Mickey webnaplója

Van egy jól használható kézikönyv, X. Léon-Dufour Biblikus teológiai szótára, melyre ráakadtam az Antikváráruház kínálatában. A rendes bolti forgalomban is kapható könyvet 9800 forintra taksálják, s hogy nem tévedés, két példányt hirdetnek: mindkettőnek ez az ára. Az a vicces, hogy kiadója, a Szent István Társulat internetes könyváruházának ajánlata ugyanerre a könyvre 4320 ft. A jelenleg is kapható kiadvány használt állapotban – tán patinás mivolta miatt náluk – több mint a kétszeresébe kerül. Ez azért enyhe melléfogás. Egy nagy cég nem sokat bíbelődhet egy-egy könyv értékének a meghatározásakor, de nem árt, ha azért tájékozódik a napi árakról, legalábbis ha meg akarja őrizni hitelességét potenciális vásárlói előtt.
Azt végképp nem képzelem, hogy vesz néhány darabot a SZIT-től, hogy dupla áron értékesítse. Annál komolyabb cégről van szó.
Ám ne hogy azt higgye valaki, hogy légből kapott az említett módszer.
Az általunk preferált üzletközpontban a hét napjain más és más árucikkek kerülnek kevesebbe. Láttam már nemegyszer olyan párost, aki két-két bevásárlókocsit vonszolt maga előtt és után kristályvízzel megpakolva. Gyors becslésem szerint kb. 1000 liter vizet vásároltak. Ennyire azért mégse kellett volna megszomjazniuk.
A mohóság ennyire kirívó eseteit követően az élelmiszeráruház maximálta az egy vásárló által megvehető olcsóbb termékek mennyiségét. Így azután vagy még valakiket megkérnek a viszonteladók, hogy vegyenek nekik maximális adagokat, vagy többször fordulnak, vagy a jó ég tudja, mit tesznek a nagyobb profit érdekében.
Ha mint kapitalistákra tekintek, teljesen érthető a mohóságuk, mert a kapitalistáról már Márai azt írja A szegénység iskolájában, hogy ha a kapitalista teheti, megkíséreli a lehetetlent, valamennyi dollármilliárdot összeszedni. Mindet. De még ez sem elég. Kell neki az összes rubel is. A felső határ a csillagos ég. Persze megteheti, hogy beéri sokkal kevesebbel, s alacsonyabb célokat tűz maga elé, de akkor rossz kapitalista.
Emlékszem arra az esetre, amikor (fiatalkoromban) egy amerikai tőkés fel akarta vásárolni a világ teljes ezüstkészletét, hogy diktálhassa az ezüst árát. Sokáig tehette ronda játékát, mígnem sikerült megszorítani valamilyen kintlévőségének a behajtása okán. A felfuvalkodott béka ezen a ponton kipukkadt.
Ez a kapitalista szemlélet többé-kevésbé valamennyiünkben ott motoszkál. Többször rajtakaptam magam azon, hogy elfoglaltam az egyetlen szabad helyet a buszon, és örültem, hogy nem kell állva megküzdenem a busz rángatásaival. Majd többen leszálltak. Kiválasztottam egy optimális ülést, és megkönnyebbültem. Ám alig helyezkedtem el rajta, láttam, hogy van még néhány hasonlóan kényelmes ülőhely. Szerettem volna azokon is ülni, de – sajnos – még nem tudok bilokálni, trilokálni. Legfeljebb azt dönthettem el, átülök, vagy sem egy másik helyre.
A mohóságnak eme csírája félelmetesen benne van az ember természetében. Az enyémben is. (Szt. Páléban is benne volt: Akarom tenni a jót, de teszem a rosszat.)
Vagy ki panaszkodott azért, hogy jutalmat kapott, amire nem szolgált rá.
Ki gondolkodott úgy, hogy tizenharmadik havi keresetét, nyugdíját nem szolgálta meg.
Ki utasította el fizetésemelését azzal, hogy ennyire azért nem dolgozott jól.
Nem árt, ha ebbeli ingerenciánkat kontroll alatt tartjuk.            
***
Pihenésképpen ideidézem Márai emlegetett könyvének egyik szellemességét, mely kb. így hangzik. A szegény szolgája a gazdag, mert a szegény új cipőjét a gazdag tapossa ki kényelmesre, hogy a szegény lábát ne nyomja, amikor megörökli tőle.