Mickey webnaplója

Vannak, akik minden kedvelt dologra, személyre, fogalomra azt mantrázzák: isteni, imádom!
Tudom, hogy ezek csak nyomatékosító szavak kívánnak lenni, de igen erős túlzások. Vannak aztán, akik a tárgyakra, emberekre, bálványozott valamikre nem mondják ki, hogy isteni, meg hogy imádom, de valójában magatartásuk arra utal.
Már Pál kritikusan szemléli azokat, akiknek „istenük a has”. De talán ne bántsuk csak a falánkokat. Ezer és egy bálványunk van. Kinek mi. Elkezdtem nevesíteni legsűrűbben bálványozott dolgainkat, aztán töröltem a felsorolást. Nem célom senkit se magamra haragítani, sem megbántani. Elég, ha ki-ki arra gondol, minek „szenteli” életének lecsorgó napjait, ébrenléte óráit ahhoz, hogy képben legyen magával. Miket imád, mik a bálványai…
Életünk abszolút egy irányú utca. Attól abszolút, hogy lehetetlen benne visszafelé menni. Csak előrefelé lehetséges, arra viszont kötelező. Avagy ki tudná megállítani vagy megfordítani az idő kerekét?
Mivel pedig így van, életünk minden pillanata fontos.
Egyáltalán nem mindegy, hogy mivel töltjük ki a rendelkezésünkre álló időkeretet.
Így fordul elő, hogy mindenki a maga módján keresi „AZT” (hogy a nigériai író, Gabriel Okara megfogalmazását használjam).
És nagyon is jól teszi.
Hasznos keresést!