Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2006.05.02. 07:56 emmausz

Mostanában ismételten emlegettettek a prolik, a panelprolik és a szavazás, a prolik lekenyerezése pénzzel, élelmiszerrel, munkalehetőség kínálásával, segéllyel; és megfélemlítésük is szóba jött: testi-lelki fenyegetésük. Egy darabig szó nélkül hagytam a prolikról szóló tirádákat, majd bevillant az a közönséges gondolat: Isten a prolikat is szereti.
Ki a prolik? Ha hihetek az osztályöntudatos értelmezőszótárnak, a prolik a proletárok pejoratív neve. A proletárok az arctalan tömegemberek, bérmunkások, a lumpenproletárok pedig munka nélkül tengődő szegényemberek. Könnyen belátható, hogy igen kiszolgáltatott emberfajta, s a világ egy-egy részén tömegesen fordul elő. Helyzetükkel könnyű visszaélni, mert elesettek. Miközben nem tartom jónak, hogy „sötét gondok közt henyél”-jenek, azt sem tartom jónak, hogy szórakozzanak velük a pártok.
Még cifrább a még inkább negatív kicsengésű proletáréhség, amely nagyjából arról szól: mit lehet itt ingyen kapni? Ez a kutya ki nem elégíthető éhsége, szintén testi és lelki vonatkozásban. Mert nem éhezik-e egy nímand arra, hogy valaki legyen? S nem éhezik-e - olykor családostul - akinek nincs munkája, következőleg betevő falatja se?
S most jön szlogenem: Isten a prolikat is szereti. Ez nagyon nyilvánvaló.  Nem az egészségeseknek kell az orvos - mondta Jézus -, hanem a betegeknek.  Bűnösökhöz és betegekhez jött. Az eltévedt juhokért jött, hogy összegyűjtse őket és beterelje őket is aklába. Talán ennyi elég is ahhoz, hogy megértsük: Isten szereti a prolikat. Ha a társadalom is szeretné őket, egyáltalán nem lennének, hanem csak jó és kevésbé jó színvonalon élő, szerencsés és kevéssé szerencsés, de önérzetes és öntudatos polgárok. 
Ha minden igaz, még senki nem tartotta magát prolinak. Mindenki csak találkozik velük az utcán a hidak  alatt, a metróban.  Mert  ki vállalja el, hogy ő tömegember,  akiből 12 van egy tucatban.  Mi nem ilyenek vagyunk.  Minket  Jézus barátainak nevez,  magához hív és  küldetést ad. Így szokták mondani, akik et elbűvölnek a terminus technicusok. Én inkább  ezt vélem: Isten egyet kér, hogy a felismert szeretetparancsot kövessük,  még egyszerűbben  engedelmeskedjünk  Neki.  Ez világos és tiszta beszéd. Egyszerű, de nem könnyű. Jézus belehalt. Mi sem ússzuk meg nehézségek nélkül. De ez a dolgunk. Istené pedig az eredményesség, ha úgy tetszik, bár nemszeretem kifejezés: övé a diadal. Még másképp Istené az áldás, emberé a küzdelem, emberé a munka - ahogy a Bárdos-motetta szövege kinyilvánítja.

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr545167237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása