Emlékezetem szerint a Duna-tévében szerepelt tegnap este egy beszélgető műsor keretében Hegedűs Zsuzsa szociológus, akinek a nevéhez fűződik a Minden gyerek lakjon jól alapítvány  (számlaszáma OTP11794008-20534156 00000000). Róla annyit, hogy ez idő szerint francia állampolgár, a min. elnök főtanácsadója, igen kreatív és tettekre kész valaki. Valaki, mégpedig nagy vével. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, a filozófus Kis János felesége volt. Amit elvégez ebben az országban a legelesettebbekért, a mélyszegénységben élőkért, az több mint figyelemreméltó. Van szíve, van kreativitása, van bátorsága, kiállása, minden olyan adottsága megvan, melyekből az általa elért eredmények következnek.  
Két név ugrott be, amikor azon gondolkoztam, kikhez hasonlítható a munkája? Elsőnek Klebelsberg Kunóé, aki a XX. sz. húszas éveiben kultuszminiszterként a vidék alapiskola-rendszerének egységes megteremtéséért dolgozott, és igen jó eredménnyel. A másik név Kodály Zoltáné, aki az általa kidolgozott módszerrel milliókat vezetett a zenekultúrához, s módszere nem véletlenül lett világszerte ismert.
Nekem a nincstelenek felemelésére egyetlen ötletem volt: A vissza nem váltható üvegekből mindenféle poharak, vázák, alátétek, s ki tudja, még mi készíthető. Nem sok kell hozzá. Az eldobált üvegek összegyűjtése, egy üvegvágó szerszám és üvegcsiszoló masina. Egy-két négyzetméteres műhely, ahol a szabások és a csiszolás elkészülnek. Aztán már csak el kell adni, miként a Fedél nélkül-t, vagy az ingyen összeszedett metropol újságot. Sok hajléktalant lehetne munkához juttatni általa.
Na mindegy. Nem ezt akartam elmondani.  Hanem azt, hogy engem a néhány perces tájékoztatása alapítványáról meggyőzött. Kevés eszközzel újra lehet termelni az önfenntartáshoz szükséges javakat. Legyen az konyhakerthez vetőmag, tojótyúk, nyúl, kecske vagy malac.
Tíz rongyot biztosan átutalok az alapítványának.
Mert igaza van: először élni kell, a többi csak azután jön. És a lelkem szakad meg, ha megfagyottról hallok, ha balesetben elhunytról hallok, ha kilakoltatottakról hallok.
Élni kell, és ehhez lakni és enni kell. Ezek a legalapvetőbb emberi jogok, magából az emberi méltóságból következnek. A többi később adódhat hozzá. És amíg tömegesen fordul elő az ínség, addig nincs fontosabb humanitárius feladat, mint annak a megszüntetése.
Akinek füle van, hallja meg, akinek lehetősége az adakozásra: csatlakozzon az adakozókhoz.    
Nem cifrázom tovább.