Mickey webnaplója

Mi-ki vagyok?

Mostanság hatvan körül körülnézek, belülre is nézek, nézem – körül-belül - hogy nézek ki. (Na jól nézek ki!)

Létemet Isten öröktől fogva elgondolta. Előbb akarta, hogy legyek, mint megfogantam volna. Tessék mondani: akkor ÉN hány éves vagyok, ha énemen a testi létemet végtelen sokáig túlélő, halhatatlan lelkemmel jellemezem? Felvetésemet érdeklődéssel kísérhetik a már elhunytak, akik már ismerik a jó választ.

Na de. Az engem felépítő elemek az ősrobbanáskor keletkeztek. Valamennyi testépítő elemem egyenlő az univerzum korával. Hordom magamban azokat az elemeket, melyek a fáraóké volt, s bizonyára azokét is, akik rabszolgaként a piramisok építésébe haltak bele. Hordom királyokét és alattvalókét; prófétákét és szellemi toprongyokét; hordom hóhérokét, hősökét, áldozatokét. Rövidre fogom: átmenetileg engem is építenek a kölcsönkapott építőkockák. Ha elenyészek, csak személyem oszlik szét tetemre és halhatatlan lélekre. Levetem a testit, s elkezdődik a máslét. Megnyílik előttem a másvilág, miként már egyszer megnyílt előttem a jelenlegi egy igen intim, igen zárt, minőségileg mostani létemtől teljesen különböző kilenc hónap után. Mondanom se kell, hogy nagy és öntudatlan kihívás volt megszületésem. Ha tehát leketyegnek másodperceim, felteszem, hogy minőségileg még nagyobb ugrás következik, mely egyfajta megérkezésbe torkollik, ahol már nagyon sokan vannak. És ahol csak a szeretet nyelvén értenek. (Ezért kell olyan nagyon törekednem/nünk arra, hogy perfekt beszéljük ezt a nyelvet. Nehogy értetlenül bambuljak/junk odaát.)

Nos, ott tartottam, hogy anyagaim a világegyetemmel egyidősek. Ám a belém szervesült sejtek, szövetek szövettársulások, rácsrostok, idegek, vérlemezkék stb., stb. nem idősebbek hét évnél. Minden rücsök lecserélődött már vagy nyolcszor bennem. Nem is értem, hogy akkor hogy is van ez. Mitől öregszik a szervrendszer, minden, ami a bőrömön és alatta van, ha még külön-külön ilyen fiatalka belül minden.

Ha eddig követhető, amit mondtam, majd még bonyolultabb lesz, ha azt mondom, hogy sejtjeim kódolása az Ádám-Éva párosra megy vissza, és ilyen értelemben bennem tovább kódoltatott mindaz, mely nekem átadatott belőlük. Igazán egy elolvasható kódsorból állok, csak a sejtek specializált volta miatt van bennem ilyen is és olyan is. A génstruktúra minden felmenőmből hagyott rám valamit, mint ahogy lemenőim továbbörökítik specifikus énemet. Ám még ennél is komplexebb valóságról van szó. Nem szeretnék butaságot írni, mindenesetre erőteljesen rokon vonásaim vannak az állatvilág képviselőivel. Génjeink kevés eltérést mutatnak, de micsoda különbség a végeredmény. Az a néhány százalék tesz emberré, magára reflektáló ego-vá. Magára és Teremtőjére reflektálóvá. Mind a világ reflektál Urára, a befejezett természeti létezők anyagok, növények, állatok a maguk módján még tökéletesebben, mert létük befejezettsége tökéletes tükrei teremtőjüknek. Csak mi nem készültünk el teljesen. Isten megteremtett, s fejlődésre programozott minket, hogy teremtőtársaivá legyünk.

S most vissza az alapgondolathoz. Mi és Ki vagyok? Anyag, génstruktúra, szervezet, testlélek egysége, hét évenként átépített váz. Öröktől fogva, a big bang-től fogva, a születésem előtt kilenc hónappal kezdődtem, s folyton átépülök, majd egykor leépülök, és szétbomlom és kiépülök innen. Nem sehová, hanem a szeretetbe. Nem senkihez, hanem az Istenhez és az isteni miliőbe. Legyen így, legyen így. Boldog születésnapot és boldog megérkezést egykor az örök hazába. Ugye ezt kívánjátok?