Mickey webnaplója

Már ilyen is van. Ez egy könyv címe, amelyet Antonio Spadaro SJ írt a témáról (Új Ember, Bp. 2014). Tanulmánygyűjtemény, gondolatkísérlet az internet világában és a hit világában közös kapaszkodókat találni. Mivel a technika folyamatosan fejlődik, a kötetkét naponta kellene továbbírni, vagy pedig megtalálni azokat a jellegzetességeket, amelyekkel számolnunk kell korunk cyber-terében. Mivel igen az elején tartok, csak néhány felvetését osztom meg. Ilyeneket fogalmaz meg. „A világháló olyan valóság, amely egyre inkább része a hívő életének és hat valóságértelmezési képességére, vagyis ... hite megélésének a módjára.”  Elgondolkoztat engem ez a valóságértelmezési képesség, mint kategória. Új lehetőségekkel kell élnie, dolgoznia, benne alkotni saját meggyőződése szerint? A világháló sokszerűen járja át tudatunkat, hat érzelmeinkre, informál, miközben mi ugyanezt tesszük a világgal. Informáljuk, hatunk a minket olvasók, a feltett képeinket, zenéinket érzékelők érzelmeire, tudatára. Kölcsönhatásban vagyunk egymással a twitteren, blogon, facebookon, keresőprogramokon, skype-on stb. keresztül. Megismerünk sose látott helyeket, hallgatunk sose hallott zenéket, s magunk is gazdagíthatjuk a cyber-tér javait.
Egy másik kettős felvetés: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) „Ne csinálj magadnak faragott képet arról, ami fent van az égben.” (Kiv 20,4) A kérdés ezek után, hogy az internet vajon egyik lehetséges eszköze a jóhír megismertetésének, vagy bálvány, amely üres és lehúz? A kérdésre az indián mese válaszol. Mindenkiben két farkas lakik, s harcol egymással, meséli unokájának az öreg. S ki győz? – kérdezi a fiatal? Amelyiket táplálod – válaszolja a nagyapa. Más szavakkal egy eszköz önmagában semleges. Azt fogja végrehajtani, amit műveltetnek vele.
Egy harmadik gondolat: »Nem az a kihívás, hogy miképpen „használjuk” jól a világhálót, hanem az, hogy miként „éljünk” jól a világháló korában.« Ebben az értelemben a világháló nem új evangelizációs eszköz, hanem szövegkörnyezet, amely alkalmas arra, hogy kifejezze a kereszténység és az emberek élete közötti közöstermészetűséget. Más szavakkal: alkalmas eszköz arra, hogy rádöbbentsen, Krisztus élete és tanítása minden embernek való. Minden emberrel „közös természetű”.
Még folytatom később.
***
Ma megszületett a kis 1131. Bátyám 3. fiának első gyermeke, Emil. Isten hozta a kicsikét. Sok boldogságot és örömöt benne, neki hosszú, szép és tartalmas életet kívánok.  
***
Farsang. Vagy 10 éve történt. Téli hideg, nagy hó. Az ablakban állok. Látom, hogy egy tini korú legény a szemközti ház földszinti ablakán kidob egy üveg piát a hóba. Utóbb ő maga is megjelenik. Felkapja az üveget és balra el. Hihetőleg tiltották neki otthon, hogy szeszes italt vigyen magával a buliba.  
Összefoglaló az 1Krón 28-hoz. Dávid és a templomépítés. Újra olvassuk, hogy Dávid a harcok embere, ezért nem építheti meg az Úr templomát, csak fia, Salamon, akinek a rendelkezésére adta a nemesfémeket a szükséges mértékben, s különféle intelmekkel látta el. Úgymond: „Az ő (Salamon) királyságát megerősítem, ha odaadóan megtartja parancsaimat...” És: „Salamon, ismerd el és szolgáld atyád istenét osztatlan és odaadó szívvel, lélekkel. Ha keresed, megmutatja magát.” És még: „Az Úr nem fordul el tőled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát.” Közöm. Utóbbit tartotta Salamon. 40 évig épült a templom. Fontos még a két intelem: egész szívvel, odaadó lélekkel szolgálni, és ha keresed, megmutatja megát neked az Úr. A két intelem feltételezi és ki is egészíti egymást. Minden kor minden emberét megszólítja, minden kor minden emberének tanácsot ad Dávid kijelentése.