Mickey webnaplója

Nagy öröm ért.
Érdeklődési körömnek megfelelő feladatot kérnek tőlem.
Örömmel vállalom.
Két anyagot már korrigáltam.
***
Egyik megérzésem, hogy ha egy vagy több vadkacsa húz át a látóteremben, valamiképpen az ég üzeneteként veszem tudomásul. Talán, mert nagyon szeretem látni a röptüket.
Korábban említettem, hogy a Margit krt. fölött és hosszában láttam egy récepárt repülni.
Jelentem, hogy ma reggel kiérkezve az erkélyre három vadkacsa repült a Duna felé.
Boldoggá tett szépséges húzásuk.
***
A jobboldal hallgat.
A bloggerek jobbára a győztest éltetik.
Hogy végre…
Értem én a felsóhajtásukat.
De azonnal hozzáteszem, hogy itt államcsíny következett be, méghozzá erős nemzetközi támogatással.
Szerencsére csak puccs volt, és ellenállás hiányában nem lett polgárháborúvá.
Hála Istennek!
Nem hiányzott egy magyar Majdan.
A hatalomátvétel megtörtént.
Kérdés, hogy mi következik ebből?
Csak az idő képes rá válaszolni.
***
Sebaj.
Jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk a biciklon.
Bicikliút már van hozzá bőven.
„Így élünk ma Pannóniában.”

Végére értem az alternatív nyelvtant felmutató könyvnek.
Tapasztalataim:
A nyelv hajlékony eszköz, és arra való, hogy megértsük egymást.
A nyelvek felépítése nem egészen logikus. A gyakorlat vezérli erre-arra alakulását.
A nyelvészek törekednek rendszerbe foglalni a nyelvi egységeket, de maradéktalanul nem sikerül.
A tanított nyelvtan még követhető, de a maga módján pontatlan; használható, de létezik alternatív nyelvtan is, amelynek szintén megvolna a létjogosultsága.
A nyelv boncolgatása egy határon túl igen elméleti, nincs jelentősége (nyelvészeknek van kitalálva).
***
Tegnap generációk találkoztak Szentendrén. Egy család négy generációja, és barátaik, leginkább a Regnum Marianum tagjai. Mondhatnék itt neveket, mutathatnék itt fotókat, de a személyiségi jogok visszatartanak mindettől. A korosztályokat jellemezve talán mond valamit, hogy 1900-ban Mailáth Gusztáv püspök megvette a RM-nak a Damjanich u. 50 alatti többemeletes bérházat. Tegnap a meghívottak között valaki említette, hogy ő még a ház közösségéhez tartozott gyerekként. Ehhez tudni kell, hogy a ház állami kézbe került 1950-ben. Volt olyan is, aki a Damjanich utcai kápolnában misézett.
A másik szélsőséget a lábak között szaladgáló falatka dédunoka képviselte. Jó hangulatú találkozót könyvelhettek el a résztvevők.
***
Ma lógathatom a lábamat, és közben olvashatom a kipécézett könyveket. Jelenleg kettő ilyenről tudok.
***
Tegnap megalakult a Tisza-kormány. Nagy felhajtás övezte, állítólag órás beszédet mondott MP. Mivel ezt is-azt is mond, kerülöm, mert nem leszek okosabb az elhangzottaktól. Előttük a jövő.
Az államkasza soha nem volt ilyen gazdag, mint amely átadásra került, az államkassza üres.
OV-t le kellene tartóztatni, és elszámoltatni. OV a világ egyik meghatározó képességű politikusa.
Hogy lehet ezeket ép ésszel értékelni?        
Meg se próbálom.
***
A brutálisan jégesővel támadó hidegfrontból sem lett semmi. Legalábbis itt nem. Kék az ég, hűvös a reggel, és hétágra süt a nap.
Szeretem a derűs időt, de esőre nagy szükség lenne országszerte.
„Uram, add már az esőt!”

