Mickey webnaplója

Ha én fiatal kutatóvegyész volnék, két dolog kutatását biztosan tervebe venném. Egyfelől a pókfonal összetételét, másfelől a propoliszét.
Olvastam, hogy pókfonal sokszorta erősebb az azonos átmérőjű acélnál. El kellene tanulnunk a póktól, hogyan jön létre ez a hallatlanul erős és rugalmas ökörnyál. Mi az összetétele, lehetséges-e gyártásba venni, ipari méretekben előállítani. Elképzelhetetlenül sokféle alkalmazást gondolok neki.
A méhszurok, propolisz a méhrajért, a méhpoliszért termelt anyag – mint olvasom – fertőtlenítő hatású valami, amit a méhek gyártanak a kaptárbejárathoz. A kaptárt védi a fertőzések ellen. Valakik rájöttek, hogy az embernek is hasznára lehet a propolisz. Sebgyógyító, fertőtlenítő hatású. Én sokáig nem hittem el. Aztán afta keletkezett a szájüregemben. A nyelvemet annyira bántotta, hogy a beszédemen is érződött a fertőzés jelenléte. Cukorra cseppentett propoliszt tettem a nyelvemre. Elmúlt az afta. Megszűnt a fájdalom. Más alkalommal apró viszkető fájdalmas kiütés jelent meg a tenyeremben. Propoliszt rácseppentve igen gyorsan megszűnt a viszketés, egy-két nap elteltével pedig nyomtalanul eltűnt a kiütés.
Nem létezik, hogy a mai technikával ne lehetne azonosítani a propolisz összetevőit, és gyógyszerként az egészségügy szolgálatába állítani.
***
Chestertonnál olvasom, aki – a Bibliára hivatkozva – így ír: „Isten a semmire függesztette fel a világot”.
Nehéz volna megállapításával vitatkozni. Az az igazság, hogy a világot űr veszi körül. Nem cérnaszálon lóg, hanem a tér által kijelölt pályán mozog. De ha a bolygónkat szemléljük, csakugyan úgy tűnik, hogy nincs alatta semmi. Már a kérdés is abszurd. Mi az, hogy alatta? Merre van az alatta, (és merre a felette)? Az „alatta” fogalma bennünk a gravitáció képzetével párosul. Lefelé a föld központja felé, felfelé éppen ellenkezőleg. De hát mihez képest van a világűrben felfelé, meg lefelé? Képtelenség maga a felvetés is.
A föld gömbalakú.
Lehet azon vitatkozni, hogy az ausztrálok hozzánk képest lefelé lógnak a világ túlsó felén. De nem. Mindnyájan a gravitációnak engedelmeskedünk, és nem le meg fel, hanem kifelé és befelé mozgunk a bolygóhoz képest. Ezt teszik az ausztrálok is. Amikor felugranak, kifelé tartanak a bolygóról, amikor lezuhannak, akkor befelé esnek a bolygóba. Ha nem így lenne, akkor az ausztráloknak, akik hozzánk képest „lefelé” lógnak, állandóan zúgna a fülük a fejükbe szállt vér nyomásától. De hát nem tótágast állnak, és ők ugyanúgy tapadnak a bolygóhoz, mint mi ittenség. Ennél fogva a vérnyomásuk is hasonlóképpen alakul, mint a miénk.    
Azt hiszem, hogy itt érdemes elszegni a posztomat.