Mickey webnaplója

A reggeli miséken részt véve többnyire tapasztalom, hogy a prefáció közben megmozdul a lábam, mint aki felálláshoz készül. Azonnal tudatosul bennem, hogy nem kell itt mozdulnom, nem is mozdul senki, hiszen prefáció alatt ülünk. Ülünk, de csak Magyarországon. Egész Nyugat-Európában állnak a hívek a prefáció kezdetétől. Mivel magam 15 évet dolgoztam a Nyugatról hazatért jezsuiták között, akik ugye nyugati módon mozogtak mise közben, így hát mi is álltunk. Természetes, hogy a gesztus belém ivódott, olyannyira, hogy még ma is késztetést érzek a felállásra. De ha már a téma előjött: Történt pedig, hogy egy alkalommal Lékai bíboros nyugati társainak feltűnt ez a fajta magyaros üldögélés. Szóvá is tették megérdeklődve, hogy ugyan miért ülnek a mise legnagyobb részében a magyarok? Mire a bíboros malíciózusan megjegyezte: Ja, kérem, a magyar lovas nemzet. Megszokták, hogy ülnek.
Visszatérve a feltételes reflexre, a példákat naphosszat sorolhatnám, mégis elég, ha arra gondolok: a víz csurgatása miféle ingereket indít meg az emberben.
***
Odakint -5 fok van, bár hétágra világít a nap. Jut eszembe katonakorom, amikor is (1970) a pápai laktanyában dolgozó ács, Nándi bácsi a kültéri munkák során visszatérően efféle megjegyzést tett: „Az idei hó sokkal hidegebb, mint a tavalyi” (hogyne, hiszen hol van már a tavalyi hó). Van ez is olyan eredeti, mint a Móránál olvasott népi bölcsesség. Az irányítása alatt dolgozó kubikos jegyezte meg az akkor kb. 50 éves Mórának, hogy szerinte „nem ér meg több tavaszt” (több tavaszt, mint eddig összesen). Hihihi.
Gyerekkoromban az árok medrének tisztításán fáradozó földmunkás nekünk egy találós kérdéssel kedveskedett, mondván: Szerbusz öccse (értsd: szerb húsz, öt cseh), hat papnak meg hat kappannak hány körme van összesen? Nagyon örült neki, hogy csak ő tudta rá a pontos választ.
Ízelítő a Máté 6. f.-ből. 1. r.
Az alamizsnálkodás
.. a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek...Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Az imádság
... amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
A miatyánk
Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót... Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Közöm. Az istenszeretet vetületei az alamizsnálkodás is és a kapcsolattartásról szóló imádság. Csak rá tartozik, ezért kerülendő a nyilvánosság ezekben a kérdésekben.
A Mi Atyánk kezdetű ima, azaz az Úr imádsága kérdő ima hét kéréssel. A szenteltessék meg passzív ragozású, egyesek szerint arra vonatkozik, hogy az Istentől szenteltessék meg az ő neve. Azt gondolom, hogy nekünk kell törekednünk arra, hogy szentnek mondjuk a szentet; az ő országa ott van, ahol Krisztus a pásztor van jelen. Az ő akarata a mi üdvösségünk, mert szeret. A mindennapi kenyér a jelenben való élésre fókuszál. A jelenben való élés kulcskérdése emberlétünk értékességének. Megbocsátás: ABCD, rajtam kezdé... Ha mi nem, akkor ő sem, mert ellökjük magunktól a kettős lehetőséget. Kísértések érnek bennünket, a kérés itt: erőnkön felül ne próbáljon meg az Úr, ami a gonosztól való szabadítást illeti, gyanítom, hogy a kérés, az Úr óvjon a gonosztól, mert mi erre kevesek vagyunk. És még egyet. Minden kéréshez nyugodtan hozzátehetjük, azért kérjük, mert te a mi Atyánk vagy, aki szeretsz minket.