Tegnap M. uncsi óvodájában anyák napját ünnepelték.
Nagyi is meg volt hívva, kapott is nagy anyák napi rózsát.
Meg szépséges meghívót, még szépségesebb ajándékszívvel.
Öregszem.
Szaporábban kell vennem a levegőt megerőltetéskor.
„Nem úgy van most, mint vót égen,
más ez a nap fenn az égen,
más ez a nap más ez a hóód,”
más az aszály, nem úgy, mint vóóóót.
Minden más, illetve csaknem minden.
A tarhonyás krumplileves olyan, mint rég vóót, a tojásosgaluska is, olyan.
A sültszalonna is úgy roszog, mint régen,
a saláta is, remélem olyan friss és zamatos.
Ez a mai menü.
***
Két könyvet forgatok.
A tegnap már megidézett nyelvtan témájút, és egy könnyed visszaemlékezést a szerző kabarés életére.
Az elsőt próbálom megérteni, mert a nyelv mint olyan módfelett érdekel. A másikat azért olvasom, mert néha pihenni is kell.
Ma sógorom 60. házassági évfordulóját ünnepeljük.
***
Olvasom a szalaghírekben, hogy brutális hidegfront következik jégdarabokkal, miegyéb.
Egyelőre gyenge szél lengedez, egylőre süt a nap, egyelőre alig van felhő az égen.
Megjegyzem, a meteorológia nem tud a brutalitásról.
Más nincs.

Könyvmegálló: Megáll a szemem Antal László könyvén (Egy új magyar nyelvtan felé) gyorsuló idő sorozat. elég hamar hozzáfogtam olvasásához.  A 188 oldalas kiadványt nem lehet gyorsolvasással kivégezni. Annyira szakszöveg, hogy ha érteni akarom mondandóját igencsak oda kell figyelnem. Lehet, hogy egy nyelvész gyorsabban olvasná.
Még a felénél sem tartok, máris meghökkent érdekességeivel.
- Ami régen volt kifejezhetem jelen idővel: Tegnap megyek az utcán, s látom, valaki integet.
A jövőt jelen idővel: Ha majd megkapom, értesítelek.
A jövőt múlt idővel: Ha majd megkaptam, értesítelek.
- Az ige cselekvést kifejező szófaj. Nos, - írja – a henyélni ige éppen azt jelenti, hogy szó sincs cselekvésről.
- Történetileg három nyelvtani típus alakult ki – a hagyományos, a strukturális és a generatív. nem vitatkozom vele.
- Állítja, hogy a képzők után már nem állhat rag. Pl. gyors-an után nem állhat -nal rag. Szerintem állhat: Stílusértéke miatt a gyorsannal más hatást érhetünk el, mint a sebesennel.
- A főnevek eseteinek megnevezését a latinból örököltük.
alanyeset (nominativus) nincs ragja. Említi a vocativust (hívó eset). Magyarban nincs ragja, jelentéktelen.
tárgyeset (accusativus) ragja: -t.
Birtokos eset (genitivus), ragja: -nak a, -nek a
részes eset (dativus), ragja, -nak-nek
távolító eset (ablativus).
No, itt jön a magyar nyelvészek észrevétele, akik szerint annyi eset van, ahány féle raggal illethető a főnév. Antal L. sorolja a ma elfogadott esetek latin nevét. Pl. insztrumentálisz: ragja a -vel, -vel
de az itt sorolt ragok egy-egy eset ragjai:

kauzálisz - ért
faktívusz -vá -vé
szuperesszívusz  -on -en -ön
szublatívusz- ra -re
delatívusz - ról -ről
inesszívusz -ban -ben
elatívusz -ból -ből
illatívusz -ba -be
adesszívusz -nál -nél
allatívusz-hoz -hez -höz
ablatívusz -tól -től
terminatívusz -ig
formálisz -ként
Hát ez egészen friss információ nekem. A szokott alany-, tárgy- stb. esetekkel együtt összesen tizenhét esetet ismer el szabályosnak.
A nyelvi elemeket is sorolja. Egynémelyike még csak ismerős:
Mondat – szintagma (kifejezés) – szó – morféma (szó v. szóelemek) – fonéma (hangok)
Hogy nem egyszerű témákról ír, azt igazolja a csatolt hibaigazító. A 17. o.-on téves egy mondat: „Ez egész idegrendszerünket két csoportra bontaná.”
Helyesen: igerendszerünket.
   

