játékosokat: A szlovákoknál Gyömbér, Rigo, Duda nevűeket láttam.   
A hollandok és lengyelek harca sokáig holland győzelmet ígért, majd a lefújás előtt szépített a lengyel gárda: 1:1.
Sok ismerős névvel találkoztam, akik az angol premier league-ben szerepelnek: pl. Gapko.
A bolgárok simán kikaptak a spanyoloktól: 0:3. a sok spanyol is angol élcsapatban játszik.