Mickey webnaplója

Móricz Virág második, leleplező könyvét olvasom (Anyám regénye). A kötet az előzőhöz (Apám regénye) hasonló hangvételű, csakhogy  a szerző hatalmas családi levéldokumentum-anyagra alapozva adja elő mondanivalóját.
A száz év előtti komfortnélküliséget a ma embere oly nehezen képzeli el, s tán nem is tud vele azonosulni. A tőkekoncentráció magas foka lehet az egyik oka az egykori nincstelenségnek.
Abban az időben divatozott a váltó, mint a pénzzel való bánásnak egyik formája. Mára csaknem kiveszett ez a forma. A váltókezesség sokakat tönkretett, mert a kezest kiforgathatták teljes vagyonából.
Sok szó esik a könyvben a nélkülözésről. Kinek nincsen cipője, kinek lyukas a cipője, kinek nincs pénze suszterra, esküvői ruhára, és még hosszan sorolhatnám.
Szinte folyamatosan kérnek egymástól kölcsön a rokonok, akiknek jobbára reményük sincs arra, hogy egyszer gazdaságilag talpon maradnak.
Van, aki észnél van és spórol, mert számol az esetleges ellehetetlenüléssel.
Van, aki egész életében spórol, majd felelőtlenül kölcsön ad 10 000 koronát, amit sose kap vissza attól a Fükő nevű tiszttől, akinek kölcsön adta. Az eset annyira tipikus, hogy egy rövid részt idemásolok a kötetből.
„Fükővel június 7-én vagyok idézve. Megapelálta hát nem tudom biztosan ott is enyhítő körülmények alapján felmentik. Hát most olyan törvény van ha egy szegény éhenkórász ellop egy kenyeret vagy akármilyen csekélységet hát azt becsukják két hónapra, s egy ilyet aki ezreket lop anak elengedik enyhítő körülményeknél fogva hóttig. Ilyen igazság van mái világban és kitugya milyen perköltséget fogok fizetni ráadásul. Átkozott azon óra, melyen hosszúlábú gólya átlépte az én küszöbömet, az én átkom kísérje az egész Fükő familiát, mert nem elég, hogy a pénzem ellopta, de még az én egészségem…” A szöveget telerakhattam volna (sic!)-cel, mert a helyesírása pocsék. De nem is ez itt a lényeg. Hanem romlott civilizációnk ki tudja, hányas mércéje. Az biztos, hogy a rajtakapott kenyértolvaj ma is megkapja a magáét, de a korrupciós bűnök elkövetői pimaszul őrzik titulusaikat és a hajuk szála se rezdül.
Azért utálom a hírkommentárokat, mert mind az elkövetésről szólnak, és nincs hír értékük. Hír értéke annak volna, hogy jogerősen börtönbüntetésre ítélték a korruptakat, a sikkasztókat, a társdalmat nagy tételben megkárosítókat.
Még megjegyzem, hogy feltűnően nagy a családon belüli erőszakosságok, testi-lelki bántások, szeretetlenségek lejegyzése. Lehet, hogy a nyomor hozzájárult a szörnyűségekhez, de lehet az is, hogy csupán részletes híradások ezek, s ma se jobb a helyzet, csupán nincs tudomásunk a sokféle nyomorúságról.
***
Eme nagy adag rosszat próbálom ellensúlyozni húsvét örömével: „Ne féljetek, én legyőztem a világot” – mondja Jézus. (Jn 33,16b)
És még
„…meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek«” (1Kor 2,9. Iz és Jer.-ra hivatkozva)