Mickey webnaplója

Egyszer a FB-ra feltettem a kórházban készült fotókat. Talán a folyosóról, a falon lógó képekről, ablakokról. Ivan egyik mellé azt a megjegyzést tette, hogy inkább a nővéreket fotózzam. Persze nem tettem. A személyiségi jogok rájuk is vonatkoznak.
Emlékeim viszont bőven vannak a nővérekről [az orvosokról is].
- Egy főnővér nagyon pozitívan értékelte, hogy saját gyógyszereimet szedegetem, s nem veszem igénybe az övékét. Hogy anyagilag vagy a munkájuk könnyítésére gondolt-e, nem tudom.
- Egy nővér a látogató előtt drágámnak nevezte az egyeskét. Nem látogatás alkalmával nem igazán nézett a reménytelen betegre.
- É. állandó éjszakás volt. Sovány, csendes, udvarias. Elmondta, hogy a Kálium-háztartásom ellenőrzésére artériából kell vért vennie. Ez olyan érzéssel jár, mint a villámcsapás. Nagyon odafigyelve dolgozott a csuklóm tájékán. Néha meg se érezem, hogy megszúrt.
- Volt egy jókedvű, mackósan dundi nővérke, aki szintén igen segítőkész segítőkésznek bizonyult. Elmondta, hogy ha rákgyanús volna, ő bizony nem vetné alá magát a kemónak.
- Egy másik duci azt mondta, hogy meg fogok gyógyulni, mert van humorérzékem. Azt is mondta, hogy a kormány 5 md-ot visszatart, amelyet az e.-ügyisek kaptak volna. Kérdésemre, hogy megerősített hír-e ez, azt válaszolta, hogy az altató orvos mondta. Szerintem álhír - jegyeztem meg. Az is volt.
- Egy nővér látta, hogy zavar, ha ágytálat kell kérnem. Csak nyugodtan szóljon – biztatott. Csakugyan példás türelemmel és tapintatosan végezte dolgát.
- Egy másik nővér egy vénembert a halálból hozott vissza életmentő injekcióval. A nővér sikert aratott a jelen lévő nővértársak előtt, s nagyon örült neki. A jelen lévő doki pedig az automata bélyegzőjének örült, a sikeres élesztés látszólag hidegen hagyta. Az öreg szivar szíve újra dobogni kezdett. Hogy meddig élt még, ki tudja. Nagyon öreg, nagyon elesett volt. 
- Egy tanuló nővérke ismertette a betegek állapotát. Beszámolójában visszatért, hogy a „szaturáció” rendben van. Korábban nem tudtam, hogy a vér oxigénfelvevő képességét becézik így szaknyelven.
- Magamban csak Ursula nővérnek neveztem azt, aki a rajzfilmbelire hasonlított termetét tekintve. Ő hőmérőzött bennünket. Az automatát átállíthatta Fahrenheit skálára, mert egyik betegnek 98 fokos lázat mutatott. A nővér még távoztában is dühöngött: Szarok ezek az új hőmérők! Egy fiatal orvos próbálta magyarázni neki az okot, de szavai reménytelennek bizonyultak. Ursula csak egyre hajtogatta, hogy milyen szarok ezek az új hőmérők.
- Erika! Úgy látom, hogy a ketteske tüdeje nem mozog – mondom. Bejött a nővér, rábólintott. Meghalt. Mondta a beteg nevét. Majd félig rejtve kis keresztet rajzolt az illető homlokára, mielőtt lefedte lepedővel.  
- Egy éjszakása nővér kiszabadította a pirulákat műanyag házukból, kiporciózta betegekre bontva, majd azt morogta félhangosan: Most megyek, és kiosztani a gyógyszarokat. 
 - T. nővér! Kérem, hogy éjszaka ne mérje olyan sűrűn az automata a tenziómat, mert fájdalmasan szorít, és arra folyton felébredek. Jó, mondta ő, átállított valamit, mire azonnal mérni kezdett a kutya fajzat. De mert rosszul állította be, negyedóra elmúltával újra belém mart a mandzsetta. Aztán megint egy negyed óra múlva.  Nem sok örömöm tellett a ritkításra vonatkozó kérésemben.
- Az öreg nővér beállította a beteg infúzióját. A beteg tiltakozott és kihúzta a branült a karjából. Meglátta a nővérke: - Tőlem kikacimbálhatja az infúziót, de többször én be nem kötöm magába.
Itt abba hagyom a rövid jellemzéseket, mert még a végén hospitalizálnak a korábbi időkben megélt események.