Mickey webnaplója

Állítólag az angolok nagyon lenézik, közönségesnek tartják, és ennek megfelelően utálják a szóvicceket.
Na hiszen, megkapnám tőlük a magamét, mert igen gyakran szálazom elemeire a szavakat és alkotok belőle egész mást.
Itt van pl. Levente unoka. Becenevén Levi. Ha ő szakácsmesterségre adná a fejét és készítene egy több személyes tálat LEVI-TÁL lehetne a neve.
Ugye értjük: Aki méterrel a föld felett repked: levitál.
Egyszer kaptam egy könyvnyi szószedetet. Tele ilyes szókapcsolatokkal, átértelmezésekkel. Akkor úgy éreztem magamat, mint a svéd gyerekversek egyik fiúkája, aki bélyeget gyűjtött. Majd egyszer a papája hozott neki egy kiló bélyeget. Azóta nem gyűjti őket.  
Pedig a magyar tele van erre alkalmas szavakkal.  A faszenes vasalóval ingázó asszony mit csinál? lóbál. Egyféle állatok farsangja sem más, mint ló bál.
Van egy liturgikus kiadvány. Neve ADOREMUS. Próbálgatom. Megvan. Adó-rém, ússz! Visszafelé olvasva pedig SUMÉR ÓDA.
Azért marháskodok most a szavakkal, hogy ellensúlyozzam a napi politikai sárdobálásokat. Most éppen Varga Judit és exe, Magyar Péter van műsoron. Történetük nem olyan épületes, hogy naponta beleverje a média az orrunkat. Miközben sajnáljuk a történteket, megjegyzem, hogy egy használhatatlan párkapcsolatba való belekukucskálás és véleményformálás veszélyes, mert valamennyire kettőn áll a vásár, párhuzamosan pedig az is igaz, hogy könnyen áldozattá válhat az egyik fél. Mégis a hozzáértők azt mondják, hogy aki belepiszkál egy ilyen viszonyba, darázsfészekbe nyúl.
***
Vége a húsvéti locsolkodás idejének. Megvan ennek is a maga humora:
Rajz két csokinyúlról: Az egyiknek már hiányzik a füle, a másiknak az alfele.
Beszélgetnek. Megszólal az utóbbi: Fáj a seggem!
Mire a másik: Nem értem, mit mondtál?