Mickey webnaplója

Most nem az ünnep intimitásáról szeretnék szólni, hanem a látogatásokról.
Azt hiszem, sokszínű a karácsony a családban. Itthon szokott kezdődni (idén Szombathelyen indul), majd legalább húsz éve dec. 26-án találkozunk a feleség nagyobb családjával. Ez hozzávetőleg 40 ember. Majd az én nagyobb családommal. Ez kb. szűk fele amannak. Valamikor a sorrend változott. Jó harminc éve nálunk kezdtünk, majd felugrott egy kisebb deputáció muttiékhoz. Másnap, 25-én találkoztak a mieink, 26-án a Tücsiék. Egyszer csak megfordult a két család találkozási időpontja, a mienk „mozgó” lett, a Tücsiéké mindig 26-a, de nem mindig ugyanott. Úgy igyekszik a társaság, hogy Budapest központjában legyen, és a legnagyobb lakásban
legyen. S ha már így
megyen, aki akar
egyen – székelykáposztát, mert az kell,  
legyen.
Legalább húsz éve Tücsi készíti el. Mi meg a tett színhelyére cipeljük az egyre nagyobb fazekat. (Bár lehet, hogy nem a fazék nő, csak én érzem így.)
Ehhez a húsoskáposztához fele hús (oldalas és dagadó), fele vecsési káposzta dukál, melyeket időben beszerzünk.
A káposztát pl. ma délelőtt vettük meg, s hajítottuk a kocsi hátsó traktusába, majd egyéb helyekre is elhúztunk, hogy megejtsük a bevásárlásokat (sokat).
Kijővén az üzletközpontból, bedobáltuk a holmit a csomagtartóba.
Tücsi belült a kocsiba, én visszatoltam a bevásárló rollit a helyére.
Beülök én is az autóba, mire T. megjegyzi: – Nagyon erős csatornaszagot érzek.
– Nem csatornaszag lesz az – mondom neki –, mi tagadás, a savanyakáposzta „illatozik” mögötted, annak van szaga.
:)))
Délután megnéztem a ködöt a Dunánál. Most északról fújt az enyhe szél, s tavaszi meleget hozott. Hó alig, víz mindenütt, a Dunában, a levegőben, a padokra lecsapódva, a füvön, és minden helyen (überall). Ezeket fotóztam kedvemre.
Most pedig búcsúzóul:
„Betlehembe menjetek, nagy örömöt vigyetek!
Kívánjatok mindenkinek szép karácsony ünnepet!”
Ízelítő a mai termésből: