Mickey webnaplója

A megfigyelés kezdete: 2014. március 11. 12.00h.
A busz Pünkösdfürdőig vitt.
Még nincs pünkösd, nem fürdik senki.
Több személy babakocsit tolt maga előtt. (Ketten mobiloztak közben.)
A személyek nők voltak mindahányan.
Megindult a kerékpáros forgalom.
Tizenhárom biciklivel találkoztam útközben. Hét Szentendrének tartott, hat Budának.
A kerékpárok elől kitértem, mert sáros volt a járda melletti rész. Egyikük megköszönte, a többiek nem.
Az egyik fán feketerigó fütyült. Nem tudom, ki tanította be, de ismételten felszólított:
„Gyere vissza”! Ez valami egyezményes jel lehet a tojóval.
Próbáltam lencsevégre kapni két tolvaj szarkát, de csak repülés közben sikerült megörökíteni őket menekülésük alkalmával.
A játszótéren egy nő hintáztatta babáját. Nem értette, hogy miért fákat fotózok, miért nem az ő szépséges bébijét. (De hát ugye a személyiségi jogok.)
Nagyon alacsony a vízállás.
Két tendencia érvényesül. Részben magántulajdon védelme erős kerítésekkel, új pavilonok állítása. részben a kiége(te)tt épületek állagának további romlása, lepusztultsága.
A teniszstadionnál lehorgonyoztam, mert megfigyeltem, hogy forgóim jobban kívánnák a busz érkezését, mint a tovább gyaloglást.
A stadion dróthálója labdatemető. A magas labdákat nem mind csapják le a teniszezők. Néhányuk a hálón köt ki, s együtt rozsdásodik a vasdróttal.
13,15-kor jött a busz. A megfigyelést befejeztem.
Hazafelé a buszon az jutott eszembe, hogy nem mindegy, mit énekelek: Hej, Jancsika, Jancsika, vagy Hej, Ancsika, Ancsika. Egyik fiú, a másik lány.
***
Lábjegyzet a Ter 5 höz.  A vízözön előtti atyák sokáig éltek, de hát jött a vízözön. Azóta kevesebbet élünk, ha ugyan van értelme a sokat, vagy keveset jelzőnek az örökkévalósághoz képest.
Lábjegyzet a Ter 6-hoz. Húgom annakidején megjegyezte (gyerekszáj): Amikor nagy voltam, kicsi lettem. Valaha nagyobb testű emberek éltek. Az özönvíz idején kisebbek lettek. Mostanában mintha fordulna a tendencia. Összefüggött egykor az ősi jóléttel, a mostani pedig korunk részleges bőségével?
Maga a vízözön (özönvíz) történelmi valóság. Úgy tudom, a jégkorszak után a felmelegedéstől az Atlanti-óceán vize áttört Gibraltárnál, és a Mediterráneum egészében 90–120 m-rel megemelkedett a tenger vize. Ezt az ott élő (haló) népek a maguk módján feldolgozták. A bárkaépítő Noé története tanúsítja.