Elsőre úgy tűnhet, hogy nem sok közük lehet egymáshoz. Meglátjuk, hogy mégis van. Álljon itt elsőként a szemüveg.
A szemüvegek nem jönnek elő spontán, mint az időjárási frontok. Meg kell keresni őket. Mivel feleséggel lakjuk a 87 m2-t, elég sokféle elképzelhető és elképzelhetetlen helyen csapom le azt a pápaszemet, amelyikre éppen nincs szükség. Most mégis tegyük fel, hogy rendben rakom le a bifokálist: mindig a fémasztal sarkára. Hogy mondtam? A bifokálist? Miért, most az olvasó szemüveg van rajtam? Csakugyan az lehet, mert közelre látok vele, távolra nem. Egyáltalán – van rajtam szemüveg? Megvakarom. A bifok ugye két-két lencséből áll, s határvonalán törés keletkezik. Erről ismerem fel azonnal, hogy a bifokális van rajtam. Ha nincs érzékelhető egyenetlenség, akkor az valóban olvasó. Az olvasó szemüveg kell az olvasáshoz (Hogy hogyan jöttem rá!), a keresztrejtvény-fejtéshez, étkezéshez és a számítógép előtt időzve. A tévénézéshez, autóvezetéshez, sétáláshoz és akkor, ha csak úgy bambulok magam elé, a bifokális a megfelelő. Az a vicc az egészben, hogy mire leveszem az olvasót és megkeresem a távollátót, eszembe jut, hogy nem is akarok tévét nézni, inkább rejtvényt fejtenék. Ám egy jó műsor kihallatszik. Mégis megnézem.
Olvasó le, bifok fel.
Aztán rajtam marad, én meg csodálkozom, hogy miért olyan nehéz olvasni a meghatározásokat.
Bifok le, olvasó fel.
Ám ha elmegyünk itthonról,
olvasó le, bifok fel.
Odalépek a postaszekrényhez. Levelem érkezett. Kibontom:
bifok le, olvasó fel.
Beülünk az autóba.
Olvasó le, bifok fel.
És ez megy egész nap. Mindig azt érzem, hogy a másik szemüvegnek kellene rajtam lennie.              
Még mindig értetlenkedhetsz: Mi köze ennek a frontokhoz. Van, nagyon is van köze. Különösen napjainkban, amikor a meteorológia bevallása szerint napjában többször váltják egymást a frontok.
Ha hidegfront érkezik, fáj a fejem (Migrén? Ki tudja.). Ha meleg front érkezik, szédülök. Ez rendben is volna, ha nem ekkora sűrűséggel váltanák egymást a frontok. Szavamra mondom: egymásnak adják a kilincset. Ezt így akceptálom:
Reggel meleg front van, mert szédülök. Mégis bekapok egy kávét, mert reggel van. Mire magamhoz térek, hidegre vált a front, mert a fejem búbja fáj. Ilyenkor eléggé használhatatlan vagyok. Hacsak eszembe nem jut, hogy a kávé szokott segíteni. Gyorsan bekapok egy bögre forró nescafét (tea hígításút). Ettől jelentősen enyhül a fejfájás, ha nem is szűnik meg teljesen. De akkor most mitől szédülök? Ja, újra meleg front közeledik. Már itt is van, mire újból fájni kezd a fejem. Ha fáj, hát gyorsan egy kávét iszom. Már tudom a leckét. Ámde este van. Most hajnali háromig ébren bámulhatom a plafont. Tévedtem. Talán meleg front érkezett időközben, mert beleszédülök, beleájulok az ágyba, és eszemben sincs a báránykákat számolni. Alszom, mint a bunda. Éjfél felé fejfájásra ébredek. Nem érdekel! nem érdekel! nem érdekel  a hidegfront! Aztán rájövök: azért szédelegtem és azért fájt a fejem egyszerre, mert éreztem a kettős frontot.  
Reggelig nem állok szóba senkivel. A bárányok számára pedig nem emlékezem pontosan, mert belealudtam a leltározásukba.
120. ZSOLTÁR. A BÉKE ELLENSÉGEI (Zarándokének) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől! Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv? A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével! Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom! Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik. Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború. Közöm.  Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. Visszatérő formula. Krisztus haláltusája közben is megjelenik. Túl sokat tartózkodtam a gyűlölködők között. Ha beszélek, az nekik háború. OV tegnap: „...magyar életérzés: jót akarsz tenni a világgal, első lépésként jutalmul ellenségeket kapsz.”