1. Vissza kell mennem a rendszerváltás első idejére, amikor B. Petőfi Ágnes egy szösszenetet helyezett el az IGEN hátlapján. Az alapító főszerkesztő, Czakó Gábor, igen sűrűn elmondta, hogy ez a rövid írás a lap egyik legjobb, legfrappánsabb szövege. „Rendszerváltozás? Te mennyit változtál?”
2. Egyik főpapunk szerint a szavaknak már semmi értelmük, jelentésük, súlyuk, erejük nincsen. Talán a tettek még érnek valamit.
1+2. Az eddigi két citátum összefügg. Ezért nincs súlya a szavaknak, mert arra irányulnak, hogy egymás lelkiismeretét vizsgáljuk, és közben magunkat szeressük. Fordítva kellene tenni: másokat szeretni (ez volna a helyes önszeretet is egyben), magunkat pedig megvizsgálni, kontroll alatt tartani. Tehát ki-ki csak magára vonatkozóan végezzen lelkiismeret-vizsgálatot! Vajon milyen eredményre jut?
1. Most egy szóra visszakanyarodok az első kérdésre: Te mennyit változtál? Te, azaz rám vonatkoztatva: én. És most jöjjenek a kérdések:
Komolyan vettem-e, hogy megfizetem adóimat, vagy csak azt,
ami nagyon kötelező?
Szemetelek-e, vagy inkább feltakarítom a szemetet, bárkitől
származzék?
Hazai árut vásárolok-e, vagy azt, ami a legolcsóbb, a legközelebb kapható?
Törekszem-e megismerni nemzetem múltját, jelen politikáját,
trendjeit?
Vigyázok-e hazánk értékeire, kultúrájára?
Tanulom-e a szomszédok nyelvét? Akár lakásszomszédomét is, aki magyarul beszél.
Próbálom-e megérteni mások eltérő mentalitásának okát,
összetevőit?
Próbálom-e szeretni minden felebarátomat (legalább nem ártva
neki, legalább rossz hírét nem keltve, legalább nem bántva érdekeit,
megszerzett hírnevét?)
Sorolhatnám még a saját magamra vonatkozó vizsgálat kérdéseit, de nem teszem. A
mentalitás fontosságára eléggé felhívják ezek a példák is a figyelmet. Ha már
tudatosítottam magamban, hogy miken kellene változtatnom, már megérte az
önmagamra való reflektálás.
3. Középiskolás koromban a vita alapelemei között elsőként
szerepelt a közös platform kialakítása a vitatkozókkal. Ameddig ez nincs, nem
érdemes vitatkozni. Most már csak az a kérdés, hogy létezik-e közös platform,
és kikkel? Mi a közös platform megteremtésének a lehetősége?
Az ország építői és rombolói közös platformjáról nehéz
beszélni. Mert mi lehet a víznek és a tűznek a közös platformja? A kémia?
Platformot csak építőkkel tudok kialakítani. Keressük
egymást, építők!
Ám az építők sem fehérek-feketék, hanem hús-vér emberek. Ez
nekem annyit jelent, hogy az építők általában építenek, és csak ritkán
rombolnak, a rombolók ritkán építenek, zömmel rombolnak.
Ha ennyire relativizált a helyzet, akkor viszont egy marad:
Mindenkivel közös platformra lépni, aki építőnek vallja magát, az ártatlanság
vélelme fenntartásával, és végtelen jóhiszeműségével. Mindig lesznek sorainkban
árulók, akik titkainkat kijátsszák, hatásfokunkat lerontják. És mégis építenünk
kell.
Legyen példánk a II. világháború idején folytatott angol
tengeri gyakorlat. Az angol hajókonvojok szakadatlanul szelték a nagy vizeket,
noha a német tengeralattjárókból kilőtt torpedók a hatalmas károkat okoztak
nekik mindaddig, míg amazok fel nem fedezték a lézert. Attól kezdve felismerték
az U-Bootok helyzetét, és eredményesen visszatámadtak.
Nekünk is ez a feladatunk. Tesszük nemzetépítő dolgunkat,
lehetőség szerint megszerezve hozzá a szomszéd nemzetek szimpátiáját kultúrájuk
iránti őszinte érdeklődésünkkel. Ha egyszer megtaláljuk a hatásosabb eszközt a
rombolás ellen, azt fogjuk alkalmazni.
4. Aki keresztény, tudja, hogy ez a föld nem maga az Éden,
és nem is lesz az a világ végezetéig. Majd utána lesz az. Addig pedig mi
vagyunk a küzdő egyház, akik egyben az Isten országának építői, részesei. A
küzdelem elsősorban bennünk folyik, rosszra hajló természetünkkel. Ebben a
közdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Bennünk él Krisztus, s ha
együttműködünk vele, akkor minden látszat ellenére egyre inkább krisztusiakká
válunk.
5. Tudjuk, hogy minden kegyelem. Én egyedül alig valaki vagyok. Krisztussal
viszont VALAKI. Pál írja: Élek, de már nem élek, hanem Krisztus él bennem. Arra
kell törekednünk tehát, hogy belső békénk, szabadságunk, szerető képességünk,
irgalmunk, megbocsátani akarásunk növekedjen. Ettől leszünk egyház, melyen a
pokol kapui sem vesznek erőt.
Tán XII. Piusnak üzenete Sztálin: Mit akar a pápa? Hány hadosztálya van? A pápa úgylehet semmit se felelt erre a
kamaszos kihívásra, én azért visszakérdezném: Hány hadosztálya van a
Szovjetuniónak? De nem tehetem, mert hadosztályostul megszűnt a bolsevik állam.
Minden istentelen földi hatalmasság így jár, akkor is, ha
Isten malmai lassan őrölnek.
A mi reményünk, hitünk, szeretetünk alapos. Nem miattunk,
hanem a háromságos egy Isten miatt. Éljünk vele, éljünk Vele.
Utolsó kommentek