Megvénülvén – érthető okokból – ismételten felébredek éjszaka.
Újabban – ellentétben az általános gyakorlattal – nem birkákat számolok, hanem az általam ismert több ezer dallamból a találomra kiválasztottat kezdem szolmizálni. A slágerek jó része könnyen szolmizálható, a komolyzene világának darabjait nehezebb a modulációk miatt.
Ezt Kodály úgy oldotta meg, hogy az új hangnemhez igazította a szolmizálást, jelölve (pl. l=m).
Én nem követem ezt a gyakorlatot: inkább visszaalszom.
***
Várom a Jazz-rádió 30.-i indulását. A műsortervében nem találkoztam még jazz-történeti rovattal. Pedig szeretném viszonthallgatni a régi nagyokat: Ellingtont, Satchmót és megannyi társukat.
Valamikor szívesen leragadtam Pernye András fenti témában szerkesztett sorozata előtt.
A rádió jóval később, mintha Gonda János hasonló sorozatával rukkolt volna elő.
Azóta sűrű a csend.
Pedig…
Igaz, hogy a Youtube-on csaknem minden előadó és minden szám hozzáférhető: Monktól Brubeckig, Johnsontól Art Tatumig, Joe Morellótól Gillespie-ig, Miles Davistől Django Reinhardtig, Scott Joplintől Eroll Garnerig.
De mégis…
Jaj, ki ne hagyjam a magyarokat. Kovács Gyula dobost, és legalább meg kell még említenem a Benkó Dixielandet.
A többiektől pedig elnézést kérek, amiért nem szerepelnek a felsorolásban.
***
Még tart a húsvét utáni felszabadultság.
Hiába veszélyezteti a háborús uszítás. Christus vincit, regnat, imperat!
A mammon fiai rossz lóra tettek.
***
M. bulija vasárnap már megvolt, ámde a mai napon 40 éves.
Isten éltesse sokáig szerettei körében!
2024.04.23. 09:58 emmausz
A zene bennem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4418387973
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek