Mickey webnaplója

Obulus
Az obulus írásmódja latinos, eredete görög. Az ókori görögök kis ezüstpénzt tettek a halottak szájába, hogy a révésznek a Styxen való átkelésért keletkezett járandóságát ezzel egyenlítsék ki. Magyarországon is alkalmazták a régiek. Itt emlékezetem szerint a szemekre helyeztek egy-egy krajcárt. Fejemben ez a halottak krajcára azonnal átalakult szeméremmé. Szemérem, ti. szem-érem. Ha már egyszer a halottak szemére rakták. A Czuczor–Fogarasi szerint a szem és érem két gyökből tevődik össze. A szem a szégyenletes nézés szerve is (pl. szemtelen, szemérem-telen), az érem tag pedig az ér érint gyökből eredeztethető. Szemérmes, aki ellenáll a szem kívánságának, szemben a merésszel, aki ellenkezőleg tesz.
Annyi közöm van az obulushoz, hogy prepubertásom idején családilag a Farkasréti Temetőben sétálva találtam egy rézfillérest. Apám elmondta, hogy a halott szemére tett aprópénz ez. Elgondolkoztam. Ha rajta volt a szemén, akkor hullaméreg is tapadt rá. Ha megfogtam, érintkezésbe kerültem a méreggel. Annyira átéreztem ennek a lehetséges következményeit, hogy napokig rosszul voltam. El kellett vinni anyámnak laborvizsgálatra, vérvételre. A laborban egy befőttesüvegben hatalmas varangyot tartottak. Ennek a látványa tette, vagy a szúrás drasztikus volta, engem az ájulás környékezett. Emlékszem, hogy lenyomták a fejemet, gondolom, falfehér lehettem. Aztán persze rossz emlékké zsugorodott az obulussal való találkozásom, s lassacskán emlékké szelídült. Ami feltűnik az idő távlatában: Szokatlan érzékenységgel reagáltam mindenre, ami körbevett. Amit még utólag konstatálok: Nem igazán kérdezősködtem, pedig jobb lett volna. Még a temetőben tisztázhattuk volna, hogy miért teljesen kizárt bármiféle fertőzés lehetősége. Volt hát, ami volt. Érzékenységem máig megmaradt.
Yves Montand: Le routier
Még nincs itt a kánikula, de már majdnem. ennek egyik jele, hogy hajnalban nem fáztam, hanem éppenséggel melegem volt. Paplanomat vékony pokrócra cseréltem, hogy kissé lehűtve ébredjek. Ám félálomban a fenti dallam rakott fészket a fejemben. Megpróbáltam hát billentyűsön lejátszani fektemben, fejben. A sanzonokra jellemző, a szokásostól eltérő kíséret illik ehhez az érdekes dallamvezetésű nótához is. Azért sikerült fejben összeraknom az egészet. Már csak el kell játszanom valamikor a nap folyamán.
Szerettem ezt a sanzont. Nem is tudom, hogy mit inkább. Montand kellemes orgánumát, vagy a dallam optimista kicsengését. 
Július 2. Sarlós Boldogasszony.
A vizitáció emléknapja. Mária meglátogatja Erzsébetet. A vizitáció alkalmával hangzik el Erzsébet szájából az Ave Maria kitétele: „áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse [ti. Jézus].” Ekkor hangzik el a Magnificat is, benne: „...mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék...” a vizitációról készített képet MS mester.
Ízelítő a Jób 21-ből: Jób szól újra: „biz’ felháborodom... Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erőben­ s egészségben... Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket... tehenük megellik, nem vetél el soha. Fiaik énekelnek a dob­ és citeraszóhoz, a furulya hangjára ujjonganak. Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba... Vajon ki a Mindenható, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?... Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse! Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából! ... Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is? ... Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja... A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban. »A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.« Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki? Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.” Közöm. Jób nem látja át a teljes kinyilatkoztatást, de orrhosszal megelőzi kortársait. A látszat szerint nem bűnhődnek a gonoszok, a méltatlanul jólétben élők, még haláluk is méltóságteljes. Mások szegényen, s elhagyatva, méltatlan körülmények között élnek, halnak. Kell lennie túlvilágnak, ahol igazságot szolgáltat kinek-kinek az Úr, ha nem így volna, minek imádkoznánk hozzá. Kb. ezeket hirdeti Isten szegénykéje, Jób, az igaz ember. Ma ugyanez a látszatvilág vesz körül bennünket. Nem érdemes hallgatni szirénhangjaira.