Szakítottam a hagyománnyal. Azzal a hagyománnyal, hogy krimit nem veszek a kezembe, és nem is nézek a tévén, mert nem érdekel. Alighanem a műfaj innenső határán mozog az általam immár elolvasott kötet. Madeleine Brent: A kis halászlány.
Nem köteleződöm el a műfaj mellett, de kétségtelen tény, hogy olvastatta magát, és fordulatokban igen gazdagnak mutatkozott. Egy percig se unatkoztam. Zöngicsékkel se találkoztam benne. És tudtam követni az események kanyarjait, folyton változó kapaszkodóit.
A fene megette, ha ilyesmi előfordul a valóságban.
***
Ceterum censeo megérteni, hogy OV soha nem volt diktátor. Töröltem egy féloldalon megfogalmazott szavaimat, hogy miért is nem igaz, hogy Orbán Viktor diktátor volt. Diktált, de már miért ne? Ő volt a kormányfő. Ez volt a dolga. Tehát töröltem. Gondoljon mindenki, amit akar. Tettei igazolják, hogy tisztességesen vezetett.
Egy régi történetet mesélek el inkább. Feleség utazik a HÉV-en még a múlt évezredben. A négyes ülés egyik öregasszonya hevesen támadja Antall Józsefet, hogy az milyen egy szemét, stb. Feleség megjegyezi: Ne mondja, Antall József egy úriember, aki tisztességesen kíván segíteni honfitársain.
- Igen? – szól vissza a nő. – Akkor meg buzi.
Nem ártana mindenesetre már lecsillapodni, és egyenlő mércével mérni.
***
A könyvmegállóban találtam egy csaknem kétkilós albumot. Címe:
200 BEST AD PHOTOGRAPHERS WORLDWIDE.
Elkezdtem lapozgatni, mert érdekelt, hogy 2006-ban kik voltak a topon, és van-e köztük magyar. Mindjárt az első név magyar: Almás Erik USA. Találtam egy Németországban élőt is, Nagy Tom. És egy itt lakó magyart is: Hajdu András HUN.  Az album témánként halad animalstól, worksig. Az érdekelt, hogy akik szabadon, kedvük szerint bóklásznak a témák között, kit mi ragad meg, és hogyan kezeli, ábrázolja témáját.
 Bevallom a könyv feléig jutottam. Itt abbahagytam, mert azzal szembesültem, hogy kép, kép, igen, megint kép… és kész.
Úgy jártam vele, mint a svéd gyerekvers hőse, akinek apja egyszer vett egy kiló
bélyeget. A gyerek abbahagyta a bélyeggyűjtést.

Gimiben művtöri óra során Darvas Tanár úr elsötétített teremben vetített szobrokat és magyarázott. A sötétség lehetővé tette, hogy aki tízóraiját akarja megenni, most megtehesse, hiszen nem vehető észre a sötétben, hacsak nem csámcsog az illető. De nem is ez a baj. Duruzsolás indul, és egyre hangosabbá válik. Végül az elszemtelenedés oly mértékű, ami a szerzetes tanárt kihozza a sodrából. Feje megjelenik a vetítő fénypászmájában és elkiáltja magát: CSEND LEGYEN!  
És csend lett.
Alighanem meglepett mindenkit a kiáltás és az éles fényben megjelenő szigorú, mérges arc.
- Szigetfesztivál, még a kezdetek kezdetén. Hajnali pirkadat előtt vagyunk jócskán. A déli szél a lakótelepre húzza a kendőzetlen bömbölést (még igen primitív volt a hangszigetelés). Üvölt a zene és az „énekes”: Ne pofázzatoóóóók bele a dolgaimbaaaa!
De belepofázok. Lépnie kell az önkormányzatnak, mert hát ez mégis csak tűrhetetlen!
- Szilveszter. A lakótelepen mindenütt házibuli zajlik. Nálunk is megy a hangicsálás. Egy rozzant postakürtbe fújunk bele. M. is ezt teszi, és megjegyzi: Te ez olyan, mintha csókolóznánk.  Van benne valami.
Most a Losonci tér magasházából egy öregasszony kiabál. Csöndet akarok! Nem hallják? Süketfülűek!!!
Arra kanyarodik egy rendőrautó.
Újra a vénasszony: Rendőr úr! Intézkedjen, hogy befejezzék a hangos bulit… Ezt már nem lehet elviselni.
Rendőrautó el.
Az öregasszony újra: Süketfülűek! Nem halljááák? Fejezzék be a zenebonááát!
- A házunkban is vagy tíz éve hajnalig szólt a techno. Reggelre aztán elcsitult a lárma, ami nem hagyta a lakókat aludni. Egyikük aztán becsengetett hajnalban a zajongókhoz, akik immár kimerülten aludtak. A hosszas csengetésre mégis feltápászkodott egyikük, kiment ajtót nyitni. A szomszéd állt a bamba ajtónyitóval szemben, és csak annyit mondott: Te, elmegyek a pékhez és veszek hat zsemlét. Azzal ott hagyta a bambulót.
- Barátom egyik fülére gyengén hallott: Amikor késő este zajongtak az unokái, nem zavartatta magát lefekvéskor. A jó fülét fúrta a párnába, és megszűnt minden problémája.
Követném őt, de nem kell. Már mindkét fülemmel gyengén hallok.
***
Vágytam rá a balkonon üldögélve, hogy tőkésrécék repülését élvezzem. Olyan fegyelmezett szépségű az evezésük az égen hátravetett lábakkal. Élvezem nézésüket.
Vágyam szinte azonnal teljesült.
Ilyen nincs is és mégis van.
Égi beavatkozásnak tekintettem.
Azóta is nagyon szeretem ezt az élményt.
Két napja a kormányablaktól jövet dolgunk végeztével felmutatatok az égre. A Margit krt. vonalában húzott el egy vadkacsa pár. Aznap délután pedig itthon láttam egy kacsát repülni.
Tegnap megismétlődött a dolog. Újra láttam egy récét átvágni az erkély előtt.
Megajándékozottnak éreztem magamat mindahányszor.
 

Több ízben megéltem már, hogy a választások után jönnek a megszorítások. Sose fogadtam el a sajtó eufémizmusát. Most se teszem. Ma találkoztam azzal, hogy valamilyen szolgáltatásnak az ára emelkedik.
Szó sincs róla.
A leghatározottabban tiltakozom a megfogalmazás ellen.
Nem emelkedik a szolgáltatás ára, hanem felemelik.
A stratégák, a politikusok, az uzsorások, bárkik.
De a szolgáltatás ártatlan ebben a dologban.
Nem képes magát emelni, mint ahogyan csökkenteni sem képes.
Emelik, ezért kénytelen emelkedni.
Ez történik vele.
Mások a tettesek.
Ez a fajta eufémizmus az, ami emeli pl. a várnyomásomat. Sose fogom elfogadni ezt az eltaknyoló megfogalmazást.
Eddig csend van a begyűrűzést illetően. Ez a másik elfogadhatatlan újságírói szleng. Hozzánk gyakran be szokott gyűrűzni valamiféle kellemetlenség.
Ami jó, az sose gyűrűzik be.
***
Ismerős a reform szó is, amely a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy a társadalomra kedvezőtlen változásokra lehet számítani.
***
A Fekete város egyik filmepizódja jut eszembe az idei választásokról.
Amikor a lőcsei fiatal polgármester Fabricius Antal elrendeli annak Görgey alispánnak az azonnali lenyakazását, aki apja Rozalicskának, akibe Tóni nyakig szerelmes. De hát Tóni nem tud a vérségi viszonyról.
Aki látta a filmet, abban Quendel Gáspár (Pécsi Sándor) hangján ugrik be a kétségbeesett mondat:
Mit tettél Fabricius Tóni?????

