Egyszer már leírtam: Egyik filmjében Chaplin zálogház tulajdonosa. Betér hozzá a proletár egyetlen kincsével, a vekkerével. Pénzt kérne. Chaplin átveszi, rázogatja, „nem szól”. Megpróbálja felbontani vésővel, kalapáccsal. Nem megy. A fiókból konzervnyitót húz elő, felbontja vele az órát. Sorra szedegeti ki belőle a részeket, keresve, melyik miatt nem jár. Kitépi utoljára a spirálrugót is, a fejét vakarja, hogy most már mi is legyen. Átnyúl a pulton, lekapja a proletár kalapját, belesöpri az óraroncs hulladékát, és átnyújtja neki: Sajnos nem vehetem be, mert nem működik.
Nemde így (is) viselkedünk szép teremtett világunkkal.
Az Édentől indultunk. Hol vannak már az édeni állapotok?
Krisztus életével, halálával feltámadásával, tanításával visszazökkentette a helyes kerékvágásba a föld szekerét. Élünk vele? Egy jó nevű jezsuita teológus fejtegette, hogy a politikába nem lehet bevinni a nyolc boldogság szellemét, mert teljesen ellentétes a létező trendekkel. Nem is erről a földről szól, hanem ama másik világról, ahol egyszer s mindenkorra letöröltetik mindenki szeméről a könny. Ám az említett boldogságok a hegyi beszédben hangzottak el.  A hegyi beszéd tanításai viszont kötelezőek, ha nem akarjuk, hogy a földet kibelezze az emberiség. Feladat: „Keressétek az Isten Országát, s minden szükségeset megkaptok hozzá.”  
Ehelyett kísérletezünk, mint a pancser becsüs az órával.
A szellemet többek között Huxley engedte ki a palackból. Szép új világ c. regénye hősei falansztert építenek, ahonnan a természetes életet élő törzsek kiszorulnak – rezervátumokba.  Orwell Állatfarmja és 1984 című regénye továbbviszi Huxley elképzelését. Megmutatja az utat, azt, hogy hogyan kell a diktatúrát megvalósítani „újbeszél”-lel, mely szótár kaotikussá teszi a szavak jelentését, állandóan változtatva azok értelmét, (vö. abesszin makaó). Megmutatja továbbá, hogy az államgépezet erőszakkal miként képes kiirtani az emberből mindazt, ami méltóságából fakadna és mindenkinek kijárna.
Akad egy szekta is, mely jó pénzért szétszedi az emberek pszichéjét, hatalmasat keres rajta, cserébe mindenféle álságos ösvényeken vezeti áldozatait, hogy a végén kiderüljön, ki-ki ott tart önmaga megismerésében, ahonnan elindult, immár koldusszegényen.
Nem akarok részletesen kitérni a hitelüket vesztett hitelintézetekre. Akik rábeszélték klienseiket, hogy bízzák rájuk magukat, és akik koldusszegénnyé tették a hitelkérőket a számukra kieszelt csapdákkal, egyoldalú szerződésmódosításokkal (vö. újra abesszin makaó).
Kísértetiesen hasonlók a képek. Társadalmi méretekben megvalósított tévutak, zsákutcák, mert pancserekre bízzuk magunkat, legalábbis sokan, akik romhalmazt adnak cserébe.  
Hát hogy is lehetne ez másként?
A Mester a hegyi beszédet egy kettős képpel zárja. Az okos ember képével, aki sziklára építi a házát, és a viharok nem képesek lerombolni. Élhető ez a ház, ez a megvalósuló Isten Országa.  Vele szemben az ostoba homokra építi házát, népbutítás, hamis Krisztusok, hamis reklámok, hamis ígéretek megtakarítások kilátásba helyezésével, hamis szekták, hamis politikai irányzatok és folytathatnám … által.
A vége: a homokra épített házból a viharok támadásai nyomán nagy romhalmaz lesz.
A beszédet záró coda még megjegyzi: Krisztus úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.
A választás rajtunk is múlik. Mit követünk? A pancsereket, a tévtanítókat, a demagógokat, a hazugság fiait és lányait, vagy a Mester tanítását. Nekünk kell döntenünk.      
Azok, akik nem ismernék az abesszin makaót, olvassák tovább posztomat. Ez igen egyszerű, kétszemélyes játék. A játékot vezető felkéri társát: Mondjon egy számot. Az mondja: hat. A vezető erre hetet mond és kijelenti: Nyertem. Majd új játékba fognak. Újra felszólítja társát: Mondj egy számot. Az azt mondja: 55. Mire a játékvezető: 15, és hozzáteszi: Megint én nyertem. A társa kérdésére, hogy miért, így válaszol: Azért, mert megváltozott a szabály, most az nyer, aki alacsonyabb számot mond … és így sine fine ad libitum.