Mickey webnaplója

Az ember elméjének gyökérkönyvtárában biztosan szerepelnek azok a körülmények, amelyek között gyermekkorát töltötte. Az a ház, amelyben életem első tíz évét éltem, az ún. „cifra villa” az albertfalvai lakótelep helyén állt. Most az ő helyén áll valamelyik panelház. Sokáig kerestem az interneten egy képet az egykori épületről (Albert u. 139.), de nem találtam. Tudom, hogy unokatestvérem készített róla fotót, de elkallódott a fénykép. Magam végigböngésztem a régi Albertfalva épületeiről, utcáiról fellelhető internetes felvételeket, de nem találtam közöttük se. Nem is találhattam, mert a pataktól (Keserű ér) északra, már a kerület Kelenföldhöz tartozó részén állt a ház, annak is legdélibb csücskén. A pataktól délre eső rész már Albertfalva.
Hát persze. Ha odamentünk vásárolni, úgy mondták az asszonyok, hogy „megyek a faluba”. Sorolom, hogy miket láttam viszont a „falu”-ból. A Kondorosi út Fehérvári út sarkán álló Csillag-házat. Abban lakott a Csécs és a Nyikos. Nyikoséknak valaha vendéglőjük volt a közelben. Láttam a fogadalmi feszületet a Szabadság út mentén. Utána következett a Rózsika kis boltja. (Egyszer húszassal fizettem, de tízesből adott vissza. Hiába reklamált az utóbb velem jött anyám, nem kapta vissza a tízforintját.)
Láttam a két kocsmát. A Csercsicset az Albertfalva u. sarkán, és az Alberfalva- kitérői Jó Barát vendéglőt. Közel hozzá azt a trafikot, amelyben öreganyám árulta egykor a cigit és a „córesz”-t, a Nyolcórai újságot. Nem láttam a kitérő túlsó oldalán szuterénben működő tejcsarnokot, sem a nyomós kutat, sem a Kőfaragó vállalatot. A közeli Lódengyárra is csak utalás volt. Többször tűz ütött ki falai között. Kijjebb a közért, ahol az ínséges időkben „levágott felvágott jegyet nem fogadtak el”, csak tömbben levőt. Még kijjebb a patika és a tűzoltóság. Kép nem akadt róla, (csak a képzeletemben). Viszont a kispiacról két képet is láttam. Szemben a Csercsiccsel volt található. Az Albertfalva utcába jártam általános iskolába (ma Don Bosco a titulusa). Az iskolával szemben álló Szent Mihály-templomban lettem elsőáldozó.
A régi klérusról több képpel találkoztam. Doroszlai Béla vezérlete alatt készült a templom. Keresztanyám Vakkantónak hívta, mert megakadva a prédikációban a mondat közepén ezzel fejezte be mondandóját: De…  … és ebben a „de”-ben minden benne van. A körmenetes kép is általam ismert személyt mutatott Ormai Gusztáv plébánost.
A képek között nekem még a Budafok-Forgalmi telep jelentett emléket. Itt tett le a villamos, amikor a kisiskolába jártam fél évig. Az iskola mellett temető állt. Hol volt még akkor a buszvégállomás???!!
Most tudtam meg, hogy a Fegyvernek utcában lakott Gross Arnold grafikus.
És a kerület híressége is valahol a környéken lakott: a bútorgyáros Mahunka Imre.
Elmúlt az idő és eltűnt a házunk. Csak emlékek őrzik az egykori tájat.
Magamat is meglepett, hogy ennyire ragaszkodom az emlékekhez, és sokukat néven nevezem szűk hetven év elteltével is.