Mickey webnaplója

Július 14.-i posztomban olvasható Assisi Szt. Ferenc Naphimnusza Dsida Jenő fordításában. Ebben ír a felséges Istenről, a napról, a holdról, a csillagokról, a vízről, a tűzről, s a föld-anyánkról. Még megemlíti, hogy nagyon nem mindegy, milyen állapotunkban ér a halál bennünket.
Most egy állatokról szóló könyvet olvasok. Ez próza, de tekinthetem hosszúra nyúlt szabad versnek is, mert etológiai (állatviselkedés-tudományi) szempontból tekint néhány tucat általa kiválasztott állatfaj működési mechanizmusaira. (Vitus B. Dröscher: Gyengéd, akár a krokodil. Meglepő felfedezések az állatok családi életéről. Papirusz book 217 o. é. n.) A könyv olvastán nehéz elválasztani a Teremtőt a teremtettől. A könyv szerzője nem dicsér, és nem is szid. Nem dicséri a krokodilt ügyességéért, de nem is szidja gyilkos vízbefojtó tevékenysége miatt. A krokodil néha megéhezik, és akkor eszik. Jobbára csak azokról a kutatásokról emlékezik meg, melyek az utóbbi időkben – zömmel K. Lorenz munkásságát követően – fordította az állatélettan felé a zoológusok egy részének a figyelmét. Meg se kísérelem felsorolni, hogy miféle állatok, miféle magatartásrendszer szerint élik életüket: mit tud egy termeszvár, mit tudnak a méhek, mit tudtak a mára már kihalt szárnyasok. Inkább arra akarok kitérni, hogy a természet az embert kivéve a maga módján tökéletes. Azok a mechanizmusok, amelyek az állatvilág ösztönéletében érvényesülnek, mind a túlélés szolgálatában állnak. Minden tevékenységük begyakorolt, és egy adott ingerületre kivétel nélkül azonos módon reagálnak, éspedig úgy, hogy az létezésük folyamatosságát biztosítsa. Élemedett korom ellenére a gyerek érdeklődésével olvasom a kötetet. Elcsodálkoztat az a célszerűség, amelyet az állatok követnek, s amelyek életüket olyan precizitással határozza meg, mint a világegyetem égitesteit a maguk aktusai, keletkezésük, életük, elmúlásuk rendje. Csoda ez a világ, úgy is kell rátekinteni. Ha több szorulna belém a költői vénából, rövid versekbe foglalhatnám az egyes fejezetekben megírt állatcsodákat. Óhatatlanul himnuszok volnának ezek, mint a Naphimnusz, mert cseppet sem kevesebbről van szó, mint a láthatatlan kéz gondoskodásáról, amellyel minden teremtményére ügyel az, aki a világba dobta őket.  
Maradhat egy elvarratlan szál a posztomat illetően: Ha az állatvilág a maga módján tökéletes és az ember nem az, akkor hogyan tekintsünk magunkra?  
Az ember, noha sokféle dologban csököttebb az állatnál, állandó fejlődésben van, ha jó úton poroszkál. Lényegesen több az állatnál, mert az élőlények közül egyedül képes önreflexióra. Isten elgondolásából jön létre, és hozzá tart. Élete csak kezdődik, de nem fejeződik be. Ez azért tetemes különbség a javunkra. Az állatviselkedés-tani megfigyelések csak azt támasztják alá, hogy a teremtett világ végtelen tudású Teremtőt feltételez, aki – többnyire vegyi úton – úgy vezéreli ösztönös teremtményeit, hogy végső soron okunk legyen elcsodálkozni mindazon, ami körülvesz bennünket. Megismerésük segíthet közelebb kerülni ahhoz, aki ezeket az élő mechanizmusokat létrehívta.        
4. ZSOLTÁR. ESTI IMA (A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid zsoltára.) 
„Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám! Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra? Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok. Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek!
Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban! Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna. Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!” Közöm.  A címe szerint esti ima, de több annál. Tanítások a helyes magatartásra. „A hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok... Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek! ... bízzatok az Úrban!” És az ima (kérő ima): „Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna. Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!” Máig működő szöveg – az ároni áldás megfogalmazásával azonos indítással. Nem tarthat soká memorizálni. Tetszik, amit megdöntöttem.