Kb. 20 éve jártunk hosszasabb vendégségben a Lyon melletti Caluire-ben.
A kelet-nyugati tájolású bérház ötödik emeletéről jól látszottak a Jura-hg. vonulatai, keletfelé pedig az Alpok, kiváltképpen is a Mont Blanc.
Mégsem ez maradt meg bennünk alapélményként, hanem a kitartó, hatalmas hőség.
Hiába hazudta a meteo, hogy holnap lehűl a levegő, nem hűlt le. Hosszasan a 40-es tartományban perzselte Lyon térségét.  Ám egyszer csak igaza lett a meteónak, és tényleg visszahűlt 42 fokról 28 C-fokra. Micsoda megkönnyebbülést jelentett. Levittük az unokákat úgy a játszótérre csakúgy… Nem kellett attól tartani, hogy elevenen megsülnek.
***
Ma délelőtt ügyintézni jártunk bürokratáéknál, ahol átcserélték a forgalmit újra.
Sikerült úgy kitölteni a számokkal-jelekkel-betűkombinációkkal teleírt három lapot, hogy a személyzet elfogadta immár hibátlannak, ti. a múlt héten javítás miatt visszadobta. Azt mondta, hogy okiratban nem lehet hiba.
Hatezerért megkaptuk hát az újat. A kiállítás keltét elrontotta bélyegzőjét rányomva: 2026. 05. 40. Majd a negyvenest áthúzta: 04.
Neki legyen mondva, senki nem gondolhatja, hogy létezik május negyvenedike.
Ám úgy látszik, mégis csak lehet okiratban hiba!
Ez aztán az öngól!
Eme szerény bevezetés után rátérek arra, hogy csakugyan minden relatív.  Caluire-ben hatalmas fellélegzést jelentett az érkező 28 fok. Ma itt Bp.-en szintén huszonnyolc fok volt árnyékban. És én majd meggebedtem a hőségtől.  
Hogy mi teszi, nem tudom igazán.
Vagy az, hogy azóta húsz évvel öregebb vagyok, vagy magasabb itt a pártartalom.
Ez lehet igaz, bár hatalmas az aszály.
Régóta nem esett.

Van annak vagy harminc éve, hogy leírtam a jezsuita lapban, hogy a Föld csak szeretetben képes helyesen működni. És hogy nem a délkörök dongái, hanem a szeretet tartja össze a Földet.
Hogy ez mennyire így van, azok igazolják, akik szeretettel szólnak a növényeikhez, és azok szépen fejlődnek. Továbbá megerősíti a japán kutató is, aki szerint a víz szerkezete is megváltozik, a különféle hozzáállások nyomán.    
Ha tehát így van, akkor ezt figyelembe véve kellene a világhoz az embereknek is hozzáállni. A krisztusi tanítás szerint szeretet az Isten.  Ártatlanul szeret, és hallatlan szabadságot adott az embernek. Ezzel élhet és visszaélhet. A világ állapotát látva nem lehetünk túlzottan derűlátók azzal kapcsolatban, hogy mire használja az ember a szabadságát.
Mindez azért foglalkoztat, mert kezembe került a Chosen (Kiválasztottak) c. könyv néhány kötete. Ez plasztikusan mutatja be Jézus életének eseményeit. Úgy, ahogy az kétezer éve megtörténhetett. Igen érzékletes párbeszédekben, mai nyelven, közérthetően.
De vajon utoléri-e a ma emberét? Vajon megváltoztatja-e a világhoz, a társadalomhoz, Istenhez fűződő viszonyát?
Mit tehetünk?
Arra gondolok, hogy amikor Indiában fel akarták számolni az analfabetizmust, a televíziót hívták segítségül, mert az éri a tömegeket.
Ám az Isten tervei másképpen valósulnak meg. Ő vezérli le a történelmet, s hatalmában áll minden. Kérni kell tehát az ő hathatós beavatkozását, hogy élhetőbb legyen ez a Föld. Régen ezt divina machinának hívták (isteni beavatkozás a jelentése).
De nem is az elnevezés a fontos, hanem a megvalósítás.
***
A templomhoz egy tucat lépcső vezet. Mise után megjelenik az ajtóban a rollátoros ember, aki segítséget vár, hiszen nehezen tud járni. Eddig még mindig levitte neki valaki. Hol ez, hol az. A biciklis elég gyakran odapattan, és leviszi a rollátort a lépcsőkön.  
Múltkor megelőzte valaki, mire a cangás imigyen méltatlankodott:
„Kitúrtak jól fizetett állásomból!”
Értettük a tréfát.
Én is megmosolyogtam megjegyzését.

Proust munkájának hosszúságára emlékeztető blogom 2006 óta „lő a sötétben”. Kb. 7500 poszt született eddig. Gondolataim és világom belekerülnek a virtuális érbe, és eltalálnak, akit eltalálnak. Lehet, hogy hasznukra, lehet, hogy kevéssé találja szíven az olvasókat. Mesterem, Czakó Gábor hányszor hangsúlyozta, hogy írásod olyan, mint a fotó. Nem tudod megváltoztatni utólag. Cikked megjelent, Nyíregyházán olvassák, te ezt írtad, ők azt értik rajta, és nincs módod beleszólni, hogy jól értsék, nem is úgy gondoltad. Csak a leírt szavakat látják.  
Ez bizonyosan felelősséget is ró az íróra.
Hogy ki hogyan fogadja?
Egyik ismerősöm mosolyogva mondta, hogy tud a blogomról, de sohase olvasta egyetlen posztomat sem. Azt válaszoltam neki, hogy nem követett el semmiféle vétket. Nem köteles elolvasni anyagaimat.
Egy másik koma örömmel fedezte fel blogomat, és elmondta, hogy naponta olvassa. Utóbb aztán azt is tudatta, hogy már nem olvassa a posztjaimat. Megértettem őt is, és sajnáltam, hogy más irányban foglalja le magát.  De hát meg lehet érteni. Örültem volna neki, ha nem említi érdeklődésének elmaradását.  
Egyszer VD-nél olvastam ilyesvalamit. Kossuth-díj, Nobel-díj, az semmi. A keresztrejtvény feladatai között találom: magyar festő, négybetű. Ez az igazi.
Megértettem örömét.
Nem tudom, hogy mostanában hányan olvasnak. A poszt melletti statisztika hol tízet-húszat mutat, hol minden ív nélkül felugrik 400-ra, 700-ra egy-kétezerre.
Csaknem hihetetlen az intenzív váltás.  Az adott posztok címei nem indokolják a kiugró olvasószámot.
Értetlenül állok a dolog előtt.
Kétségtelenül jól esnek a pozitív jellegű visszajelzések. Legutóbb ezt írta valaki:
Mick, mindenestül nagyon élveztem ezt a bejegyzést is, meg a frissebbet is. Azt írod, hogy szeretsz rövid lélegzetű dolgokat írni. Én meg még a sűrűbb napjaimon is szívesen megszakítom a feladataimat, ha látom, hogy már megírtad az aznapi penzumodat, hisz hol felderít, hol elgondolkodtat, de mindenképp pozitív löketet ad az egy-két perces kikapcsolódás. Olyan, mint egy igazi, jó kávé, frissít, lendületet ad. És időnként jól megkacagtat. Elnézést a hasonlatért, de hát az is igaz, hogy a nagy kávéivók létezni sem tudnak a napi kávéadagjuk nélkül. Én a blogokba járok "kávézni":)))
Örömömben én is ittam egy kávét. És persze, hogy … a kedves megjegyzés nekem is löketet ad a további munkálkodáshoz.
***
Elsején a láblógatás elmaradt, talán ma. Viszont kijavítva visszaküldtem a feladónak a lektorálásra reggel kapott anyagot.